A tél, a kora tavasz a gazdálkodó számára a felkészülés ideje – a vetőmagok, input anyagok, vegyszerek, műtrágyák, gépek beszerzésének időszaka. És annak az ideje, hogy megtervezve az elérendő termésmennyiséget, a piacról is gondoskodjunk, az árú értékesítésének módjáról is legyen elképzelése. Az értékarányos eladásnak elengedhetetlen a feltétele a termelvényünk piacos megjelenése, hogy színben, formában, nagyságban, csomagolásban kívánatos legyen a vevő számára. Ezeket a követelményeket a termesztett növény csak megfelelő tápanyagutánpótlással tudja teljesíteni kellő agrotechnikával párosítva. A „Terra Dei” téli kurzusain gyakran hallani a gazdáktól azt a véleményt, hogy szántóföldön nem adunk 1t műtrágyát, Xt szervestrágyát, mondjuk a paprika alá, mert drága, mert nitrátos lesz, mert attól rossz ízű lesz, mert a termés rohadni fog stb.

Az alábbi cikk azért született, hogy a kijuttatandó, talajtáp mennyiséget figyelembe véve az elérendő terméseredményt, termőhelyet – kiszámítható a szívemnek olyan kedves növény, a paprika példáján vezetem le, hogy egy 20t paprika termés eléréséhez mennyi tápanyag kijuttatása szükséges időben a talajműveléshez és a paprika fenológiai állapotához igazítva. De a többi termesztett növényünk számára is elvégezhető az alábbi számtani művelet a burgonya, káposzta, uborka stb. fajlagos tápanyagigényét behelyettesítve a megfelelő helyre. Az alapelv az, hogy annyi tápanyagot vigyünk be a talajba, amennyit a termesztett növény termésével, szárával, gyökérzetével betakarítunk róla – így fentartható termőföldünk termőképessége a környezet terhelése nélkül.

A trágyázás fő feladata, hogy elősegítse a növény optimális fejlődését és a legjövedelmezőbb termesztési színten a lehető legtöbb termés betakarítását tegye lehetővé. A jövedelmezőségi optimum felett nem érdemes több anyag – és munkaköltséget a termesztésre fordítani, mert ez a ráfordítás ugyan még lehet termésnövelő hatású, de már csökkenő jövedelmezőségű. Gazdaságos tápanyagutánpótlás csak előte tervezett rendszer szerint lehetséges. Ennek kidolgozásához számos a tápanyagigényt befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni. Ennek alapján lehet a trágyázást érintő négy alapkérdésre választ adni, hogy mennyi tápanyagot, mit, mikor és hogyan adjunk a növénynek.

Annak megállapítására, hogy mennyi tápanyag szükséges a paprika kedvező fejlődéséhez, alapvetően a talaj minősége és tápanyagkészlete és a paprika tápanyagigénye határozza meg. E fontos szempontok mellett még számos módosító tényezőt kell figyelembe venni, amelyek plusz – minusz irányban kismértékben módosíthatják a tápanyagszükségletet.

A paprikatermesztésre alkalmas talajok három csoportba sorolhatók:

- a kedvező tápanyag-, víz-, levegő gazdálkodású, könnyen melegedő csernozjomokra és barna erdőtalajokra;

- a jó tápanyagkészletű, de rossz tápanyag-, víz-, levegő-, hőgazdálkodású és nehezen művelhető, kötött réti talajokra;

- a humuszban gazdag homoktalajokra.

A tápanyag - utánpótlási rendszer kidolgozásának első lépéseként meg kell vizsgálni a termesztésre kiválasztott talaj tápanyag tartalmát és agrokémiai jellemzőit. Az egyik, hogy ennek alapján tudjuk a talaj kultúrállapotát a termesztés kedvező színvonalát meghatározó módon tartani. A másik, hogy ezzel okkszerűbb és gazdaságosabb tápanyaggazdálkodás valósítható meg. Ugyanis a közepesnél magassabb humusz- és P-, K- tartalmú talajok esetében jelentős mennyiségű műtrágya takarítható meg. A talaj kedvező kultúrállapotának vagy termékenységéhez el kell érni a megfelelő humusz és tápanyagszintet. A jó humuszellátotság középkötött talajban - 3,5%, homokon – 2%. Arra kell törekedni hogy az adott talajban a stabil humuszszint kialakuljon, mert növekedésével arányosan javul a talaj kémiai és fizikai állapota és a műtrágyák is jobban érvényesülnek.

A felvehető nitrogén mennyisége a talajban állandóan változik, értéke csak egy adott időpontban érvényes, ezért a talaj nitrogén ellátottságának mértékének megállapítása a felvehető nitrogén alapján nem indokolt.

