Szeretném a kedves termelőket megismertetni részletesen egy óriás vegyszerforgalmazó céggel, amelyiknek a termékeit a világ minden részén ismerik „SUMIAGRO UKRAINE".
Lényegében a kedves termelők is ismerik, csak nem figyeltek rá kellő képen, mert a zöldségtermesztésben is sok terméküket mi is használjuk és engedélyezve vannak Ukrajna területén. Például szeretném felhozni mindenkinél ismert és elösmert atkaölő szert „Sanmite", amelyiket már nagyon régen használjuk a fóliasátrakban is egyik leg veszélyesebb kártevők ellen az atkák ellen, amelyik az atkák minden fejlődési stádiumát hatékonyan pusztítják.
]]>
Időre volt szükség, hogy átellenőrizzük a saját tapasztalatainkat a 2013-as évben. Ezért ebben az évben bővitettük a kisérletezést a hibridek termesztésében és ez a „KAPRIKORN F1" és a „MOZAIK F1". Ezért a 2013-as évben újra felajánlottuk kipróbálásra a sokgyermekes családoknak a „KAPRIKORN F1" és a „MOZAIK F1" uborka hibrideket. Az első körben a kiültetés kis kazettákba történt, három – négy levél eresztéséig optimális fejlődési szakaszban. Hiszen aki uborka termesztéssel foglalkozik az tudja, hogy a túlnőtt palánta nem csak hogy nehezebben fogan meg, de kevesebb termést is hoz.
]]>
Váltsunk a tőzegre!
Cikksorozatunk előző részében eljutottunk a szalmabálás uborkatermesztési módszerig, ami tulajdonképpen a mesterséges gyökérközeg egyik első válfaja. Már itt is ajánlottuk, hogy a szalmabálák tetejére talaj helyett valamilyen steril közeget (tőzeget) tegyünk, s ebbe ültessük a palántákat. Nos, tulajdonképpen a tőzeget szalmabálák nélkül is használhatjuk a talaj helyett.Valójában a palántanevelésnél már régóta így is teszünk.
A tőzegbarázdás termesztés
Az uborkatermesztők már jó ideje törik a fejüket, hogyan lehetne a lehető leg olcsóbban megúszni a talaj kiváltását tőzegre, valamilyen „fapados” módszerrel. A módszer lényege az, hogy a fóliaház talajába a leendő sorok mentén 30-40 cm széles és 25-30 cm mély barázdákat, árkokat ásunk, s ezt töltjük fel tőzeggel. Ezekbe a tőzegbarázdákba ültetjük ki a aztán a palántákat, s folytatjuk a termesztést a hagyományos csepegtetőrendszerrel és tápanyagellátással. A következő évben aztán egyszerűen beleszántják az elhasználódott tőzeget a fóliház talajába, feljavítva annak általános szerkezeti tulajdonságait. A következő évben aztán minden kezdődik elölről. Mint látjuk, a módszer nagyon egyszerű, könnyen beilleszthető a termesztési folyamatokba, különösebb technikai változtatások és tudományos felkészültség nélkül. Természetesen a tőzeg szerkezétől adódó sajátosságokat itt is figyelembe kell venni, akár csak a fenti tőzeg-ágyásos technológiánál.
Azonban ennek a módszernek is meg vannak a maga hátrányai. Mivel a gyökerek egy idő után kinőnek a tőzegbarázdából, ott ki lesznek téve a fertőzéseknek és kártevőknek. Ezen eleinte úgy próbáltak segíteni, hogy fóliával bélelték ki a barázdát, s így szigetelték el a tőzeget a fóliaház talajától. De a túlöntözés esetén a drénvíz így nem tud távozni a gyökérzónából, ami súlyos gyökérpusztuláshoz vezethet. A fólia aljának kilyuggatása orvosolja ugyan ezt a problémát, azonban újra fel lép az eredeti befertőződési probléma amennyiben a gyökerek átjutnak a lyukakon. De ha egy kis szerencsénk van ez folyamat lelassul annyira, hogy az uborkaállományunk érkezik leadni a termés nagy részét.
A „vályús” termesztés.
Kiküszöbölendő a tőzegbarázdás módszer hátrányait a termelők egy része kénytelen volt áttérni az un.”vályús” termesztésre. Ez tulajdonképpen nem más, mint az ágyásos termesztés egy válfaja, amikor az ágyások szélességét lecsökkentettük 35-40 cm.-re, magasságát pedig takarékossági okokból 20-25 cm-re. A csepegtetős öntözési rendszerek lehetővé teszik az ilyen mértékű gyökérzóna csökkentést (minél kisebb a gyökérzóna térfogat, annál kisebb dózisokkal, de annál sűrűbben kell öntözni).A vályuk falát deszkából alakítjuk ki.
