„A tapasztalat a nagy hibák gyermeke" (A. Puskin)

Immár több éve Ukrajna olyan szolgálatok létrehozásán fáradozik, melyeknek közvetítő szerepe lenne a gyártó és az állam között. Sajnos ezeknek a próbálkozásoknak nem volt rendszerszerű jellege, mivel a kormányváltások után a koncepció is változott. A szolgáltatások megtervezésénél három szempontot vettek figyelembe:

- tanácsadó szolgálat létrehozása az állami mezőgazdasági hivatal bázisán

- magánstruktúrák létrehozása profitszerzés elvei alapján

- vegyes finanszírozás – egyik részét a haszon fedezi, másikat az állam

2004-ben fogadták el a mezőgazdasági tanácsadók működéséről szóló törvényt, melyben rögzítették az állam által finanszírozott szociális irányultságú intézkedéseket, és külön azokat, amelyet a szolgáltatást igénybevevő személy fizet. Viszont a lényegesebb kérdésre nem adtak választ: a magán vagy az állami struktúra részesül támogatásban. Lengyelországban, például, 1945 óta minden megyében állami struktúra működik. Hollandiában már több mint kétszáz éve magánstruktúrák léteznek. Az Egyesült Államokban az egyetemek foglalkoznak ezzel, mivel a gazdáknak nagyon nagy földjük van. Nem lett megválaszolva az a kérdés sem, hogy ki végzi a munkát és ki kapja érte a pénzt. Igaz, hogy a pénzt csak körülbelül három évig adták, 2007. és 2009. között. Így a bíróságon is a bíró és a válaszoló között ott van az ügyvéd.

Hogy mihez vezetett mindez? Mondok egy példát. A zöldségek körülbelül 90 százalékát magánszektorban termesztik. Senki sem tudja, hogy mivel permetezik, hiszen a laboratóriumok nem működnek, a termelőket nem látogatják az agronómusok, mivel nincs pénz üzemanyagra. Az emberek azt fogyasztják, amit mások tanácsolnak nekik vagy amit meg tudnak vásárolni. Pedig azok a zöldségek, gyümölcsök mérget is tartalmazhatnak, például régi peszticideket. Úgy fogyasztjuk el ezeket, hogy közben nincs tudomásunk az ártalmasságukról. A piacon legfeljebb a nitrát tartalmat ellenőrizhetik.

Több száz hasonló példát lehetne felhozni, viszont a probléma lényege az, hogy tudás nélkül az embereknek nincs profitja, emellett saját magunknak és a társadalomnak is ártanak. Ezt a helyzetet minél előbb meg kell változtatni.

Mit tett eközben az alapítványunk?

Még 2003-ban szerettük volna létrehozni a tanácsadók hálózatát, ami majdnem sikerült is, de a szocialista kormány az utolsó pillanatban megváltoztatta véleményét és visszamondta a támogatást.

Eközben jött a 2008-2010-es válság, ami miatt sokkal nehezebb lett támogatókat találni. Az alapítványok nem adtak pénzt hosszú távú projektekre és a hálózat létrehozása lehetetlenné vált.

Azonban Magyarország jelenlegi kormánya sok lépést tesz Kárpátalja lakossága felé, ezért most lehetőség lenne a tanácsadók hálózatának létrehozására, melynek nagyon hatékonynak, egyszerűnek és olcsónak kell lennie. Amint az egész világ kínai gyártású termékeket használ, a hálózatnak is kevés pénzből kell megoldania a munkaerőt, az irodai bérletet és az egyéb költségeket.

Hogyan lehet ezt végrehajtani?

Nagyon egyszerűen. Nyugdíjasokat kell alkalmazni. Hozok egy példát.

2013-ban két fiatal agronómust alkalmaztunk. A holland Dorcas alapítvány nem hosszabbította meg támogatását, így nem tudtuk folytatni tevékenységünket. A fiatal szakemberek alkalmazásával kapcsolatban néhány problémát vettünk észre:

- nincs tapasztalatuk, mivel a felsőoktatási intézménynek, ahol tanulmányaikat folytatták, nincs saját gazdasága

- nincs annyi pénzünk, hogy hosszútávon méltó fizetést biztosítsunk nekik. Van egy projektünk, van pénz. Ha nem nyertünk pályázatot, akkor megszűnik az alapítvány tevékenysége. A fiataloknak viszont szükségük van 4-5 évnyi perspektívára

- az alacsony szintű tudás és a kevés tapasztalat mellett nagy ambíciók lehetnek, nincs kedv a tanuláshoz.

