Kiútkeresés a talajproblémákra (8)

A különleges gyökérközegekről

Előző cikkünkben eljutottunk a klasszikus talajnélküli termesztés legelterjedtebb módszeréig, ami nem más, mint a vödrös termesztési technológia. Ennél a módszernél a vödröket általában kondicionált tőzeggel töltik meg, ami viszonylag olcsón és nagy mennyiségben beszerezhető. Azonban szóltunk a hátrányairól is, amelyek nem kellő odafigyelés és szakértelem mellett súlyos problémákat okozhatnak. Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére a kutatók hosszú ideje keresnek olyan alternatív megoldásokat amelyek  megbízhatóbbá,  gazdaságosabbá tudják tenni a talajnélküli termesztést. Mostani cikkünkben azzal a három fő anyaggal ismerkedünk meg, amelyek akár a kárpátaljai gazdák számára is elérhetőek lehetnek.

A kókuszrost.

Európa nagy részén néhány éve lett nagy sláger ez a gyökérrögzítő közeg, ami nem más, mint a kókuszdió feldolgozásának egy mellékterméke (hulladéka), ami kiválóan alkalmas a tőzeg alapú földkeverékek kiváltására. Mivel a PH-ja eredeti állapotában is megfelelő, szerkezete is viszonylag mindig ugyan olyan (ellentétben a tőzeggel, amelynek számtalan fajtája van a bányászás helyétől függően), nincs szükség drága rostálásra, homogenizálásra, PH-beállításra stb. Csak össze kell préselni kis tömbökké, ami olcsóvá teszi a szállítást, és már indulhat is a szállítmány a termelőhöz. Az összepréselt kis tömbök aztán, amint víz éri őket fellazulnak és kitágulnak, kitöltve  az edény térfogatát, amibe tettük őket, és már ültethetjük kifelé a palántákat.

Vízmegtartó és szolgáltató képessége messze felülmúlja a tőzegét, miközben a nagyadagú öntözésnél sem jelentkeznek a tőzegre jellemző túlöntözéses tünetek. Ez nagyfokú biztonságérzetet adhat a termelőknek, hisz egy műszaki hiba vagy emberi mulasztás estén a növényállomány nagyon sokáig stresszmentes marad.

A duzzasztott perlit

Ezt az anyagot a perlit felhevítésével állítják elő, amitől az olyanná válik, mint a popkorn (pattogatott kukorica). Az így kialakult üreges, porózus szerkezet alkalmassá teszi a perlitet a gyökérközegként való felhasználásra, hisz ezáltal egyidejűleg tudja ellátni a hajszálgyökereket vízzel és a levegővel. Előnyeihez tartozik, hogy nem csak a trópusokon található, mint a fenti kókuszpálma, valamint hogy a vegyi és biológiai ellenállósága lehetővé teszi a több éven áttörténő felhasználást. Nagy előnye a tőzeghez képest, hogy lehetetlen túlöntözni, mert a felesleges vizet egyből átengedi magán. Hátránya viszont, hogy az így tartalékolt víz csak viszonylag rövid időre elegendő a növényeknek, ezért egy esetleges technikai hiba komoly stresszt okozhat a növényeknek. Ennek ellenére több termelési körzetben is ezt az anyagot használják a tőzeg helyett a vödrös termesztésben. A legelterjedtebb azonban a tőzeggel történő keverése 1:1...1:2 arányban. Ezáltal többé-kevésbé összegeződnek az előnyeik, és kiküszöbölődnek a hátrányaik mindkét gyökérrögzítő közegnek.

A kárpátaljai termelőknél ennek az anyagnak a stabil beszerezhetősége okozhat gondot. Van ugyan egy magánvállalkozó, aki már állított elő duzzasztott perlitet néhány évvel ezelőtt, azonban az energiahordozók árának emelkedése veszteségessé tette az előállítást, míg a különböző ellenőrző szervek bürokratái folyamatosan megjelentek egy kis „felesleges” perlitért a házuk hőszigeteléséhez, természetesen „köszönöm”-ért. Így aztán leállt a termeléssel. A gazdaboltokban és lerakatokon viszont igen esetleges a beszerezhetősége. Talán ha kialakulna rá egy folyamatos igény a termelők részéről...

A kőzetgyapotos termesztés

A világon a legelterjedtebb technológiája a talajnélküli termesztésnek a kőzetgyapotos termesztés. Eredetileg az építőiparban használták szigetelőanyagként ezt a terméket, de még ma is kelendő erre a célra a használt, talajnélküli zöldségtermelésből kivont kőzetgyapot paplanok. Az üvegvattára emlékeztető anyagot bazalt, mészkő és koksz keverékének 1500-1800 0C-n történő megolvasztásával állítják elő, miközben 0,005mm (a milliméternél 200-szor véknyabb!) átmérőjű, hosszú szálakat húznak belőle. A szálakat aztán összepréselik, gyantával összeragasztják, a szükséges méretre vágják és UV-stabil fóliába csomagolják. Az így kapott anyagban a szálak térfogata mindössze az össztérfogat 4-8%-a, míg a pórusok térfogata eléri a 92-96%-ot. A vékonyabb kapilláris pórusok vízzel telítődnek, míg a nagyobb hézagok biztosítják a gyökérzet számára a kedvező levegőellátottságot. Így a kőzetgyapot súlyának többszörösét képes a vízből megtartani, miközben a levegő számára is marad elegendő hely a vékony szálak között. A gyártók nem ”ömlesztve” árusítják ezt az anyagot, hanem speciális paplanok formájába, aminek a mérete a kiültetendő növényhez igazítják. Ezek a paplanok kb. egy méter hosszúak, 5-15cm magasak, míg a szélességük 20-30cm között változik. A paplanoknak felső részén előre ki vannak vágva az „ablakok” amire kiültetéskor egyszerűen ráhelyezik a speciális kőzetgyapotos tápkockában nevelt palántákat, míg az alsó élekre vágott réseken át tud távozni a talajnélküli termesztésben elkerülhetetlen drénvíz.

Nagy előnye a kőzetgyapotnak a nagyfokú szerkezeti, vegyi és biológiai stabilitás. Ennek köszönhetően a második év után is csak a szálak között gyökérmaradványok miatt kell kivonni a termesztésből, de még így is kitűnően felhasználható az építőiparban a hőszigetelésre. A legnagyobb előnye azonban érdekes módon nem a sterilitás, hanem az, hogy a rendkívül kis méretre lecsökkentett gyökértérfogatnak köszönhetően nagyon gyorsan tudjuk szabályozni a növények tápanyagfelvételét. Ezáltal az elérhető termésmennyiség 3-4 szeresére növekedett a talajos termesztéshez képest. Például az uborkánál a talajos termesztésben várható 30 kg. körüli termésátlagot a vödrös termesztési technológia 60-70 kg-ra növeli, míg kőzetgyapotos termesztésben ez az érték a 100-120 kg-ot is elérheti pótmegvilágítással és széndioxid-trágyázással. Természetesen csak akkor, ha mindet jól csinálunk. Ugyanis ez egy „külön szakma”, amit meg kell tanulni, nagyfokú elméleti és gyakorlati ismereteket követel meg a termelőtől, valamint nagyfokú műszaki felszereltséget. Ugyanis a hibáinkra is nagyon gyorsan reagál ez a termesztési technológia, már néhány órás műszaki hiba is az állomány pusztulásához vezethet.