A drénvíz-elvezetési problémákat úgy oldhatjuk meg, hogy a „vályuk” alatt a fóliaház talajából kis alacsony bakhátakat alakítunk ki, s erre terítjük a vályúk kibélelésekor a fóliát. Az esetleges túlöntözésekkor a drénvíz a vályú két oldalához folyik, s szivárog ki az oldalról vágott réseken. Így minimálisra csökkenthető a vályúkban felgyülemlő pangó víz mennyisége, s ezzel együtt a gyökérfulladás lehetősége.
Előnyök és hátrányok.
A fenti módszerek nagy előnye, mint már fentebb említettük, hogy viszonylag könnyen beilleszthetőek a már kialakult termesztési gyakorlatba, nem igényelnek komoly technológiai váltást. A kiemelt vályús módszernél a gyökérzóna hőmérséklete jól szabályozható, nincs szükség a teljes altalaj felmelegítésére.
Hátrányuk ezeknek a módszereknek, hogy ki vagyunk szolgáltatva a készen vásárolt tőzegalapú keverékek (szubsztrakt-ok)megbízhatóságának és irgalmatlanul magas árának.. Esetleges hiányosságuk esetén sajnos nem igazán tudunk hol reklamálni, csak lenyeljük azt a bizonyos keserű pirulát.
Az igazán megbízható cégek termékeinek ára szinte megfizethetetlen, és sajnos ezeknél sincs kizárva a hamisítás lehetősége. Néhány gazda éppen ezért, valamint hogy megpróbálja valahogy lecsökkenteni a költségeit, megpróbálkozott a tőzeg lecserélésével folyami iszapból, érett trágyából, fűrészporból, stb. álló földkeverékre. Ezek a próbálkozások azonban igen rizikóssá teszik a termesztés sikerességét, szaktanácsadóként nem igazán tudnám nyugodt szívvel ajánlani.
]]>Űrtechnológia a fóliasátrakban
Cikksorozatunk edigi részeiben abból az alaptételből indultunk ki, hogy a zöldséghajtatéshoz feltétlenül szükség van talajra, vagy a talajt helyettesítő valamilyen gyökérrögzítő közegre. Ennek megfelelően próbáltunk módszerket keresni a talaj termőképességének helyreállítására, vagy ha ez nem kivitelezhető, akkor valamilyen mesterséges anyagot használni fel gyökérrögzítő közegként. Így jutottunk el a hidrokúlturás zöldségtermesztés előfutárának számító kőzetgyapotos termesztésig, amikor is az itt használt anyag már semilyen tápanyagszolgáltató (bufferoló) tulajdonsággal nem bír, azt a folyamatos, precízen összeállított és adagolt tápoldatozással biztosítják. Felmerült az agrártudósok fejében a gondolat, hogy valyon nem lehetne-e kihagyni még ezt is termesztés folyamatából. Érdekes módon ennek a kutatásnak az egyik finanszírozója az űrkutatás.
Az úszó hidropóniás rendszer
Ennek a módszernek a lényege, hogy a fólaház teljes hosszában 25-30 cm. mély, fóliávalbélelt medencét alakítunk ki, amit feltöltenek tápoldattal. A 2-3 hetes palántákat pedig polisztirolhab (hungarocell) táblákba ültetik, így a növények szorosan egymás mellett a tápoldat tetajén úsznak a képen látható módon.
A technológia gyakorlatilag úgy működik, mint egy futószalag. A fóliaház egyik végében folyamatosan a tápoldatra helyezzük a hungarocell táblákba ültetett palántákat, a másik oldalán pedig évszaktól függően 4-6 hétre szedhetjük a piacos árut. Tehát egy szabványosnak tekinthető 40-44 méteres fóliaházban naponta átlag egy méternyit úszik az egész állomány, miközben a gazda az év minden napján folyamatosan el tudja látni a vele szerződésben lévő éttermet vagy zöldségest.
Tápoldat-filmes NFT technológia
Az úszó hidropóniás módszer mellett ez a másik legelterjedtebb módszsere a saláta talajnélküli termesztésében. A technológia lényege az, hogy a saláta gyökérzete néhány miliméteres vastagságú, csordogáló tápoldatba merül. Azonban ellentétben az úszó hidropóniás módszerrel itt a növények a termesztés során a helyükön maradnak, mivel a véltozatos formában és méretben készülő csatornákba ültetik őket. A legelterjedtebb a 10x15cm átmérőjű, ovális műanyag csövek használata, aminek a felső részére 20-25centiméterenként kis űltetőréseket fúrnak.
