Ötödik  éve fut a „Zöld Ház” program, vagyis  a célegyenesbe érkeztünk, amikor  megvonhatjuk az  elmúlt évek munkájának eredményeit.  A projekt  időnként  túllép Ukrajna határain és törvényein, előfordul, hogy nem is  értik, hogyan sikerült  elérnünk a kiváló eredményeket. Mára az öt legkiválóbb szociális  projekt  között tartják számon, a mezőgazdasági termelés tekintetében is a 10 legsikeresebb közé sorolható. Vannak a projektnek erős és gyenge oldalai.

Először pillantsunk vissza a múltba, nézzük a kezdeteket. Gyakran érkeznek hozzánk küldöttségek Hollandiából, akik úgy  vélik a  projektet Claas Plas agronómus kezdeményezte. Egyes magyarországi alapítványok is igyekeznek támogatást nyújtani a családoknak és az ötletre  úgy tekintenek, mint  ami a hollandok fejében született. De ez nem így  van, mert a hollandok csak a technológiát  hozták, nem voltak hajlandók a technológiát  párosítani a  jótékonykodással és azzal a tapasztalattal, mellyel Kárpátalja  rendelkezik még az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. A projekt  a korszerű  technológia,  a tökéletesnek nem nevezhető  ukrán törvények és Kárpátalja  történelmének az ötvözete.

A „Zöld Ház” program kidolgozásához  2006-ban kezdte hozzá,  először „ Rózsa „ projekt címen szerepelt. Hogy miért éppen a rózsa termesztésére épült a projekt?

A Terra Dei Szaktanácsadó  Központ  2003 februárjában alakult azzal a  céllal, hogy a hollandiai szaktanácsadók tapasztalatát  Kárpátalján terjessze. Megtanították szakembereinket  arra, hogyan lehet kisebb  földterületeken úgy  gazdálkodni, hogy az  jövedelmező legyen, eltartsa a családot. A projekt 2007-ben lejárt, ami az alap megszűnését is jelentette. Egyetlen lehetőség maradt, folytatni a pályázatot, viszont a hollandok már nemcsak oktatni, hanem látni akarták munkájuk eredményeit.  Az a szövetkezet, amelynek profitot kellett volna termelnie, még bevételt sem biztosított.

Valami újat kellett kitalálni,  de hogy mit, azt senki nem tudta.

Még csak nem is ezek a  fóliasátrak adták az ötletet az új  pályázat megírásához. A gazdák arról nem sok szót ejtettek, mennyi  bevételt  biztosít évente a fóliaház. Végzettségemet tekintve nem vagyok  agronómus, ezért nem is láttam át az ügy minden  vetületét. 2006-ban még nem  rendelkeztem információval arra vonatkozóan, mennyi bevételt  biztosít a fóliasátras  zöldségtermesztés. Azt  viszont  tudtam, hogy mennyit  lehet keresni a rózsák nevelésével még úgy is, ha a  fóliasátrat nem fűtik,  a kertész komoly szakmai ismeretekkel nem rendelkezik.  Édesapám  egy  3,5x7 méter méretű fóliasátor  alatt ültetett  rózsatöveket,  melyek az idény alatt  annyi  bevételt  biztosítottak, mint a  nyugdíja. Megszületett  fejemben az ötlet: ha a rózsa termesztése  jövedelmező, miért ne  adhatnák  a fóliasátrakat  a sokgyermekes családoknak, hogy  pótbevételre tegyenek szert. Édesapám  kis  fóliasátra  adta a lökést  a nagyszabású  projekt  megvalósításához, nem pedig a  Claas által felajánlott korszerű technológia és fűtött  fóliasátor. És itt kezdődött a Rózsa projekt  koncepciója. Megírásához  2006-ban láttak hozzá. Menet közben  viszont  felmerültek a következő  kérdések:

Kitől kaphatnánk  támogatást?

Kinek  nyújtsunk mi  támogatást?

Milyen formát  öltsön  a támogatás?

Az első kérdés  megoldásán  folyamatosan  dolgozunk, igyekszünk  felkutatni a  pénzeszközöket, csak állami  költségvetési pénzekre nem számítunk.