A foszfor és a kálium esetében 200 ezrelék (ppm) P₂O₅ és 200 ppm K₂O jelzi a talaj jó tápanyagellátottságát. Ilyen tápanyagszintnél a termesztés során csak a termés kineveléséhez szükséges foszfor – és káliummennyiséget kell pótolni.

A paprika tápanyagszükségletét két dolog alapján számíthatjuk ki a termesztésre kiválasztott fajta termőképessége és a paprika fajlagos tápanyagigénye szerint.

A várható termésmennyiség kalkulálásánál nem a termeszteni kívánt fajta genetikai termőképességét kell figyelembe venni, hanem az adott terület az adott területen elérhető több évben megfigyelt – legnagyobb terméshozamot.

A paprika fajlagos tápanyagigényén azokat a tápelemmennyiségeket értjük, amelyek egy egységnyi termés előállításához szükségesek. Egy tonna termésre vonatkoztatva ez az érték 2,4kgN, 0,9kg P₂O₅ és 3,4kg K₂O hatóanyag.

A tervezett terméshozam és a fajlagos tápanyagigény szorzata adja az elméleti tápanyagszükségletett. Az összes szükséges tápanyagmennyiség a talajvizsgálati eredmény és a módosító tényezők figyelembevételével számítható ki. A különböző talajok fizikai, és biológiai állapota, a klíma, a művelési mód, a helyi adottságok stb. a tápanyag hasznosulását nagymértékben befolyásolják.

- sok nitrogén kerülhet a talajba a talajlakó mikroorganizmusok nitrogénmegkötő képessége által;

- a pillangósok után értékes N-vegyületek maradnak az utónövény számára a földben;

- a foszfor könnyen lekötődik a talajban;

- a talaj humusztartalma elősegíti az ásványi műtrágyák hasznosulását;

- a tápanyagfelvétel függ a talaj PH-jától is – legjobb a gyengén savanyú kémhatás a paprika számára;

- laza, homokos talajokon könnyen előfordulhat a tápanyagok kimosódása;

- a hőmérséklés, a besugárzás hatására változik a tápanyagfelvétel üteme;

- a nedvességtartalom nagymértékben hat a tápanyagok hasznosulására. Száraz években foszfor és káliumhiány – tünet léphet fel, melyek bő vízellátás mellett megszünnek.

- az elővetemény visszamaradt és leszántott szármaradványai az első időkben szintén tápanyagot von el a talajból.

A felsorolt tényezők egy része a növény számára több tápanyagot biztosít, a másik része azok felvehetőségét gátolja.

A kedvező és kedvezőtlen tényezők együtthatásának eredményeként a kiszórt N, P, K a következő arányban hasznosul: N – 60 – 80%;  P₂O₅ – 20 – 40%;  K₂O – 40 – 60%.

A hasznosulás értékének becslése a helyi adottságok figyelembevételével a termesztő feladata. Ha a legjobb hasznosuláshoz tartozó kevesebb tápanyagot juttat a növénynek – kevesebb az elérhető termés, ha pedig szükségtelenül a legrosszabb hasznosulást veszi figyelembe és nagyobb mennyiségű műtrágyát használ fel – a termesztési költségeket növeli.

A talajvizsgálati eredmények, a fajlagos tápanyagigény és a módosító tényezők ismeretében kiszámítható az összes tápanyagszükséglet. Ennek eredményét a következő képlet segítségével számíthatjuk ki.

N(t)+q(Nn)                     P(t) +q x P(N)                 K(t)+qK(N)

Öt=--------------------X 100 + -----------------X 100 + --------------- X 100

é% x h%                             é% x h%                        é% x h%

ahol: ön – a hektáronként összműtrágya mennyiség; N – nitrogén; P – P₂O₅; K – K₂O;

t – a talaj kedvező termőerejének fentartásához szükséges tápanyagmennyiség;

n – 1 tonna termés előállításához szükséges tápanyag;

é – a tápanyag hasznosulása %;

h – a műtrágya hatóanyaga %.

Példa: egy közepes termőképességű talajon 20t termést tervezve (N, P, K = O) a következő műtrágya mennyiség szükséges, ha a tápanyagot ammóniumnitrát (34%), szuperfoszfát (18%) és kénsavas káli (50%) formájában juttatjuk ki. A hasznosulást alacsonynak (N-60%, P-20%, K-40%) vesszük.

A képletbe behelyetesítve a következő eredményt kapjuk:

Öt = ammóniumnitrát 235 kg + szuperfoszfát 500 kg + kénsavas káli 340kg.

Összesen: 1075kg műtrágya kijutatása szükséges.