A csatornákat speciális asztalokon vagy támrendszeren helyezik el. A helykihasználást a többemeletes polcos elrendezéssel növelik. Ilyenkor akár 6 szintet is kialakítanak a fóliasátorban. Ennél a technológiánál nagyon fontos a csatornák megfelelő lejtésszögének a biztosítása, hisz csak így tudjuk elérni a tápoldat folyamatos csordogálását.
Aeropóniás rendszerek
A rendszer lényege, hogy a növényeket az úszó hidropóniás randszernél alkalmazott polisztirolhab-táblákba ültetik, s ezekből alkítanak ki a képen látható „A-keretet”. A keretek kialakításánál ügyelnek arra, hogy a gyökerek egy zárt, fénymentes térbe kerüljenek, ahol 2-3 percenként néhány másodpercre finomporlasztású szórófejekkel úgynevezett tápködöt képeznek. A rendszer előnye az igen precíz tápanyagutánpótlás és a jó hejkihasználtság. Ennél a módszernél kétszer annyi növényt lehet kiültetni, mint a hagyományos módszernél.
Az aeroponiás vagy tápködkultúrás rendszerek azonban nem terjedtek el széles körben a termesztési gyakorlatban. Ennek oka a technológia magas beruházási költsége és a bonyolultsága.
]]>A talajcsere
A teljes talajcsere.A paraszti józanész szerint, ha valami alkalmatlan egy adott feladatra, akkor azt le kell cserélni arra, ami alkalmas rá. Tehát ha a fóliaház talaja már szinte alkalmatlan a sikeres zöldségtermesztésre, akkor azt cseréljük le másikra. A legkézenfekvőbb módszer erre a teljes talajcsere lenne, aminek eredménye képen „tiszta lappal” tudunk indulni a következő szezonban, megszabadulva a talajban felhalmozódott káros sóktól, kártevőktől és kórokozóktól. Ezt két féle képen tudjuk elméletileg megvalósítani.
Az első módszer szerint 30-40 cm vastagságban felszedjük és kihordjuk a termesztő berendezésből (fóliasátorból, üvegházból) a talaj termőrétegét, és helyette friss termőföldet hordunk be olyan területről, amely remélhetőleg mentes volt ezektől, a problémáktól. Ez óriási munkát jelent, hisz 10 árnyi fóliasátor teljes talajcseréjéhez 300-400 köbméter talajt kellene a fóliasátorból kihordani a mezőre, és ugyan ennyit visszahordani. A traktor utánfutójára (pricepjére) kb. 6 köbméter, fér, ami azt jelenti, hogy kb. 50-70 oda-vissza fuvarra lenne szükségünk. Mindenki számoljon utána, hogy az ő esetében ez mekkora kiadással járna. További gyenge pontjai ennek a módszernek az, hogy csak reménykedhetünk a behordott termőtalaj sterilitásában, valamint hogy ez csak ideiglenes megoldás, hisz idővel ez a termőföld is alkalmatlanná válhat a sikeres zöldséghajtatásra .A legnagyobb buktatója ennek a módszernek az, hogy teljességgel törvénytelen, az ukrajnai törvények nem engedélyezik a termőföld elhordását.
A második módszer lényege a”ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” mondáson alapszik. Ez azt jelenti, hogy nem az óriási mennyiségű termőföldet hordozzuk ide-oda, hanem a fóliaházat telepítjük át újabb és újabb területre. A faszerkezetű fóliavázak esetében erre 6-8 évente van lehetőség, hisz ennyi ezeknek az élettartalma az első nagyjavításig. A nagylégterű csővázas fóliasátrakat kb. 3 évente is áthelyezhetjük, hisz itt a fóliaborítás élettartama az irányadó, s ez átlag 3 év. Tőlünk nyugatra már kifejlesztették a könnyűszerkezetű, nagylégterű csővázas vándorfóliákat, amit napok alatt szét lehet szedni, és át lehet bárhová helyezni - akár több hektárnyi felületen és évente többször is. Ennek a módszernek a buktatója az, hogy ki kell hozzá költözni a mezőre, s ki kell hozzá építeni a szükséges infrastruktúrát (elektromos áram, út, stb.), megszervezni az esetleges őrzését .Ezen kívül a korszerű fűtési rendszereket már elég bajos lenne folyamatosan áttelepíteni .Ennek ellenére ez a módszer terjedőben van már csak azért is, mert a háztáji kertek mérete sok esetben nem teszi lehetővé a fóliasátrak szükséges bővítését
A részleges talajcsere
Ott, ahol a termelő beszorult a kertjébe, de a teljes talajcserére nincs lehetősége, többen alkalmazzák a részleges talajcserét. A módszer lényege, hogy nem a teljes termőréteget cserélik ki, hanem csak a szűkített gyökérzónát, amit lehetőleg el is izolálnak a fertőzött talajtól. A legelterjedtebb változat az, amikor a friss termőföldből hantokat készítenek, s ebbe ültetik a palántákat. E módszer munka és termőföld igénye töredéke a teljes talajcseréjének. Ez tovább csökkenthető, amennyiben deszkaperemmel ellátott, feketefóliával bélelt ágyásokat készítünk, és azt töltjük fel friss steril talajjal, amit feljavítunk érett szerves trágyával, komposzttal, tőzeggel, stb. A célunk az, hogy mivel lecsökkentettük a gyökérzóna méretét, ideálishoz közeli talajszerkezet kialakításával biztosítsuk a megfelelő gyökértömeg kifejlődését, optimális működését.
