Mészhiány a zöldségféléken

Az elmúlt évek aszályos időjárása több élettani eredetű betegség fellépését okozta.

Olyan hiánytünetek, fejlődési rendellenességek jelentek meg a kertészeti növényeken, amelyekkel a termesztési gyakorlatban nem kellettszámolni. Igaz, az utóbbi években jelentős változások történtek a termesztési módszerekben. Gondoljunk csak a csepegtető öntözésre, a tálcás palántanevelésre, az új nagyhatású műtrágyák (lombtrágyák) széleskörű elterjedése, amelyek önmagukban mind egy-egy lehetőség a termesztés színvonalának növelésére, de ugyanakkor ha hibásan alkalmazzák tetemes terméskiesést és minőség romlást is okozhatnak. Sorra jelennek meg az olyan cikkek, amelyek a szárazság és a mészhiány összefüggéseivel foglalkoznak, számtalan gyakorlati példát említve a gyümölcs-, a disznövény -, a szőlő – és a zöldségtermesztés területéről.

A kálciumot a talaj termékenységével kapcsolatosan szoktuk emlegetni, mivel a talajszerkezet kémhatását döntő mértékben meghatározza. A növények más elemekhez képest jelentős mennyiséget építenek be belőle a szervezetükbe. Hatása nagyon sokoldalú. Ezzel magyarázható, hogy hiánya a legkülönbözőbb szerveken helyeken és formában jelentkezik.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért éppen a kálciumot emlegetjük a szárazság kapcsán olyan gyakran, mi az oka annak, hogy a talaj kisyáradása pont ennek ay elemnek a hiányát okozza.

A mész rendkívűl nehezen mozog a növényen belül. Ebből adódóan, ha a növényi életfolyamatokat bármi megzavarja, az azonnal a mészellátás zavarát okozza. Ezenkívül a mész nem rentilizálható tápelem. Magyarán: ha beépült a levelekbe, onnét újból nem mozdítható, míg a nitrogén vagy a kálium ilyen esetekben gyorsan átépül, a növény szervezetén belül és a fiatal hajtásokhoz vándorol. Ezzel magyarázható, hogy a mészhiány tünetei leggyakrabban és legszembetűnően a fiatal növényi részeken jelennek meg először.

A fejletlen gyökérzet, a gyökérrothadás és a gyökértenyészőcsúcs barnulása is az elégtelen kálciumellátás következménye. A gyökereken általában előbb jelentkeznek a tünetek, mint a föld feletti szerveken.

A mészhiányban szenvedő növények ha lassúbb ütemben is – egy bizonyos fejlettséget elérnek, ami annak tulajdonítható, hogy kevés kálcium általában mindig van a talajban. A tenyészőcsúcsok elhalása következtében a növény olyan benyomást kelt mintha a tetejét (a hajtáscsúcsot) letördelték volna. A mészhiány másik gyakori és  általános tünete, a fiatal levelen fonáki irányba történő kanalasodása, amit egy sötétzöld elszíneződés előz meg.

A paprikán, a paradicsomon és a padlizsánon az ún. csúcsrothadás betegséget okozza a mész hiánya. A bogyók bibepont felőli oldalán vagy annak közvetlen közelében kezdetben világosbarna, később beszáradó sötétbarna folt alakul ki. Maga a magház, vagy termés kocsány felőli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység eltérő, a fehér termésű, intenzív növekedésű paprikák sokkal fogékonyabbak mint a zöld húsúak.

A paradicsom fajták között is van különbség, de lényegesen kisebb mint a paprikák esetében. A mészhiány következtében kialakuló szövetelhalás már az egészen fiatal – gyenge – termésen megindul és csak később válik szemmel is jó láthatóvá. A fejes salátán az ún. levélszélelhalás betegséget okozza, aminek van egy lágy változata – ez inkább télen – és van egy száraz típusa, ami később tavasszal és nyáron szokott jelentkezni.