A tápanyagszükséglet egy részét istállótrágyával is kielégíthetjük. Jó hatású a 30t/ha mennyiség ősszel alászántva. A jól kezelt istállótrágya tonnánként 5kg N; 2,5kg P₂O₅; 6,0kg K₂O hatóanyagot tartalmaz amelynek = a fele az első évben hasznosul. Ezt a hatóanyagmenyiséget természetesen le kell vonni a kijuttatandó összműtrágya mennyiségből

A fenti számítást természetesen más megcélzott, az adott helyen reális termésmennyiség (15t vagy 25 -30t) esetében elvégezhető

Jelen cikkben a pritaminkápia és a kaliforniai paprikatípusok teljes érésben, pirosan betakarított intenzív szabadföldi termesztéséről szeretnék írni. Annál is inkább, mert az elmúlt években „piaci rés” tapasztalható a paprikatermesztésben, mégpedig nyár közepétől kielégítetlen kereslet mutatkozik a pirosra érett paprika iránt.

Hajtatásban nem érdemes ilyen korán áttérni a fiziológiai érésben lévő bogyók szedésére, mivel csökken a szedhető mennyiség, ráadásul a világos színű paprikák nem színesednek kellő pirosra, ezért indokolt szabadföldön megfelelő technológia és fajták segítségével darabos piacos árút előállítani. Sajnálatos, hogy a helyi konzervgyárak még nem igénylik a szeletelt pritamin (paradicsomalakú) vagy kápia paprikát, de a termesztőknek készen kell állnia az új kihivásokra a jövedelmező termesztés érdekében. Az alább ismertetendő technológia alkalmazható mind házikertben, mind szántóföldi körülmények között.

Először is egyenletes, sima felszínű, nem mélyfekvésű területre van szükség. Ajánlatos a minél magasabb humusztartalom, lehetőség szerint használjunk istáló vagy humusztrágyát 10-15 kg/m² mennyiségben. Szántóföldön a kalászosok vagy pillangósok a jó elővetemények.

Az elővetemény betakarítása után a tarlóhántás következik, majd az őszi mélyszántás.

Az alaptrágyát a tavaszi ágyáselőkészítés előtt kell kiszórni, kb. 400 kg nitroamofoszkát 50 kg kálimagnézium kiegészítéssel (ha istálótrágyáztunk, azt számoljuk bele).

Az ágyás-vagy bakhátkészítéssel egyidőben adagolhatjuk a gyomírtó és ha szükséges a talajfertőtlenítő szereket (2 L Olitref + talajfertőtlenítő) azonnali bedolgozása.

Tavasszal az egyik legfontosabb munka az ágyáskészítés. A bakhát 30cm magas és 90cm széles legyen, a bakhátak közötti távolság 50 cm. Ajánlatos az ágyások kialakításánál figyelembe venni az uralkodó szélirányt és azzal párhuzamosan húzni a sorokat. Vidékünkön ez kb. Ész. Ny. – D. Kelet az ebben az irányba kialakított növénysoroknál ráadásul kisebb a napégés kockázata.

Az így elkészített bakhátak közepére fektetik a csepegtetőcsöveket. A merev falú csövek használata hosszabb sorok kialakítását teszi lehetővé. Az öntözőcsövek osztata 20-50cm legyen, és az ágyások végénél csatlakozzanak a gerincvezetékhez. Attől függően, hogy fúrt kutat vagy állóvizet használunk, feltétlenül gondoskodjunk a víz megfelelő szűréséről, megelőzendő a később nem látható tömődéseket.

Ezt közvetlenől követi a fóliatakarás, hogy a föld kellően felmelegedjen az ültetés idejére. Legjobb a füstszínű esetleg a lila-vagy zöld színű 40 mikron vastagságú, 2m szélességű talajtakaró fólia, az ágyás szélén földel rögzítve. A fólia színe azért szerepel kiemelten, mert az ilyen színű takarófólia alatt a talaj jobban felmelegszik mint a fekete alatt a gyomelnyomó hatása pedig még megfelelő.

Az ültetés időpontját a tavaszi időjárás határozza meg, de ha fátyolfóliás takarást alkalmazunk, akár április 20-a után már ültethetünk, takarás nélkül inkább várjuk meg a május 15-t. Az idei extrém májusi fagyok lemélhetőleg nem válnak megszokott jelenséggé. A korai ültetés azért is volna fontos, hogy a paprikabokor a tavaszi, alacsony intenzitású napsugárzás miatt nagy lombozatot nevel, amely már kellően terhelhető, a bogyót pedig a nap nem perzselheti meg, a tenyészidő hosszabodásával pedig nő a betakarított termés össztömege.

Az ültetés előtt 1-2 nappal a csepegtetőrendszerrel feltöltik a bakhát talaját indító tápoldattal (NPK – 15: 30: 10). Az előzőleg kilyuggatott fólián keresztül ültető fával az ültetőlyukakat kimélyítik és legfeljebb a sziklevél mélységéig ültetik a palántákat óvatosan tömörítve a földet a gyökérzet mellett. Az ültetés után a palánták tövét gondosan takarjuk, hogy ne száradjon ki a talaj és ne törjenek fel a gyomok.