Hátránya ennek a módszernek, hogy továbbra is szükség van valamennyi steril talajra, amit 1-2 évente ki kell cserélni.
Mire jó, és mire nem
Amennyiben sikerül megfelelően steril, kórokozóktól, kártevőktől mentes ,megfelelő kémhatású termőtalajt biztosítanunk a gyökérzetnek, ezekre a problémákra egy ideig megoldást nyújthat a fenti módszer. De hogy sikerrel jártunk-e csak azután tudjuk meg, ha már mindent elvégeztünk, és talajproblémák nélkül úsztuk meg a szezont.
Nem oldja meg azonban a hideg talaj, az esetleges magas talajvízszint problémáját,aminek a megoldásához más módszerekhez kell folyamodnunk.
]]>Oltott palánták használata
A talajproblémák megoldására eddigi cikkeinkben megpróbáltunk olyan módszereket bemutatni, amelyekkel alkalmassá tehetjük a fóliaházunk talaját a sikeres zöldségtermesztésre. Most megfordítjuk a dolgot, s megróbálunk olyan megoldást kínálni, amelyik a növényt teszi alkalmassá a problémás talajon történő termesztésre. Ez a módszer nem más, mint az oltott palánták alkalmazása, főleg kobakosok ( uborka, dinnye), valamint a paradicsom esetében.
Oltási módszerek
A csúcs vagy ékoltásnál az alanynövény magját tépkockába vetjük. A nemes magját pedig szaporítóládába 3-8 nappal korábban mint az alanyét. Az oltást tiszta körülmények között steril pengével végezzük, amikor az első lomblevél 50 kopekes nagyságot elér. Az alany növekedési pontját kivágjuk, a két sziklevél között 1-2cm hosszú hasítékot vágunk, a nemest a sziklevél alatt 2-5cm-el lemetszük és ék alakúra vádjuk úgy hogy a sziklevél átellenesen helyezkedjen el. A nemes részt az alany hasítékába illesztjük, majd oltócsipesszel vagy oltószalaggal rögzitjük. A friss oltványokat párakamrába helyezzük és 4-5 napon keresztül 25-280C-ot és 90%-os páratartalmat biztosítunk számukra (a párakamra a fóliában egy lekerített rész vagy asztal ahol a fenti értékek tart Az oltással szaporítás előnyei a következők: az alany jóval nagyobb gyökérzetet fejleszt (pl: a tökalany) ezáltal több vizet, tápanyagot képes szolgáltatni a nemesnek. Következmény: 30-40%-al nagyobb terméseredmény, továbbá elhagyható a talajfertőtlenítés egy része, mert a tökalanyt a fuzárium- és verticilliumgomba nem képes megtámadni. Egyes alanyként használt tökfajták a fonálféregnek is képesek ellenálni, ezen túl jobban tűrik a hideg talajt, kevésbé érzékenyek a talaj magas sótartalmára (a magasabb EC-vel lehet tápoldatozni) és alacsonyabb tőszámmal szükséges ültetni- ez így is költséget csökkent. A szóba jövő alanyok az uborka esetében – laskatök, lopótök vagy kolbásztök.
hatók).
Az erős napsütéstől árnyékolással védjük. Az oltást követő 2naptól kezdve szellőztetni szükséges. A takarást az összeforradást követően fokozatosan eltávolítjuk és az oltványokat hasonlóan neveljük, mint az oltatlan palántákat. Az alanyból fakadó hajtásokat eltávolítjuk.
Működik az a megoldás is amikor a frissen beoltott palánta alanyrészét a gyökérnyaknál elvágjuk, gyökeresztető porba mártjuk, majd cserepezzük, a többi megegyezik a fentebb elmondottakkal, mire megtörténik a forradás a palántánk új gyökereket nevel.
