Kiútkeresés a talajproblémákra(7)

A konténeres termesztés

Előző cikkünkben eljutottunk a vályús termesztési technológiáig, ami tulajdonképpen előszobája a klasszikus talajnélküli termesztésnek. Gyökérrögzítő közegként már steril, mesterségesen előállított tőzegalapú földkeveréket használunk, míg a termesztési technológia gyakorlatilag változatlan marad. Azonban az óriási mennyiségű tőzegigény, pontosabban annak magas beszerzési költsége nagyban hátráltatja e technológia terjedését, költséghatékonyságát. Ezért a legtöbb helyen kihagyták ezt a fejlődési fokozatot, és inkább egyből áttértek a következő szintnek számító konténeres termesztésre, ahol az egy növényre eső gyökérközeg-igény töredéke a vályús-, vagy  tőzegágyásos technológiának.

A vödrös termesztés.A konténeres termesztés legismertebb, és talán a legígéretesebb formája a kárpátaljai gazdák számára a vödrös termesztési technológia.  Ennél a módszernél általában 12liters műanyag vödröket használnak, aminek az alján, vagy az oldalának az alsó részén több lyukat fúrnak, hogy a felesleges drénvíz feltétlenül el tudja hagyni a gyökérzónát. A vödröket általában tőzeg alapú földkeverékkel töltik meg, de igen gyakoriak a különböző arányú perlit-tőzeg keverékek használata is. Ezekbe a vödrökbe növényfajtól függően 1-6 palántát ültetnek: szamócából 6 db.-ot, paprikából 4db.-ot, paradicsomból 2db.-ot, míg uborkából 1-2 db.-ot. A vödröket a job hozzáférhetőség kedvéért egy sorban helyezik el, s az ikersorokat a növények V-alakban tőrténő szétvezetésével érik el.

Az öntözés- tápoldatozás speciális öntözőrendszer kiépítését igényli, ugyanis minden vödröt külön-külön kell öntözni. Ehhez speciális csepegtető tüskéket használnak, amelyek vékony gumicsővel csatlakoznak a sorok mentén futó kaproncsövekhez. A vödrönkénti egyenletes vízadagokat hozamszabályzott csepegtető gombák biztosítják, míg az öntözési automatika a precíz időzítést és pontos öntözési dózísokat garantálja.  Szükség is van rá, hisz a lecsökkentett gyökérzóna csak viszonylag rövid időre tudja csak biztosítani a vizet a növények számára, és már néhány órás műszaki hiba is komoly stresszt okozhat az állománynak.

A drénvíznek a konténeres termesztési technológiában óriási szerepe van. Ennek mérésével állítják be a napi öntözési normákat, tehát hogy mennyi tápoldattal öntözzünk. A drénvíz mennyisége általában 10-25% között változik, tehát a kijuttatott tápanyag jelentős része óhatatlanul elhagyja a gyökérzónát. Így tudjuk biztosítani a gyökérközeg folyamatos átmosódását, a felesleges sók felhalmozódásának megakadályozását. A drénvíz összetételének, EC-jének elemzése pedig támpontot ad a tápoldat összetételének és koncentrációjának helyes megválasztásához, folyamatos korrigálásához. Ezáltal szinte “pórázon” tartjuk a növényünket, úgy irányíthatjuk a növény fejlődését, ahogy ezt a maximális termésmennyiség és termésminőség elérése megkívánja. Ez természetesen nagyfokú műszaki felszereltséget, szakmai hozzáértést és tudományos felkészültséget igényel.

A fóliaház talaját vagy teljes egészében letakarják fóliával, vagy csak részben: a sorok mentén a vödrök alatt, hogy biztosítani tudjuk a gyökérzet elszigetelését a fóliaház talajától, és még véletlenül sem tudjon a vödrökre fúrt lyukakon át kijutva érintkezni a fertőzött talajjal. A teljes talajtakarás előnye, hogy a kórokozó spórák feljutását is meg tudjuk akadályozni a talajból a fóliaház légterébe. Fehér színű fólia használatával a talajra eső fény is visszaverődik a növényekre, ami a téli-koratavaszi időszakban segít a fényhiány leküzdésében. Azonban ez nagyban lerontja a fóliaház hőgazdálkodását, növelve a fűtési költséget.

Egyéb megoldások

Régebben a vödrök helyett fekete fóliából készült zacskókat, kis zsákocskákat használtak, és használnak még ma is, például a díszfákat és díszcserjéket árusító faiskolákban. Kiszorulásukat a termesztési gyakorlatból az okozta, hogy elég nehézkes a megtöltésük a földkeverékkel, rakodáskor pedig igen sérülékenyek.

Igen elterjedtek a polisztirol habból préselt különböző méretű és formájú virágládákra emlékeztető edények, valamint egyes növényeknél a félbevágott csőre emlékeztető kis vályúk, vagy a balkonládákra hasonlító műanyag edények használata. Közös ezeknek a konténereknek a használatában, hogy növényenként néhány literes gyökérzónát biztosítanak, valamint hogy a felesleges drénvíz kifolyása megoldott.

Szerintem a legeredetibb megoldás az, amikor csak egyszerűen lefektették a boltban kapható 30-40 literes  műanyag zsákokba töltött tőzegkeveréket a fekete fóliára . A zsákok tetejére kis ablakokat vágtak, amibe beültették a palántákat és beszúrták a csepegtető tüskéket, míg az alsó élekre vágott kis hasítások biztosítják a felesleges drénvíz elfolyását.