A palántákat ikersorba 50 x 25 cm-s távolságra ültessük, ez kb. 47 ezer száll/ha sűrűségnek felel meg.

Mint említettük, hasznos a kiültetett növénykéket fátyolfóliával takarni. Vesszőből, drótból, acélhuzalból célszerű bordákat kialakítani, 20m-ként a földbe szúrva lazán ráteríteni a 2m szélességű fátyolfóliát, a szélein 1m-nt egy kapavágásnyi földdel rögzitve. A fóliás takarás a jobb hő – és vízgazdálkodás következtében jelentősen növeli a koraiságot és a termésbiztonságot. Az így ültetett palánták egy hét alatt begyökeresednek és kezdődhet a tápoldatozás.

Az első kötések megjelenéséig öntözésenként 60 kg/ha 2 : 1 : 1 arányú (N : P : K) vegyes műtrágyát használjunk 10 kg/ha kálciumnitrát kiegészítéssel. A következő szakaszban a termés teljes kifejlődésének idején a fenti arányú összetételt ajánlják 20kg/ha kálciumnitrát kiegészítéssel. A termés színesedése, érése idején további 20kg/ha káliumnitrátos kiegészítést kapnak a növények hektáronként.

A növények fejlődését figyelembevéve, ahhoz igazodva kálcium – és magnéziumtartalmú műtrágyák adagolásával, esetleg kipermetezésével – szabályozhatjuk a növény vegetatív-generatív egyensúlyát.

A bogyók színesedésének idején a megnövelt káliumszint érésgyorsító hatását fokozni lehet különböző ethrel alapú szerek körültekintő használatával. Többnyire a piaci igények és az időjárási előrejelzések indokolhatják az ilyen jellegű beavatkozásokat.

Nem ördögtől való különböző biostimulátorok használata sem. A Benefit például a megfelelő időben kijuttatva növeli a bogyó nagyságát, a Sweet pedig javitja szinét, izét vagyis a paprika piacosságát.

A vegetatív-generatív egyensúly kialakításában nagy szerepe van a levegő megfelelő páratartalmának. Házikertben az ideihez hasonló tartós 35⁰C közeli hőmérsékleten megoldás lehet az ültetvény feletti rassel hálós árnyékolás szabadföldön pedig a légköri aszály megakadályozására célszerű. Az így ültetett palánták egy hét alatt begyökeresednek és kezdődhet a tápoldatozás.

Az első kötések megjelenéséig 60 kg/ha 2:1:1 arányú N:P:K vegyes műtrágyát használjunk 10kg/ha kálciumnitrát kiegészítéssel. A következő szakaszban a termés teljes kifejlődésének idején ugyan azt a műtrágyamennyiséget és összetételt ajánlják, de 20 kg/ha kálciumnitrát kiegészítéssel. A termés színesedése, érése idején további 20 kg/ha káliumnitrátos kiegészítést kapnak a növények hektáronként.

A növények fejlődését figyelve, ahhoz igazodva kálcium – és magnéziumtartalmú műtrágyák adagolásával, esetleg kipermetezésével szabályozhatjuk a növény vegetatív-generatív egyensúlyát. A bogyók színesedésének idején a megnövelt káliumszint érésgyorsító hatását fokozni lehet különböző ethrel alapú szerek körültekintő használatával. Többnyire a piaci igények és az időjárási előrejelzések indokolhatják az ilyen jellegű beavatkozásokat.

Nem ördögtől való különböző biostimulátorok használata sem. A Benefit például a megfelelő időben kijuttatva növeli a bogyó nagyságát, a Sweet pedig javítja a színét, ízét vagyis a paprika piacosságát.

Avegetatív-generatív egyensúly kialakításában nagy szerepe van a levegő megfelelő páratartalmának. Házikertben az eleihez hasonló tartósan 35^OC közeli hőmérsékleten megoldás lehet az ültetvény feletti rashel hálós árnyékolás, szabadföldön pedig a légköri aszály megakadályozására célszerű finom porlasztású esőztető szórófejeket telepíteni. A vízellátást azonban alapvetően a csepegtető öntözésre szükséges alapozni.

Ha netalán elöregedett palánát kényszerülünk kiültetni, ha nehezen indul a növény, szükség lehet az első kötődött termések eltávolítására.

Ezek a paprika fajták folytonnövő jellegüknél fogva támrendszer nélkül nem bírják el a kötődött termések súlyát ezért a növények kidőlésének megakadályozását a támrendszert kell készíteni. Ezt a bordákhoz, vagy kétoldalt levert karóhoz (kordon) kötözött zsineg segítségével oldható meg.

A hatékony növényvédelem alapja a növények jó kondiciója, amit szakszerű tápanyag és vízutánpótlással bíztosíthatunk.

