Liliomok – szépség, jövedelem és művészet
A „Zöld ház” program célja először az volt, hogy fóliasátrakat építsünk virágtermesztésre jövedelem céljából. Az élet azonban megváltoztatta a terveket, mivel körülményes dolog a virágtermesztés és annak értékesítése is. A Kárpátaljai feltételeknek inkább a zöldségtermesztés felel meg. Könnyebb megtermelni és értékesíteni is.
Néhány család foglalkozik virágtermesztéssel, de csak azok, akik már rendelkeznek megfelelő tapasztalattal ezen a téren. Az egyik család két évig termesztett rózsát, ám a harmadik éven nagy részük tönkre ment. Falusi gazdálkodásról beszélünk, amely egyedül áll fenn, de leginkább a falusi gazdaságok, akik az államtól nem kapnak semmiféle támogatást. Ám ezekben a gazdaságokban termelődik az elfogyasztott zöldségmennyiség 96%-a, amit használunk.
Mi úgy gondoltuk, hogy a zöldségtermesztés a mi prioritásunk. Ám nem egészen így gondolták a Hollandiai kollégák, akik készen álltak a segítségünkre lenni a virágtermesztésben. Találtak támogatót, aki kész volt húsz család számára egy-egy láda liliomot megvásárolni. Azoknak a családoknak adtuk a liliomokat, akik szerettek volna velük foglalkozni.
Ez nem csak üzlet, hanem törekvés arra, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését a zöldségtermesztésen kívül más kultúrák termesztésére is. Az is igaz, hogy a liliomok nem olyanok, mint a rózsák. Éppen ezért választottuk őket.
KocsonyafesztiválA kárpátaljaiak a Zöldkapcsolat Egyesület vendégei voltak A XI. Miskolci Kocsonyafesztiválon Egy kárpátaljai lokálpatriótának különösen érdekes és egyben tanulságos ellátogatni Magyarország legnépszerűbbnek mondott fesztiváljára. Annál is inkább, mivel a Miskolci Téli Fesztivál – Kocsonyafesztivál alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Érdemes belegondolni, hogy a szervezők akkor hirdették meg első ízben a miskolci kocsonyafesztivált, amikor a kárpátaljai népünnepélyek zöme már megvalósult. Vagy megvalósulóban volt. Hogy egy szívemhez közeli példát is említsek: idén március elején ugyancsak tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Beregszászi nemzetközi Borfesztivál. Azt persze könnyű belátni, hogy a több mint kétszázezres nagyvárossal semmilyen tekintetben nem versenghet az alig 26 ezer lelket számláló Beregszász, ám azt a nyitottságot és befogadókészséget, amit a miskolci rendezvény szervezői részéről tapasztaltunk, érdemes lenne nekünk is mihamarabb magunkévá tenni. Mert ottlétünknek már az első perceiben megbizonyosodtunk róla, hogy az észak-magyarországi nagyváros rendezvény messze nem csak a kocsonyáról szól. Még csak nem is a gasztronómiáról, a rengeteg finom ételről és italról. A Zöld Sátor közelében, tehát ahol mi tanyát vertünk, a vizsolyi Colo-pajzs kulturális egyesület szakemberei felépítettek egy XVI. századi nyomdát, pontosan
|