A közelítő vagy hasítékoló oltás abból áll, hogy két azonos szárvastagságú növényt (alany nemes) összeillesztünk. Az összeillesztést akkor végezzük, amikor a növényeken a második lomblevél megjelenik. Ehhez az alanyt és a nemest külön vetjük el szaporítótálcába ügyelve arra, hogy a nemest 3-8 nappal hamarabb vessük el, mint az alanyt. Az oltás kezdetekor az alany növekedési pontját kivágjuk, majd az alany és a nemes szárán a sziklevél alatt kb. 2-3 cm-el 450 szögben az alanyt felülről lefelé a nemest alulról felfelé a szár 1/2 - 1/3-d részéig bemetszük (0,5-1,0cm) ügyelve arra, hogy a sziklevelek párhuzamosak legyenek. Ezt követően a nemest és az alanyt a metszett felületeknél egymásba toljuk, és oltócsipesszel rögzitjük. Ezután becserepezzük, majd 4-5 napra párakamrába helyezzük. A 2 naptól fokozatosan szellőztetünk, az 5-6 napon a fóliát levesszük. A 8-10 napon a nemes szárát a gyökértől levágjuk.
Előnyök és buktatók.
Az oltással szaporítás előnyei a következők: az alany jóval nagyobb gyökérzetet fejleszt (pl: a tökalany) ezáltal több vizet, tápanyagot képes szolgáltatni a nemesnek. Következmény: 30-40%-al nagyobb terméseredmény, továbbá elhagyható a talajfertőtlenítés egy része, mert a tökalanyt a fuzárium- és verticilliumgomba nem képes megtámadni. Egyes alanyként használt tökfajták a fonálféregnek is képesek ellenálni, ezen túl jobban tűrik a hideg talajt, kevésbé érzékenyek a talaj magas sótartalmára (a magasabb EC-vel lehet tápoldatozni) és alacsonyabb tőszámmal szükséges ültetni- ez így is költséget csökkent. A szóba jövő alanyok az uborka esetében – laskatök, lopótök vagy kolbásztök.
Számos előnye mellett e módszernek is megvannak természetesen a maga hátrányai is. Az alany és az oltvány párosítása, tehát hogy melyik fajta alanyba melyik fajta nemest lehet oltani csak a kipróbálás dönti el. Előfordulhat, hogy az oltott palántaként nevelt fajta termésének külalakja el fog térni a saját gyökéren neveltétől, ami értékesítési gondokat okozhat. De lehetnek növekedési problémák, amikor vagy a túlzottan buja növekedés, vagy a satnya főszárnövekedés okoz problémát.
Meg kell tanulni az oltásos technológiával történő palántanevelés csínját-bínját, de a kiültetés utáni tápoldatozásnál is érhetik meglepetések a termelőt. Éppen ezért szaktanácsadó irodánk felvette a kapcsolatot az ebben a témában jártas vetőmag-forgalmazó cégek képviselőivel, hogy közösen dolgozzunk ki egy, a mi vidékünkön elterjedt fajtakörre, és a gazdák lehetőségeit is figyelembe vevő, használható technológiát.
]]>A konténeres termesztés
Előző cikkünkben eljutottunk a vályús termesztési technológiáig, ami tulajdonképpen előszobája a klasszikus talajnélküli termesztésnek. Gyökérrögzítő közegként már steril, mesterségesen előállított tőzegalapú földkeveréket használunk, míg a termesztési technológia gyakorlatilag változatlan marad. Azonban az óriási mennyiségű tőzegigény, pontosabban annak magas beszerzési költsége nagyban hátráltatja e technológia terjedését, költséghatékonyságát. Ezért a legtöbb helyen kihagyták ezt a fejlődési fokozatot, és inkább egyből áttértek a következő szintnek számító konténeres termesztésre, ahol az egy növényre eső gyökérközeg-igény töredéke a vályús-, vagy tőzegágyásos technológiának.
A vödrös termesztés.A konténeres termesztés legismertebb, és talán a legígéretesebb formája a kárpátaljai gazdák számára a vödrös termesztési technológia. Ennél a módszernél általában 12liters műanyag vödröket használnak, aminek az alján, vagy az oldalának az alsó részén több lyukat fúrnak, hogy a felesleges drénvíz feltétlenül el tudja hagyni a gyökérzónát. A vödröket általában tőzeg alapú földkeverékkel töltik meg, de igen gyakoriak a különböző arányú perlit-tőzeg keverékek használata is. Ezekbe a vödrökbe növényfajtól függően 1-6 palántát ültetnek: szamócából 6 db.-ot, paprikából 4db.-ot, paradicsomból 2db.-ot, míg uborkából 1-2 db.-ot. A vödröket a job hozzáférhetőség kedvéért egy sorban helyezik el, s az ikersorokat a növények V-alakban tőrténő szétvezetésével érik el.