A vegyi védekezést alapvetően megelőzést jelent, ezért már a palántanevelés során el kell kezdeni, ültetés után be kell állni a 14 napos fordulóra. A növényvédelem elsősorban a levéltetvek, a bagolylepkék hernyói, a baktériumok és a gombabetegségek ellen irányul.

A szedés nagyon kézimunkaigényes feladat, kellő odafigyelést igényel, mert az intenzív technológiával nevelt növények igen zsengék és az óvatlan szedés miatt sok ág letörhet. Ezért fogyeljünk, hogy a szedés két kézzel végezzük a termőágak megtámasztása mellett. A szedést úgy szervezzük, hogy termés hőmérséklete alacsony legyen (kora reggel) és minnél hamarabb hűvös helyre kerüljön az értékesítésig.

A szedési érettség megállapítása jelentősen befolyásolja a pultontarthatóságot. AZ említett fajtákat 80-85%-os érettség állapotában (zöldcsikos) érdemes szedni.

Azokon a területeken, ahol nincs mód a vetésforgó betartására, koemelt fontosságú az állomány felszámolása után a terület megfelelő kezelése.

Az állományt az utolsó szedés után nagy adagú gomba-és rovarölőszer kombinációval kezeljük és a munka egészségügyu várakozási idő leteltével szárzzúzuk. Majd a kordon, takarófólia, csepegtetőcsövek felszedését követően némi nitrogénműtrágyát szórunk ki és gondosan alászántjuk.

Feldolgozás

A füszerpaprika feldolgozás előtti válogatása elengedhetetlen. E művelet során eltávolítjuk a beteg, romlott kifakult vagy esetleg zöld terméseket. A füzéres módszernél száritás után – a törés előtt szükséges a vállogatást elvégezni.

A minőségmegörzés egyik legfontosabb technológiai folyamata a szárítás. A száritás során a fűszerpaprika termés víztartalma 6-8%-ra csökken. A kellően száraz termés könnyen roppan és jól őrölhető. A fűszerpaprikát kiméletesen kell szárítani, hogy beltartalmi értékei, szín-illatt-íz anyagai ne sérüljenek.

Kisüzemi módszer amikor a fűzéres vagy zsákhálós csöves fűszerpaprikát szárító céljára megépített helységben ágasokra, vagy gerendázatra helyezik el egymástól 10-10cm-re szellősen biztosítva a meleg levegő fűzérek közötti áramlását. A szárítás hőlégbefuvással, vagy a helyiségben elhelyezett fa fűrészpor vagy gáztüzelésü dobkályha által bíztositott meleg levegővel történhet 45-50⁰C-n. A szárítás alatt képződött párát a szárítás intenzitásának növelése érdekében szellőző ablak vagy elszívóventilátor segitségével távolitsuk el a helyiségből. Párateltség esetén a termések nehezebben száradnak, befüllednek, besavanyodnak, illetve romlásnak indulhatnak. Ezért a levegő mozgatása huzattal vagy ventilációval történjen – ez egyidőben elvégzi a hőszabályozást is. Túl magas hőmérséklet esetén a fűszerpaprika könnyen karamelizálódik, megbarnul. Ez esetben kesetű, ízhibás, barna őrleményt kapunk. A szárítás időtartalma 6-10 nap intenzitástól függően. A szárítás ideje alatt a fűzéreket vagy zsákhálókat célszerű egyszer átrakni, megfordítani, elősegítve az egyenletesebb szárítást.

A szárítás végét jelzi, hogy a termések csörgőre száradtak, roppantásra, üvegszerüen törnek. A megszárított füzéreken a válogatással egymenetben törjük, a csumától elválasztjuk. Az aprított száraz félterméket légmentesen zárt, fényt át nem eresztő polietilén zsákban az őrlés idejéig száraz, hűvös helyen tároljuk.

Nagyüzemben a szallagszárítók terjedtek el. Az őrés a féltermék előaprításával kezdődik és megfelelő szemcseméretű őrlemény előállításával fejeződik be. Kész végterméknek tekintjük a 0,5mm alatti szemcseméretű őrleményt, amelyben 75-85%-ban 0,5-0,4mm közötti szemcseeloszlású frakció van. A szemcseméret tovébbi csökkenésével nő az őrlemény vizuálisan megitélt világos színárnyalat is, nő a kifakulás veszélye is.

A kisüzemi őrlemény előállításának legáltalánosabb eszköze a kalapácsos daráló. Az őrést a kivánt szemcsenagyságra való szitálás kövesse amelyel az őrlemény hűtése is megvalósítható.

