Kiútkeresés a talajproblémákra (9)

Űrtechnológia a fóliasátrakban

Cikksorozatunk edigi részeiben abból az alaptételből indultunk ki, hogy a zöldséghajtatéshoz feltétlenül szükség van talajra, vagy a talajt helyettesítő valamilyen gyökérrögzítő közegre. Ennek megfelelően próbáltunk módszerket keresni a talaj termőképességének helyreállítására, vagy ha ez nem kivitelezhető, akkor valamilyen mesterséges anyagot használni fel gyökérrögzítő közegként. Így jutottunk el a hidrokúlturás zöldségtermesztés előfutárának számító kőzetgyapotos termesztésig, amikor is az itt használt anyag már semilyen tápanyagszolgáltató (bufferoló) tulajdonsággal nem bír, azt a folyamatos, precízen összeállított és adagolt tápoldatozással biztosítják. Felmerült az agrártudósok fejében a gondolat, hogy valyon nem lehetne-e kihagyni még ezt is termesztés folyamatából. Érdekes módon ennek a kutatásnak az egyik finanszírozója az űrkutatás.

Az úszó hidropóniás rendszer

Ennek a módszernek a lényege, hogy a fólaház teljes hosszában 25-30 cm. mély, fóliávalbélelt medencét alakítunk ki, amit feltöltenek tápoldattal. A 2-3 hetes palántákat pedig polisztirolhab (hungarocell) táblákba ültetik, így a növények szorosan egymás mellett a tápoldat tetajén úsznak a képen látható módon.

A technológia gyakorlatilag úgy működik, mint egy futószalag. A fóliaház egyik végében folyamatosan a tápoldatra helyezzük a hungarocell táblákba ültetett palántákat, a másik oldalán pedig évszaktól függően 4-6 hétre szedhetjük a piacos árut. Tehát egy szabványosnak tekinthető 40-44 méteres fóliaházban naponta átlag egy méternyit úszik az egész állomány, miközben a gazda az év minden napján folyamatosan el tudja látni a vele szerződésben lévő éttermet vagy zöldségest.

Tápoldat-filmes NFT technológia

Az úszó hidropóniás módszer mellett ez a másik legelterjedtebb módszsere a saláta talajnélküli termesztésében. A technológia lényege az, hogy a saláta gyökérzete néhány miliméteres vastagságú, csordogáló tápoldatba merül. Azonban ellentétben az úszó hidropóniás módszerrel itt a növények a termesztés során a helyükön maradnak, mivel a véltozatos formában és méretben készülő csatornákba ültetik őket. A legelterjedtebb a 10x15cm átmérőjű, ovális műanyag csövek használata, aminek a felső részére 20-25centiméterenként kis űltetőréseket fúrnak.

A csatornákat speciális asztalokon vagy támrendszeren helyezik el. A helykihasználást a többemeletes polcos elrendezéssel növelik. Ilyenkor akár 6 szintet is kialakítanak a fóliasátorban. Ennél a technológiánál nagyon fontos a csatornák megfelelő lejtésszögének a biztosítása, hisz csak így tudjuk elérni a tápoldat folyamatos csordogálását.

Aeropóniás rendszerek

A rendszer lényege, hogy a növényeket az úszó hidropóniás randszernél alkalmazott polisztirolhab-táblákba ültetik, s ezekből alkítanak ki a képen látható „A-keretet”. A keretek kialakításánál ügyelnek arra, hogy a gyökerek egy zárt, fénymentes térbe kerüljenek, ahol 2-3 percenként néhány másodpercre finomporlasztású szórófejekkel úgynevezett tápködöt képeznek. A rendszer előnye az igen precíz tápanyagutánpótlás és a jó hejkihasználtság. Ennél a módszernél kétszer annyi növényt lehet kiültetni, mint a hagyományos módszernél.

Az aeroponiás vagy tápködkultúrás rendszerek azonban nem terjedtek el széles körben a termesztési gyakorlatban. Ennek oka a technológia magas beruházási költsége és a bonyolultsága.