Az öntözés- tápoldatozás speciális öntözőrendszer kiépítését igényli, ugyanis minden vödröt külön-külön kell öntözni. Ehhez speciális csepegtető tüskéket használnak, amelyek vékony gumicsővel csatlakoznak a sorok mentén futó kaproncsövekhez. A vödrönkénti egyenletes vízadagokat hozamszabályzott csepegtető gombák biztosítják, míg az öntözési automatika a precíz időzítést és pontos öntözési dózísokat garantálja. Szükség is van rá, hisz a lecsökkentett gyökérzóna csak viszonylag rövid időre tudja csak biztosítani a vizet a növények számára, és már néhány órás műszaki hiba is komoly stresszt okozhat az állománynak.
A drénvíznek a konténeres termesztési technológiában óriási szerepe van. Ennek mérésével állítják be a napi öntözési normákat, tehát hogy mennyi tápoldattal öntözzünk. A drénvíz mennyisége általában 10-25% között változik, tehát a kijuttatott tápanyag jelentős része óhatatlanul elhagyja a gyökérzónát. Így tudjuk biztosítani a gyökérközeg folyamatos átmosódását, a felesleges sók felhalmozódásának megakadályozását. A drénvíz összetételének, EC-jének elemzése pedig támpontot ad a tápoldat összetételének és koncentrációjának helyes megválasztásához, folyamatos korrigálásához. Ezáltal szinte “pórázon” tartjuk a növényünket, úgy irányíthatjuk a növény fejlődését, ahogy ezt a maximális termésmennyiség és termésminőség elérése megkívánja. Ez természetesen nagyfokú műszaki felszereltséget, szakmai hozzáértést és tudományos felkészültséget igényel.
A fóliaház talaját vagy teljes egészében letakarják fóliával, vagy csak részben: a sorok mentén a vödrök alatt, hogy biztosítani tudjuk a gyökérzet elszigetelését a fóliaház talajától, és még véletlenül sem tudjon a vödrökre fúrt lyukakon át kijutva érintkezni a fertőzött talajjal. A teljes talajtakarás előnye, hogy a kórokozó spórák feljutását is meg tudjuk akadályozni a talajból a fóliaház légterébe. Fehér színű fólia használatával a talajra eső fény is visszaverődik a növényekre, ami a téli-koratavaszi időszakban segít a fényhiány leküzdésében. Azonban ez nagyban lerontja a fóliaház hőgazdálkodását, növelve a fűtési költséget.
Egyéb megoldások
Régebben a vödrök helyett fekete fóliából készült zacskókat, kis zsákocskákat használtak, és használnak még ma is, például a díszfákat és díszcserjéket árusító faiskolákban. Kiszorulásukat a termesztési gyakorlatból az okozta, hogy elég nehézkes a megtöltésük a földkeverékkel, rakodáskor pedig igen sérülékenyek.
Igen elterjedtek a polisztirol habból préselt különböző méretű és formájú virágládákra emlékeztető edények, valamint egyes növényeknél a félbevágott csőre emlékeztető kis vályúk, vagy a balkonládákra hasonlító műanyag edények használata. Közös ezeknek a konténereknek a használatában, hogy növényenként néhány literes gyökérzónát biztosítanak, valamint hogy a felesleges drénvíz kifolyása megoldott.
Szerintem a legeredetibb megoldás az, amikor csak egyszerűen lefektették a boltban kapható 30-40 literes műanyag zsákokba töltött tőzegkeveréket a fekete fóliára . A zsákok tetejére kis ablakokat vágtak, amibe beültették a palántákat és beszúrták a csepegtető tüskéket, míg az alsó élekre vágott kis hasítások biztosítják a felesleges drénvíz elfolyását.
]]>a tök alanyra oltott uborkával végzett kísérletröl
1.A kísérlet célja.
Gyakorlati tapasztalatokat szerezni az oltott uborka termesztési technológiában, különös tekintettel
- tőhervadásos betegségekre való ellenállóságra,
-a kisüzemi körülmények közötti palántanevelés megvalósíthatóságra,
-fajta –kompatibilitásra.