Azt a következtetést vontam le, hogy nem szabad olyan szakembereket alkalmazni, akik nem rendelkeznek legalább 3-4 év gyakorlott szakember mellett végzett tapasztalattal.

Hogyan lehetséges ez?

A tanácsadók hálózatát nem fiatal végzősökből, hanem nyugdíjasokból szeretnénk összeállítani. 15 ezer forintot vagy 1200 hrivnyát fizetnénk nekik, ami egy minimális ukrajnai bérnek felel meg. Mindegyikük vállalkozó lesz és a fizetés mellett minden egyes konzultációért és falulátogatásért is kap jövedelmet, de nem sokat, például 80 hrivnyát vagy 1000 forintot. Minden járásban külön állapítják meg ennek összegét. Hiszen nem mindegy, hogy hegyvidéken vagy alföldön teszi meg a tíz kilométert. Jövedelmük 5 százalékát kell adóként befizetni a költségvetésbe. Tehát vegyes finanszírozásról van szó – egy része a költségvetésből, másik pedig a kínált szolgáltatásokból folyik be.

A tizenhárom járásra kiterjedő hálózat költségvetése körülbelül így fog kinézni:

A szakemberek nem teljes évben dolgoznak majd, hanem csak szezonálisan.

Nincs irodai költség, mivel a megyei közigazgatási hivatallal kötünk szerződést egy íróasztal és egy számítógép biztosításáról. Cserébe útmutatást adnak arról, hogy milyen anyagot és adatokat kell összegyűjteni. Jelenleg tart az utazások menetrendjének kidolgozása.

Az adminisztráció segítsége nélkül az irodai költségek miatt a költségvetés 2-3-szor nagyobb lesz.

Miért kell az egész megyét figyelembe venni?

Ha a hálózat működése beindul, Romániától, Szlovákiától és Lengyelországtól is kérnénk támogatást. Ezekben az országokban különböző programok működnek. Emellett nem közömbösek a határuk melletti problémák iránt, hiszen a szél, a kártevők, a betegségek nem ismernek határt.

Milyen szervezetnek kell végrehajtania a projektet?

A nyugati demokrácia alapja a kormányváltások rendszere. A hosszú távú projekteket nem párt által vagy pártszimpatizáns szervezetekre kell bízni. Különben minden egyes kormányváltáskor meg kell szüntetni az egész hálózatot. Ezért fontos, hogy egyházi szervezet legyen, mert az egyházak évezredek vagy évszázadok óta léteznek és nagyobb a tekintélyük. Viszont a felügyelő bizottságban jó, ha részt vesznek a hatóságok vagy más egyházak képviselői. Mindent nyitottan és mindenki számára érthetően kell tenni, minden forintért el kell számolni, és azt a médiában közzé tenni.

Kinek van szüksége a projektre?

1. A kis- és középtermelőknek.

2. Az államnak: mind Magyarországnak, mind Ukrajnának. Magyarországnak integrálnia kell megyénket a saját információs mezejébe. Ukrajnának pedig szüksége van erre a tudásra, mivel önállóan nem tudja megfizetni ezeket a szolgáltatásokat.

3. Szakközépiskolának, egyetemnek, főiskolának. Itt fogják végezni gyakorlatukat a diákok.

4. A lengyelek kiszámolták, hogy a tanácsadókra fordított pénz 2-3-szorosát kapják vissza.

5. Az embereknek, akik boltban vagy piacon vásárolnak élelmiszert.

Azonban egy ilyen rendszer felépítéséhez szükség van a költségvetés 50 százalékára, mivel nem könnyű előkeríteni ennyi embert. Először a munkarendszert kell kidolgozni. Mi már felépítettük a nagycsaládosok hálózatát. Ezek a családok felügyelik majd a hálózat munkáját.

Az adott koncepció nyitott a vitára és elfogadja a módosítási javaslatokat.

Tisztelettel: Olekszandr Omelcsenko