A szitálás után fontos technológia elem a kondicionálás. Az őrlemény 5-6% nedvességet tartalmaz, amit kivánt színhatás elérése miatt 8-9%-ra célszerű növelni. A legegyszerűbb kisüzemi módszer ha az őrleményt tiszta, hűvös helyen kiteritjük. A fűszerpaprika őrlemény erősen higroszkópos, a levegőben lévő páratartalmat megköti, ezáltal 1-2% víztartalom növekedést érhetünk el. A kezelés hatására az őrlemény színe sötétebb, mélypiros színű lesz.

A fűszerpaprika-őrlemény tárolását száraz, hűvös, fénytől védett, légmentes, illattartó csomagolásban végezzük. A színezék anyag csökkenése +2-5⁰C-n való hűtőtárolóban érhető el. A háztartásban használatos kis kiszerelésű fűszerpaprikát a minőség megóvás érdekében célszerű konyhaszekrény helyett hűtőszekrényben tárolni.

Az egészséges táplálkozásban mind nagyobb szerep jut a természetes eredetű ételízesítőknek, festékanyagoknak, melyek kedvezően befolyásolják a táplálkozást, a közérzetet, végeredményben az ember egészségét. Ilyen tényező a fűszerpaprika, amely keresett fűszer szerte a világban.

A fűszerpaprika őrlemény illatok, aromák, ízek gyűjtése, a magyaros ételek legfőbb jellegzetessége. Táplálkozási jelentőségét a kedvező étrendi hatás mellett növeli, hogy gazdag: -A,-B,-C-P- vitaminokban, karotin tartalma egyedülálló. A fűszerpaprika kapszáieintartalma a gyomor és a bélnyálkahártyájának izgatásával vérbőségét okoz, növeli a kiválasztást, elősegíti a zsír felszívódását. Külsőleg, a bőrre dörzsölve ölve enyhíti a reomás fájdalmakat.

A fűszerpaprika az elmúlt évszázadok során a táplálkozásban betöltött szerepénél és gazdasági jelentőségénél fogva közel került a magyar emberhez, igazi hungáriummá vált.

Vidékünkön az alföldi részekből beindulva meghódította a hegyvidék konyhaművészetét is, minek is talán olyan nagyobb település piaca Kárpátalján, ahol ne lenne kapható a dobronyi őrölt paprika, csomagolva vagy pohárkával kimérve.

A dobronyi termőtáját a 60-as évek közepe táján hódította meg ez a kultúra (azóta bekerült a községi címerbe is). Leginkább a korai krumpli után termesztették, abból a helyes meglátásból kiindulva, hogy két termés több mint az egyes a május végén, június elején betakarított burgonya helyére jól fejlett fűszerpaprika palánta került. A síkfóliás talaj takarás általánossá válásával már a fűszerpaprika számára optimális időben-május közepén kiültethető a fűszerpaprika palánta.

Nem elhanyagolható az a közgazdasági tényező sem, hogy a fűszerpaprika őrlemény akár évekig jól tárolható és a családi tartalékképzés eszközévé vált. A megtermelt és eltárolt őrlemény akkor dobható a piacra, amikor jó ára van vagy a családi pénztárnak szüksége, mutatkozik a pótlásra.

Felmérésem szerint egyedül Nagydobronyban 100-120 ha-n termelnek fűszerpaprikát, zömében kisüzemi körülmények között. Persze a kisüzemi termesztés, szárítás a nemzedékek felhalmozott termesztési tapasztalata a garanciája a kellően utóérlelt bogyókból készült őrlemény kiváló minőségének.

Termesztése.

A fűszerpaprika legeredményesebben a könnyen melegedő barna homok, középkötött vályog, kevésbé cserepesedő, jó levegő és vízgazdálkodású, valamint jó táperőben lévő talajban termeszthető sikeresen.

Nagydobronyban a fűszerpaprika a korai burgonya utóveteménye, amely gazdaságilag a nagyobb jövedelmet biztosító növénnyé vált ebből a kettősből. Itt a helyrevetett és a palántázott termelési mód közül az általánosan használt utóbbit tárgyaljuk.

Mivel évtizedek óta termelnek a dobronyiak ugyanazon a területen krumplit és fűszerpaprikát, a talajnutság és a szerkezet javítása érdekében nagy szerves trágya adagokkal dolgoznak.

Ősszel kora tavasszal 1000 1200 kg ár szerves trágyát dolgozzunk be, a fűszerpaprika kiültetése előtt pótlólag dolgozzunk a talajba 5-6 kg ár komplex műtrágyát (N: 2: K=16: 16: 6)

Az idejében kiültetett fűszerpaprika – Nagydobrony pirosaranya – augusztus végén – szeptember elején kezd érni. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszerpaprika minőségét meghatározó vegyületek festékanyagok, illó olajok, cukor, vitaminok, ásványi anyagok.

A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, hogy a fűszerező hatás szempontjából lényeges vegyűletek minnél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben.

A minőségi értékek magas szintű kialakulása két fázisban történik:

1. a kertben, (szántóföldön) levő növényen szedésig;

2. szedés után a termés utóérlelésének időszakában.