2. A kísérletben felhasznált fajták
A fajta-kompatibilitási kísérletben az Enza Zaden (EZ) Laginária TI-141F1, Laginária TI-121F1, valamint a Zöldségkutató Intézet (ZKI) Titán F1 tök alanyait használtuk, kombinálva az Enza Zaden E36.15841 F1, E36.15786 F1,a Nunhems Afina F1, a Rijk Zwaan (RZ) Majestoza F1, valamint a ZKI 1403 F1 hibridjével.az alábbi kombinációkban
Laginária TI 141 F1---E 36 15841 F1
Laginária TI 121 F1---E 36 15786 F1
Laginária Ti 141 F1---Majestoza F1
Laginária TI 121 f1---Majestoza F1
Titan F1---------------ZKI 1403 F1
Titán F-----------------Majestoza F1
Titán F1----------------Afina F1
1. Alkalmazott oltási módszer
A kísérletben az úgynevezett japán oltási módszert alkalmaztuk, amikor is a tök alanyról egy éles pengével félsrég vágási felülettel eltávolítootuk az egyik szíklevéllel gyütt a hajtáscsúcs kezdeményt is. Az oltvány uborkapalánta szárát a sziklevél alatt metszük el oly módon, hogy a metszési szög megegyezzen a tök alanyon ejtett metszés szögével, valamint hogy a tök alany megmaradt sziklevele, valamint az uborka oltvány két sziklevele derkszöget zárjanak be egymással felülröl nézve. Az alanyt az oltvánnyal az öszeforradás idejére speciális oltócsipeszekkel rögzítettük, majd néhány napra párakamrába helyeztük.
3 Főbb időpontok
Vatés időpontja
uborka oltvány és a saját gyökerű kontrol februar 5
tök alany február 12
Oltás időpontja február 21-22(kissé megkésve)
Átültetés 10-es poharakba március 1 (az időjárás nem tette lehetővé az azonnali - kiültetést a sejttálcából a fóliaházba)
Kiültetés a fóliahzba március 16-18
Termőre fordulás kontrol április 7
Oltott palánta április 14-17
4.Személyes tapasztalatok
Aki tök alanyba oltott uborkapalántáról szeretne termelni, pontosabban ilyen palántát előállítani komoly felszereltségű, minden tekintetben pontosan szabályozható mikroklímájú palántanevelő létesítményt kell berendeznie, különösen az oltást követő 3-5 napban a párakamrában.Az én esetemben problémát okozott a stabil 95%-os páratartalom fentartása a páragenerátor többszöri meghibásodása miatt (kiégtek a vízforraló spirálok), valamint hogy a hírtelen jött verőfényes napsütésben minden árnyékolási próbálkozásom ellenére nagyon magasra szökött a levegő hőmérséklete (szellőztetni a szükséges magas páratartalom fentartása miatt lehetetlen volt.) Ezek a problémák együtt az oltványok foganási arányának 50% körüli éértékét eredményezték az elvárható 70-80% helyett.
A másik probléma a fokozott vírusfertőzés veszélye. Mivel ugyanazzal a pengével több palánta oltását is elvégezzük, egy tök alany, vagy uborka oltvány vírusfertőzöttsége annak óhatatlan elterjedéséhez vezet. Így történt ez a mi esetünkben is, ami kis híjján a kísérlet kudarcához vezetett. Szerencsére a vírusfertőzés nem volt túl agresszív, s a kiültetés utáni stressz által előjött vírusos tünetek néhány hét alatt elfedődtek, a felső leveleken és újabb terméseken már nem jelentkeztek. Meg kellesz oldani valamilyen olcsó egyszerhasználatos pengék beszerzését, vagy olyan fertőtlenítő eljárás elsajátítását ami nem jár a foganási arány romlásával.
A termőre fordulás kb egy héttel való kitolódását a vetőmagforgalmazó cég szakembere az első terméskezdemények meghagyásával ajánlotta orvosolni. Szerinte a tök alany erős gyökérzete ezt lehetővé teszi.
A fajtakompatibilitásban egyik varációnál sem láttam semilyen problémát, a generatív fajták mindenütt generatív jelleget mutattak, míg a vegetatív fajták vegetatív jelleget .Az előzetes várakozásokkal ellentétben az állomány nem ment el vegetatív irányba,erős túlterhelés esetén szintén visszafogódotta hajtáscsúcs növekedése.
A termőre fordulás eltolódása, majd a saját gyokerű kontrol állomány súlyos tőhervadása sajnos nem tette lehetővé egy korrekt termőképesség- vizsgálat elvégzését.De esetünkben nem is ez volt az elsődleges szempont, hanem a technikai megvalósíthatóság vizsgálata kisüzemi körülmények között, valamint a tőhervadásra való ellenállóság bizonyítása.
A tőhervadással szembeni ellenállóság látványosan beigazolódott. Míg a kontrolként használt saját gyökerű Majestoza F1 uborkaállomány súlyos tőhervadástól szenvedett, addig a tökbe oltott uborkapálántáknál egyetlen egy sem fertőződött be vele.
5.Következtetés
A tökalanyra oltott uborka kiválóan alkalmas a vidékünkön súlyos problémát okozó uborka tőhervadás leküzdésére. Azonban a technológia kisüzemi bevezetéséhez a felmerült problémákra a gazdák által is használható megoldást kell keresni, valamint a termőképesség összehasonlításával igazolni kell a módszer gazdaságosságát más megoldásokkal szemben is.
