2011. Március 23-24 Kárpátaljára látogatott a Lengyelországi „Heifer” alapítvány küldöttsége. A látogatás célja a „Zöld ház” (www.terradei.org.ua) program megismerése és a jó szomszédsági viszony ápolása volt.

A lengyel „ Heifer” alapítvány Ukrajnában is jelen van és nagyrészt a lengyel Kárpátokban tevékenykedik, így tapasztalataik számunkra szükségesek. Sajnos a tanácsadói központunk a Kárpátalja sík területein tevékenykedik, és gyakorlatilag a hegyvidéken nem is dolgozik. Nagyon sok hegyvidéki lakos fordul hozzánk.

A közös munka egyik témája a növények beporzása. Ezt a problémát az évek során sokan sokféle képen próbálták megoldani, volt példa kémiai illetve mechanikus beporzásra. Jelenleg Európában méhek által történik a beporzás és léteznek különleges méhészetek.

Ukrajnában ilyen méhészetek csak a Krím félszigeten vannak. Ezért volt ez a kérdés megbeszélés tárgya.

A termelési kérdések is érdekeltek minket, például a bio termékekről szóló tanúsítványok. Ezekre a termékekre Európában már vannak vásárlók, és a Kárpátaljai farmergazdák szerettek volna részt venni egy ilyen oktatásban, tanúsítványt szerezni és eladni a termékeiket Európában.

A kollégák elmagyarázták, hogy ez a folyamat már az iskolában elkezdődik, ahol a gyerekeknek elmagyarázzák ezeknek a termékeknek a fontosságát és jelentőségét, aztán ezeknek a termékeknek speciális üzleteket alakítanak ki, és csak aztán kezdik a termelést. Lengyelországban elfogadott dolognak számit, hogy a háziasszony vár 2-3 hetet a bio tyúkra és nem megy el a bevásárlóközpontba. Tehát először jön a reklám, majd az oktatás és csak a végén a termelés.

Érdekes dolog, hogy náluk a hegyvidéken a kecskéknek nincs olyan fontos szerepük, mint nálunk, a Kárpátokban. A tanácsadói központ együttműködött a Nelipinó falu (Szolyvai járás) lakóival kecsketenyésztés terén, ahol továbbra is kecsketenyésztéssel foglakoznak. A lengyelek nem szeretnek kecsketartással foglalkozni, inkább előnyben részesítik a szarvasmarhát. A juhtenyésztés terén a lengyelek szép eredményeket értek el és jó minőségű húsfajtákkal (fekete arc) rendelkeznek, amit felajánlottak számunkra a hegyi tenyésztésre.

Érdekes dolog, hogy náluk egy méhcsalád 50 dollárba (150 zlotyi) kerül, míg nálunk 60 vagy 80 dollárt kérnek érte. Az is igaz, hogy ezekre a termékekre az év végén állami támogatást kapnak, ami engedélyezi a gazdaságokban a működőtőkéket még a rosszabb években is.

A segítségnyújtásnak sok módja van, és dolgozni kell. Amíg a falu él, él az ország is. A fontos az, hogy nekünk is megvannak a saját tapasztalataink és a lengyeleknek is. A jövőben tapasztalatcserére kerül majd sor a Kárpátok mindkét oldalán.

Csatolt anyagok – fényképek – vendégek a „Zöld ház” project fóliasátraiban.

Omelcsenko Sándor, ügyvezető igazgató