A második  kérdésre is  sikerült  választ  adnunk. Segíteni a  gyerekeken  vagy a nyugdíjasokon  kell, akiket a leginkább  súlyt a válság  és a pénzhiány. Viszont a  nyugdíjas  havonta  megkapja  járandóságát, a nagy családosok esetében,  ha az apa vagy az anya  nem  dolgozik, nem tud  jövedelemigazolást  felmutatni,  állami  támogatásban sem részesülhet. Ha nem találnak munkát, akkor vagy lopni, vagy meghalni kényszerülnek.  Ezért döntöttünk úgy, hogy a nagycsaládosokon kell segíteni.

A harmadik kérdés megoldása is nehéz. Először azt terveztük, hogy keltetőt  biztosítunk számukra, viszont  a tojás  beszerzése problematikusnak  bizonyult.  Aztán más  ötletek születtek. Végül  úgy  döntöttünk,  a legjobb, ha  fóliasátrat biztosítunk, mely alatt korai  zöldségféléket termeszthetnek, vagyis a termeléshez szükséges eszközöket biztosítjuk a számukra.

A programba bevont  minden  család mellé  szakembert  jelöltünk ki, aki segít  mind a termesztésben, mind az értékesítésben. Ez fontos eleme a projektnek.  Ugyanis a termesztés és az értékesítés  során sok  kérdés merül fel, ha azokat nem sikerült  megoldani, az emberek  hiába  dolgoztak.

Menet közben újabb kérdésre kellett választ kapni.  Ingyen  nyújtsunk segítséget, esetleg pénzt adjunk az  embereknek.

Mivel korábban  már több pályázatot indítottunk többek között a kecsketenyésztésre, arra  a következtetésre  jutottunk, hogy ingyen adni, ajándékozni  nem szabad.  A térítésmentesen kapott  fémszerkezeteket  leadják vashulladéknak, semmi nem fogja  motiválni az  embereket arra, hogy elültessék a zöldségfélék  palántáját, gondozzák, leszüreteljék és  értékesítsék a termést. A fóliasátor  ára  egy év alatt megtérül,  ha  nem  vesszük  figyelembe a családtagok munkáját. Mivel az  ajándéknak  nincs  értéke,  kidolgoztuk a sémát, mely szerint a fóliasátor  felállításáért  és  használatáért a gazda 3 év  leforgása  alatt számolt el, eközben ingyen veheti  igénybe szakembereinek szolgáltatásait. A pénz  visszafizetéséről szóló  szerződés arra készteti az embereket, hogy  lelkiismeretesen,  fegyelmezetten  dolgozzanak,  hiszen bevételt  kell produkálnunk.  A sokgyermekes  családok  közül  néhányan úgy vélik,  nekik  joguk van mindent ingyen megkapni. A másik  fontos szempont  az volt, hogy készpénzt  nem adtunk, ha  vetőmagra  volt  szükség  azt megvettük, ha magföld kellett azt is  beszereztük. Nagyon  nehéz  megváltoztatni az  emberek  gondolkodásmódját, rászoktatni arra, hogy nem kérni,  az anyagikat  meg kell teremteni magunknak.

Miután kidolgoztuk  a projektet, a hollandiai  Dorcas Alapítvány késznek  bizonyult   finanszírozni azt,  figyelembe véve  annak szociális  jelentőségét. Nem volt másodrendű szempont az sem, hogy a családokban nevelkedő  gyermekek nem az utcán  fognak  csellengeni, hanem a fóliasátorban  dolgoznak,  jövedelemhez  juttatják  a családot,  megismerik és megszeretik a munkát.  Azoknak a családoknak, akik két   év alatt visszafizetik a támogatás összegét, kazánokat adunk a sátrak fűtésére. A harmadik szakaszban tervezzük a nagycsaládosokat  tömörítő civil szervezet vagy szövetkezet létrehozását. Akkor már  nélkülünk is képesek lesznek  pályázatokat  írni, támogatást szerezni.  Jobban  járnak, ha  közösen újítják  fel  a fóliát, vásárolják meg  a  műtrágyákat. Dobronyban már  megalakult  a nagycsaládosokat  tömörítő  szövetkezet.  Igaz, eredményekről  még  korai lenne beszélni. A szövetkezet részére mi  biztosítottuk a számítástechnikai eszközöket, a könyvelő  fizetését,  pénzt irányoztunk elő  a gazdák  képzésére.  Lengyelországban is  ily  módon  segítik a szövetkezeteket.