]]>A termőképesség helyreállításának lehetőségei
Mint előző cikkünkben megtárgyaltuk, a monokulturás intenzív zöldségtermesztés során a fóliaház talaja több sok féle okból több féle módon károsodhat. Nem csoda hát, ha nincs olyan módszer, amely mindegyik problémára megoldást nyújtana. De mivel (mint a későbbi cikkeinkben látni fogjuk) ezek az agrotechnikai eljárások és azok kombinációja jóval egyszerűbben kivitelezhetőek mint az alternatív lehetőségek, érdemes számba venni őket.
A talaj átmosatása.
A fóliaházak talajának elszikesedése, az-az a sófelhalmozódás a talaj felső rétegében igen gyakori probléma. Mivel a termesztési időszak kitolódása a koratavaszi- későőszi időszakra nem ad időt a talaj természetes csapadékkal történő átmosódására, ezt nekünk kell mesterségesen pótolnunk.
A talaj átmosatását legjobb ősszel elvégezni az állomány felszámolása után, de még a trágyázás előtt. A sikeres talajátmosatáshoz elengedhetetlen, hogy viszonylag rövid idő alatt annyi vizet juttassunk ki a fóliaház talajára, ami képes kioldani a talaj felső rétegében, az-az a termőrétegben felhalmozódott ásványi sókat, és levinni azt az alsó talajrétegekbe. A gyakorlat azt mutatja, hogy ehhez négyzetméterenként kb. 120-150 liter vizet kell kijuttatnunk olyan ütembe, ahogy azt a talaj azt képes elinni. Erre a célra a legmegfelelőbbek az esőztető öntőző berendezések. A talaj átmosatása ilyen módon csak akkor lehet eredményes, ha ez a vízmennyiség, benne a feloldott sókkal el is tudja hagyni a termőréteget. Ha a helytelen talajművelés és rossz talajszerkezet miatt kialakult „eketalp betegség” ezt nem teszi lehetővé, előzőleg orvosolnunk kell az eketalp betegséget mélylazítással, és a drénvíz-elvezető rendszer kiépítésével. Ez a magas talajvíz problémájának megoldásához is elengedhetetlen. A talaj átmosatása akkor volt eredményes, ha a talaj sótartalmát sikerült 1-1,2 EC alá vinni, de az ideális 0,7-0,8 EC lenne.
A talaj meszezése.
Vidékünk talajára általánosságban a savanyú kémhatás a jellemző, néhány kivételtől eltekintve. Egyes zöldségfélék jól tolerálják az enyhén savanyú talajkémhatást, de a semleges 6,5-7 PH-tól való jelentős eltérés súlyos tápanyag-felvételi zavarral jár. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a széleskörben használt műtrágyák többsége tovább savanyítja a talajt.
A savanyú talajkémhatás helyreállítására már régóta használatosak a különböző mészkő őrlemények. Vidékünkön gyakorlatilag csak a Borzsavszke melletti mészkőbányában állítanak elő ilyen őrleményt. Sajnos, a monopol helyzetüket kihasználva olyan irreálisan magas áron adják a terméküket, hogy az már szinte nevetséges. Hatóanyagra átszámítva a Lengyelországban előállított minőségi, zsákolt égetett mészkő is olcsóbb, mint a kétes minőségű sajátunk.
A kijuttatandó mészkőőrlemény mennyiségét a talajelemzés eredménye határozza meg. Alkalmankénti dózis lehetőleg ne haladja meg az 50kg/m2-t, az égetett mészből pedig a 25kg/m2-t. Ha ennél is több kellene, akkor egy év múlva inkább ismételjük meg az eljárást.
Talajfertőtlenítési eljárások
Jó eredményekkel kecsegtetnek a különböző talajfertőtlenítési eljárások. Ezek közül a talaj átgőzölését a magas költségek miatt nagyon kevés helyen alkalmazzák. A talajba ásott csövek segítségével napokig fel kell hevíteni a talajt a sterilizálási hőmérséklet fölé. Így elpusztulnak a talajban lakó kártevők és kórokozók.
Elterjedtebbek a vegyszeres talajfertőtlenítő eljárások, mint például a formalinos kezelés, vagy a metil-bromidos gázosítás. De a legegyszerűbb a gazdák szempontjából a Basamidos talajfertőtlenítés lehet. Gondot jelent, hogy csak viszonylag magas talajhőmérsékletnél lehet elvégezni, és hogy az eljárás heteket vesz igénybe. Ez - a vegyszer igen magas árán felül- igen nagy bevételkiesést is eredményez, ami több ezer grivnyába is fájhat fóliánként a gazdáknak.
]]>