Az érés látható jele a termés piros színeződése. Érés kezdetén a sárga festék aránya magasabb, az érés előrehaladtával, a teljesen bepirosodott termésben a vörös festékkonponensek aránya nő, utóérés során éri el a legmagasabb értéket.

A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők a következők:

- nagy biológiai értékű vetőmag használata, ezáltal erőteljesebb a kelés, a növényfejlődés zavartalan;

- fejlett (6-8 lombleveles) palánta optimális időbe (május 15-25) történő kiültetése;

- a megfelelő növénysűrűség kialakítása;

- optimális tápanyagszint és vízellátás;

- megelőző növényvédelem.

A kézi szedés a fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termés mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 3-4-szer lehet (kell) megszedni. Az első szedés átlagos évjárat esetén szeptember elején kezelhetjük. Szedéskor a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.

A félérett kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartózkodjunk. A szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés penészedik, szotyósodik. A pirosra érett termést utólérlelés szükséges. Különböző módszerek terjedtek el a gyakorlatban.

Háztájiba kisüzemben használható hagyományos távolabbi-utóérlelési módszer a füzéses tárolás, amelynek során a legkissebb romlási veszteség és a legjobb minőség érhető el.

Szedés után a termést 2-3 napig szilárd padozaton 25-30 cm-es rétegvastagságban szikkasztják, majd zsinórra fűzik.A fűzérek hossza 2-2,5 m ezek végét összekötik, felakasztják. Egy fűzér tömege 6-8 kg. A fűzárek ágasokon, pajtákban, házereszek alatt 5-6 hétig utóérlelik. Ennek a módszernek nagy a munkaerőigénye.

A fűzéres tároláshoz képest kevesebb munkaerőt igényel hatékonyabb módszer a zsákolós tárolás. A válogatott, nyers fűszerpaprikát ritka szövésű 18-20 cm átmérőjű műanyag hálóba töltjük az erre a célra kialakított adagoló tölcsérrel. Ez a módszer a füzés tároláshoz hasonló minőséget eredményez. A zsákhálók hossza 120-150 cm, tömege – 6-10 kg.

Szedés után a nyers termést ritka lécezésű „almás” ládában is tárolhatjuk. E tárolási mód előnye, hogy szedés után megoldja a termés elhelyezését 2-3 hétig, viszont hosszú ideig (8-10) hét tárolás esetén a termés romlásnak indul. Ilyen körülmények között a kívánt utóérlelési folyamat csupán részbeni.

A ládákat lehetőleg fedett, szellős helyen, egymáshoz lazán illesztve kell elhelyezni.

Rövid idejű (max. 1 hét) tároláshoz Rascheh-zsákos tárolás elképzelhető. A zsákot nem szabad talajra, fűre rakni, mert jelentősen károsodhat a bogyók. Ezt a módszert átmeneti tárolásnak kell tekinteni.

Folyamatos feldolgozás esetén a nyers fűszerpaprika ömlesztve lehetőleg szilárd padozaton 80-100 cm magas pszizmábanpszizmábanprizmában 4-5 napig tárolható nagyobb károsodás nélkül.

A fűszerpaprikát tárolás és utóérlelés alatt különböző penészek és baktériumok károsítják. Az egészséges ép termésekbe kevésbé tudnak behatolni, de sérült, repedt termésfal esetén nagy kárt tehetnek. Ezért tárolni és utóérlelni gondosan szedett, egészséges termést szabad.

Lehet olyan fajtát választani, amely kevésbé érzékeny a kálciumhiányra – vagyis fejlett gyökérrendszerével jobban hozzájutt a vízhez, tápanyagokhoz, kevésbé érzékeny a magas léghőmérsékletre. A sötétzöld húsú paprikánál ritkán találkozunk ezzel a jelenséggel.

5. A paprikatermesztők átka a tripsz, (lehet dohány vagy kaliforniai). Szívogatásukkal gyengítik a növényt, akadályozzák a virág megtermékenyülését, terjesztik a különféle vírusbetegségeket és úgy nevezett kozmetikai kárt okoznak. Ennek az a lényege, hogy a tripszek által a bogyó húsán okozott sebet a növény igyekszik begyógyítani és a bogyón leginkább a kocsány környékén barnás varr, barnás elszíneződés jelentkezik. Az ilyen paprika nehezen értékesíthető.

Vannak olyan fajták, amelyeknek a bogyók felszíne vastag, fényes, viaszos bevonatú – így a tripszek szívogatására gyengébb, kevésbé látható a barnás elszíneződés és több piacos termést kapunk.

