A biztosítás problémáiról a mezőgazdaságban (Ismertetjük a tapasztalatot)

A mezőgazdaság mindig kockázatos ágazat volt és marad, ugyanis fennáll a termésveszteség veszélye, ami azt jelenti, a termelő létfenntartási eszközök nélkül maradhat. Az ipari termelésben többé-kevésbé pontosan ki lehet számítani a kockázati tényezőket, majd azok ismeretében munkához látni. A mezőgazdaságban minden az időjárási feltételektől és magától a termelőtől függ. Nincs olyan időjárás-előrejelző központ, mely meg tudná mondani, hol várható jégverés, nincs az a meteorológus, aki meg tudná jósolni, mikor ér véget az aszály. Emiatt aztán a mezőgazdaságban ezektől a tényezőktől függ a termés és a gazdálkodó sorsa is.

Csak tetézi a bajt, hogy az ember élettevékenységével megváltoztatta a klímát, ami természeti katasztrófákhoz és kataklizmákhoz vezet. Mi a teendő ilyen esetekben?

Mezőgazdasági biztosítást kell kötni, de hol és milyen biztosítását?

Amikor a „Zöld ház" projekt keretein belül hozzákezdtünk a fóliasátrak felállításához, úgy döntöttünk, azok kötelezően biztosításra kerülnek.

Telefonon kerestük a különböző biztosítótársaságokat, néhány közülük reagált kérésünkre. Sajnos, egyetlen társaság sem volt hajlandó külön biztosítást kötni a fóliasátorra és a termésre. Gondolkodtunk és arra a következtetésre jutottunk, a legnagyobb baj akkor van, ha a szél leszakítja a fóliát. Az igen drága, 400—500 dollárba kerül, ennyi pénzt nehéz előteremteni.

A biztosítótársasággal megállapodtunk abban, hogy a fóliasátrak melléképületekként kerülnek biztosításra, baj esetén a társaság a megrongálódott fóliasátorért 5—6 ezer hrivnyát fizet. Eközben biztosítva lett a gazdálkodó lakóháza és egész gazdasága. Az ilyen biztosítás értéke 280 hrivnya, minek köszönhetően a lakóház 50 000, a fóliasátor 6000 hrivnyára lett biztosítva. Jómagam elégedett voltam a megállapodás eredményével és arra törekedtem, hogy minden család megkösse a biztosítást. Sajnos, a többség ezt különböző okok miatt nem tette meg. Voltak a programba bevont olyan családok, akik megkötötték a biztosítást, én pedig elégedetten konstatálhattam, hogy az emberek maguk dönthették el, szükségük van-e biztosításra vagy sem.

Ukrajnában viszont a megállapodás megkötése egy dolog, a gyakorlat pedig a másik. Tavaly tavasszal telefonon keresett az egyik kisdobronyi gazda, aki elpanaszolta, hogy a viharos szél szétszaggatta a fóliát. Telefonáltam a biztosítótársaságnak és nyilvántartásba vétettem a káresetet. Ezt követően Ungváron arra kértek, hogy fényképfelvételeken bizonyítsam a kárt és a felvételeket bocsássam a biztosítótársaság rendelkezésére. Megkértem Hidi László tanácsadót, aki kérésemet továbbította a gazdának, az elkészítette a felvételeket és eljuttatta Ungvárra. Ez az eljárás teljességgel helytelen. A biztosítótársaság képviselőjének személyesen kellett a helyszínre érkeznie és kárfelmérést végeznie.

Két nap elteltével a biztosítótársaság képviselője telefonon közölte velem, hogy a felvételen csak annyi látszik, sérült a fóliasátor oldala. Mit tehettem az adott esetben? Aki ismeri a nagy-, illetve a kisdobronyi embereket, az megért engem. Nem tudtam semmit bizonyítani. Nem tudtam kinél panaszt emelni. Tény viszont, hogy segíteni akarásom balul ütött ki. Hosszas tárgyalásokat folytattam a biztosítótársasággal, mire sikerült megállapodni, hogy 1000 hrivnyát fizetnek a kisdobronyi gazdának. Az eset után felhagytunk a gazdaságok biztosításával. Én kész voltam érvekkel csatározni a biztosítótársaságokkal, hogy fizessék ki a biztosítási összeget, viszont nem akartunk nézeteltérést a családokkal. A kísérlet megbukott, mind a gazdák, mind a biztosítótársaság rosszul járt, kölcsönösen be akarták csapni egymást.

A mi alapítványunk ilyen tapasztalatot szerzett a biztosítások terén.

A július 29-i vihart követően két dobronyi család is telefonált, mondván, a szélvihar felszaggatta a fóliát. Elmagyaráztam nekik, nem vagyunk biztosítótársaság, segíteni e téren nem tudunk. S hogy mi a megoldás? Meggyőződésem, ha a gazda megélhetését a fóliaház vagy a jószágtartás biztosítja, kénytelen arra biztosítást kötni, nem szabad azon a bizonyos 300—400 hrivnyán takarékoskodni, mert a megélhetést biztosító forrást csak így tudhatják biztonságban. A biztosítást annál a társaságnál kell megkötni, melyben ismerősünk vagy szomszédunk dolgozik. Így a gazda érdekeinek érvényesítése mellett lesz kinek lobbiznia, illetve a gazda sem fogja becsapni a biztosítótársaságot, jelesül a szomszédját.

Ukrajnában a biztosítás még gyerekcipőben jár. Csak a nagy holding cégek kötnek biztosítást vetésterületekre. Az állam éveken át visszatérítette a biztosítási összegek 50 %-át. A megmaradt pénzt nem használták fel, ami arra utal, hogy a játékszabályok még nem kerültek kidolgozásra. Sajnos, az elemi csapás óriási veszteségeket tud okozni a gazdáknak. Az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt az elemi károk mértéke, ezért van szükség a biztosítás megkötésére.

Tisztelettel: Olekszandr Omelcsenko

Hirdetés
A weboldal a Szülőföld alapítvány támagotásával készült
Információs partnerünk
Hirdetés