Tavasszal a hideg talajba kiültetett hajtatott uborkán is gyakran megfigyelhető a  mészhiány. Lassú a főszár növekedése a levelek – előbb a fiatalabbak, később az idősebbek is a fonák irányába kezdenek pödrődni. A beteg növény levélzete „haragoszöld” később az erek közötti szövetek kivilágosodnak, ami rendszerint az elégtelen gyökértevékenységből adódóan más tápelemek hiányát is jelzi.

A gyakorlatban tapasztalható kálciumhiány – tünetek okai a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára, rendszerint a vízellátás illetve a párologtatás zavarából, esetleg az alacsony talajhőmérsékletből adódnak.

A hiánytünet okai a következők lehetnek:

- a talaj alacsony mésztartalma (az intenzív termesztési körülmények között ritka)

- az öntözés hiánya

- a levegő alacsony páratartalma – 50% alatt

- a levegő nagyon magas páratartalma (közel 100%)

- túlzott műtrágyázás (nitrogén és kálium túladagolás)

- a talaj elszikesedése (rossz minőségű öntözővíz)

- elégtelen gyökértevékenység (gyökérbetegség, hideg talaj).

A termesztő elsődleges célja a hiánytüneteket kiváltó tényezők megszüntetése (öntözése, szellőztetés, párosítás, szakszerű műtrágya adagolás).

A betegség tüneteinek megjelenésével a növény termőképessége, illetve a termés minősége jelentősen csökken. Szemben egy nitrogén – vagy káliumhiány gyógyításával, a mészhiány megszüntetése nehezebb, hosszabb időt vesz igénybe.

A kedvezőtlen környezeti tényezők megváltoztatásával egy időben a betegség gyorsabb megszüntetése érdekében célszerű lombtrágyázni is.

A levélzet kis mennyiségben ásványi anyagokat is képes hasznosítani, aminek a gyakorlati jelentősége különösen a mikroelemek, de a makroelemek esetében is elég nagy. A leveleken keresztül felvett tápanyagmennyiség jelentős mértékben függ a klimatikus tényezőkön kívűl a levél korától és egészségi állapotától. Az intenzív anyagcserét végző növésben lévő levelek tápanyagfelvétele nagyobb, mint az idős leveleké.

Annak ellenére, hogy a leveleken keresztül felvett ásványok a mennyiségüket illetően több nagyságrenddel kisebbek, mint a gyökerek által szállított tápelemeké, a hatásuk meglepő.

Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy közvetlenül beépülnek az anyagcsere – folyamatokba és ott hatásukat gyorsan kifejtik.

Ugyan lombtrágyázással a talajok trágyázása nem helyettesíthető, a kedvezőtlen tápanyagfelvételi körülmények nem szüntethetők meg, de nagyon jól kiegészíthetők. A lombtrágyázás a hiánytünetek gyors megszüntetésére az egyik leghatásosabb módszer.

A kálcium – szemben a többi tápelemmel jelentős mennyiségben, halmozódik fel a levelekben, a termés mésztartalma alacsonyabb. Felvételének zavara esetében a fejlődő levelek és a termések egyaránt rosszul ellátottak mészben. A levélzetre adagolt kálcium az éppen kialakuló termés  a levelek mésztartalmát növeli, ezért a kálcium – lombtrágyázással a többszöri ismétlésnek döntő szerepe un. a kezelés eredményességét illetően. Főleg a folyamatos termést adó növényeknél (paprika, paradicsom, uborka) fontos az ismételt permetezés, hogy az újból és újból kialakuló terméskötődésnek megfelelő mennyiségű kálcium jusson.

A kereskedelemben kapható kálcium – lombtrágya készítmények:

Biomita (16%),           Damisol – cslcium (8,4%)

Kalcionol (12,5%)      Wuxál Calcium (15%)

Ca – nitrát (20,0%)

A felsorolt készítményeket általában 0,1-0,5%-os töménységben használhatók lombtrágyaként. Nagyobb töménységben még súlyos hiány esetében sem javasoljuk használni őket, sokkal hatékonyabb a kisebb töménységű ismételt kezelés. A növényvédőszerekkel való keverhetőségüket célszerű minden esetben ellenőrizni.