A  most  futó projekt  a „Zöld Ház” nevet kapta.

Miután  felállításra  kerültek a  fóliasátrak, szembesültünk azzal, hogy  tanácsokkal is  el kell látnunk a virágtermesztőket. Nálunk viszont nem voltak ilyen szakemberek, csak a zöldségtermesztéshez értettek.  A virágkertészek nem  voltak hajlandók  szakszerű tanácsokkal segíteni a programba bevont családokat.

A második  szempont az  volt, hogy  míg a  korai  zöldségfélékért  az eladók maguk jönnek a faluba,  a virágokat a kertészeknek önállóan kellett értékesíteniük a piacon. Ez  pedig  komoly  probléma  ott, ahol  nincsenek,  több milliós  lakosú  városok. A virágtermesztés  bonyolultabb technológiát is igényel. Hosszas tanácskozás után arra az  elhatározásra  jutottam,  hogy  zöldséget, nem pedig  virágot  fogunk termeszteni.  Akkoriban kezdte  meg a működését  a konzervgyár Fancsikán és Tiszakeresztúrban,  vagyis volt  értékesítési  piac,  ami  nagyon  fontos a mezőgazdaságban.

A hollandiai partnerek ezt nem  nézték  jó szemmel,  fontolgatták  a finanszírozás  befagyasztását.  Az élet azonban  bebizonyította, nekünk  volt igazunk. A Romániában megvalósított  liliomtermesztési  projekt  nem hozott olyan eredményeket,   mint mi.

A Rózsa projektet  Zöld Ház projektre  változtattuk.

Röviden a projekt eredményeiről.

A tervezett  40 fóliasátor helyett öt év  alatt 70-et állítottunk fel és az  év  végéig még 2—3  felállítására kerül. 20 számítógépet biztosítottunk a gazdáknak, hogy az interneten is tanulhassanak.  3 éven  belül Ukrajnában 3 hasonló típusú projekt  fog  működni. A projekt alapján  a családokat  három  csoportba  osztottuk. Az  elsőbe  tartoznak a tehetős családok, melyek rendelkeznek  tapasztalattal a mezőgazdasági termelést illetően,  valamint  egyéb  jövedelemforrással.  A kezdet kezdetén tartottunk attól, hogy a családok  nem fizetik vissza  a pénzt, ezért különböző anyagi és társadalmi helyzetűeket  vontunk be.  E kategóriával gyakorlatilag  semmi  problémánk  nincs,  ők igénylik  a legkisebb segítséget.

A második  csoportba  tartoznak a szegény,  de munkaszerető családok. Ezek az  emberek szakembereink minden tanácsát  megfogadták, gondot jelent számukra az értékesítés, ők azok, akik  a legnagyobb  támogatást  kapják.  Segítjük  őket tanáccsal és minden rendelkezésre álló eszközzel. Azokban a családokban, ahol a férfiak szeretnek a pohár  fenekére  nézni,  az asszonyok írták alá a megállapodást, vállalták  magukra a felelősséget. Velük van a legtöbb probléma. Sokszor előfordult, hogy feladták.  Nagyon nehéz  változtatni az  emberek  gondolkodásmódján.

A válság érintette a programba  bevont családokat, általában az  embereket. Akinek bankhitele volt, az igyekezett törleszteni, minden pénzét a bankba  vitte.

A program ideje alatt hathatós támogatást kaptunk a  Dorcas Alapítványtól, mely  fő  szponzorunk volt. Az Újjászületés, vagyis a Soros alapítvány  5 fóliaház  felállításához nyújtott anyagot. Az Ukrajnai Német Követség mellett alakult alap 3 fóliasátor  felállítását  finanszírozta. A Szülőföld, jelenleg a Bethlen Gábor Alap  a farmerek oktatását  finanszírozta.  A magyar kormány 4 fóliasátor költségeit  fedezte, a vidékfejlesztési minisztérium pedig a termelők oktatásának költségeit.

Fontos szempont, hogy a családok  már segíteni  tudtak  szomszédjaiknak, közben a  fóliasátrak árát is visszafizették. 2011-ben 270 000 hrivnya került  visszafizetésre.  A 70  fóliasátor felállítása közel 105 új munkahelyet jelent, melyet  gyakorlatilag mi teremtettünk. Hogyan sikerült ezt elérnünk? Munkatársaink lelkiismeretes munkájának, a családok  aktív közreműködésének és a  szponzorok  pénzeszközeinek köszönhetően. Munkatársaink fizetésén takarékoskodtunk, hogy minél több  fóliasátor  kerüljön  felállítására. Igaz,  követtünk el  hibákat is.  Előfordul, nem tudjuk, mikor  cselekszünk helyesen. Ha felállítunk 8  fóliasátrat, biztosítjuk a vetőmagot, a csepegtetős  öntözőrendszert és a talajtápokat vagy ehelyett adunk 10  fóliasátrat és semmi mást. Megesett, hogy nem a minőséget, hanem a mennyiséget tartottuk szem előtt, ami nem egészen helyes. Mit tehettünk  volna, amikor annyi kérvény  érkezett címünkre, hogy még az elkövetkező 3 évben sem győzzük  felállítani a kért fóliasátrakat. Nem vállalhatjuk át az állam feladatait.  Világszerte az állam támogatja a falun élőket,  mivel ez általános  probléma és komoly pénzeszközöket igényel. Sajnos, Ukrajna nem fizet olyan  dotációt, mint az Európai Unió.

Idén a „Zöld Ház” program befejeződik, ezért  tájékoztatjuk a lakosságot, hogy  a Terra Dei Alapítvány nem vesz át több kérvényt  fóliasátrak felállítására. Ez nem jelenti azt, hogy a munkát  abbahagyjuk, csak azt, hogy kis szünetet  tartunk. Ki kell dolgoznunk az új projekt  koncepcióját,  vizsgálnunk kell a hibákat, meg kell szülessen a határozat a következő öt évi program  finanszírozásáról. Döntés az év végén várható, ha megszületik, azt  közzétesszük. Biztosan lesznek  változások. Most azon  dolgozunk, hogy  bővítsük szolgáltatásaink jegyzékét.  Erről  részletesebben csak akkor tudunk  beszámolni, ha az új határozat megszületik.

A mostani projekt  legfőbb eredménye, hogy az alap 70 családból álló  közösséget  kovácsolt. A programba  bevont családok  egymást tanítják, segítik. Különösen azokban a községekben, ahol több a programban részt vevő család él.  A Zöld Ház nem egyszerűen egy projekt, hanem egy nagy család. A beregszászi járásban 15, a munkácsiban 2, a nagyszőlősi járásban 40, az ungváriban 13 család vett részt programunkban.

Annak ellenére, hogy a kezdet kezdetén a projekt két járásra íródott, menet közben még kettőt vontunk be. Sajnos, az ilosvai kérvényezőknek nemet kellett mondanunk a pénzhiány és amiatt, hogy ott nem volt szaktanácsadónk.

Nehéz munka volt, de megbirkóztunk azzal.  Írásom  végén szeretném Teréz anya  gondolatait idézni, mely jól tükrözi munkánkat.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger. Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van! Aki hozzád fordul, mind jobb és boldogabb emberként távozzék tőled. Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

Az évek nehéz munkájával  elérteket  egyetlen pillanat alatt  romba lehet dönteni, de ez ne  szegje  kedvüket. Ha szerencsés, lesznek irigyei, ennek ellenére szerencsések maradnak.

A nagyszőlősi  járás községeiben felállított  fóliaházak jegyzéke:

Batár—6 fóliasátor és 2 kazán—8

Akli—4 fóliasátor

Nevetlenfalu—3 fóliasátor

Karácsfalva—1 kazán

Verbőc—3 fóliasátor

Tiszabökény—2 főliasátor

Tiszakeresztúr—4 fóliasátor

Nagyszőlős—2 fóliasátor

Fertősalmás—3  fóliasátor

Nagypalád—3 2 fóliasátor

Salánk és Forgolány—1—1 fóliasátor

Feketepatak—1 fóliasátor és 1 kazán

Mátyfalva—2 fóliasátor

Összesen—40

O. Omelcsenko, a Terra Dei igazgatója