6. A paprikahajtatásban a legsúlyosabb kártételt a vírusok és a talajlakó gombák (fuzárium verticillium) okozhatják. Védekezni a vírusszektorok tevékenységének gátlásával, talajcserével, fertőtlenítéssel vagy ellenálló fajták termesztésbe  vonásával lehet. Tehát olyan fajtát válasszunk amely minnél magasabb fokú (TMO-3, TSWV) vírus rezisztenciával rendelkezik.

7. Használjunk hibrid vetőmagot. A hibrid vetőmagok használatánál számos haszna van. Az egyik legfontosabb, hogy a fajták előállításánál, a szülői vonalak keresztezésével tudatosan építik be a termesztő számára már említett kedvező tulajdonságokat. A másik haszna a heterózis hatás – a megfelelően előkészített apa-anya vonalak keresztezésével olyan utód (az F1) jön létre, amely kiugró életképességgel, termékenységgel, kiegyenlített álománnyal rendelkezik. Ám a következő leszármazottnál már a heterózis hatás nem jelentkezik, tehát az F1-ből szedett magból ugyan paprika lessz, de a termőképessége jelentősen csökken, az F1 – fajtába beépített rezisztenciák eltünnek, a bogyó formája, esetleg színe megjósolhatatlan.

8. A hetes pontból következik, hogy egy menő hibrid fajta nem lehet olcsó, hisz a megalkotásába annyi inovációt, időt, pénzt, szaktudást fektettek bele, hogy a szemek valahol meg kell térüljön. Nyilvánvalóan egy frissen kifejlesztett, magas színtű igényeknek megfelelő fajta a legdrágább. Szerencsére a vetőmagpiacon számos vetőmagcég verseng és a versengésük egyik haszna a köztük lévő árverseny is. Tehát némi utánajárással, netán áralkuval választhatunk szinte azonos tulajdonságú fajtákat, de olcsóbban. Ismert olyan vetőmagcég, amelyiknek, olyan az árképzése, hogy a jellemző piaci árnak kb. a feléért kínálja kiváló minőségű, paprikáit. Tessék fajtabemutatókra járni!

A vetőmagszükséglet csökkentése irányába tehetünk olyan lépéseket is, hogy termesztésre olyan erőteljes növekedésű fajtát vállasztunk, amelyiket 2-3 szálra lehet engedni az 1 m²-re vetített termésmennyiség csükkenése nélkül.

Például: egy szálra engedve a négyzetméterre ajánlott 6 drb. Palánta két szálra metszve 4,5 darabra csökkenthető, 3 szálra pedig 4 palánta is elegendő.

A folytatásban sorra vesszük a fajtaválasztás szempotjait a termesztő szemszögéből.

1. A növény magassága, növekedési erélye feleljen meg a fóliasátor méretezésének. Innen következik, hogy egy nagy növekedési erélyű, gyorsan magasra növő 2 – 2,5m paprikafajta nem való alacsony félmagasságú létesítménybe, mert hamar kinövi azt, hanem ilyen helyre válasszunk gyenge növekedésű fajtát, vagy akár lehet determinált (nem folytonnövő) is, paprikát is. Természetesen a fentiek a metszett, felkötözött állományra igazak, a kordonos állomány esetén inkább más szempontok az irányadóak.

2. Viszonylag kevés zöldmunkát igényeljen.

A kötözött paprikanövény, amelett, hogy 1-2-3 szálra madzagra felvezetjük, rendszeresen (10-15 naponta) 2 levél után vissza kell csipni. Nyilvánvaló, hogy ez képzett munkaerőt, vagyis időt és pénzt kíván.

Ha mind -  ez korlátozottan áll rendelkezésünkre, akkor inkább válasszunk u. n. egyensúlyi fajtát, amelynek a kocsképzése viszonylag gyenge.

- Jól kössön tavasszal és a nyári forróságban is.

Ha hosszúkultúrában (esetleg fűtve) termesztünk paprikát – akkor tudnunk kell, hogy egyes

fajták a tavaszi fényszegény időszakban rosszúl kötnek, a virágot apró terméskezdeményt elvágják. Ez a jelenség inkább a fehér húsú paprikára jellemző. Persze hideghajtatásban, valamilyen elővetemény után kiültetve, április közepe után ez a jelenség a paprikánál már nem jelemezik.

A nyári forróságban, amikor a napi maximum hőmérséklet 30⁰C fölött van bizony gyakran előfordul, hogy a virágok nem kötődnek meg kellőképen. Az ilyen apró, csökött termésben a magszám alacsony vagy teljesen hiányzik. A jelenség oka – a sátorban a 32⁰C-ot meghaladó hőmérséklet és a légköri aszály (az alacsony páratartalom).

Vannak fajták, amelyek az extrém körülmények között is jól termékenyülnek és elfogadható nagyságú bogyóméretet és így termésátlagot is produkálnak.

3. Ne liluljon a paprikabogyó – hideg tavaszon, vagy akár hideg júniusban is előfordul, hogy a paprikabogyón lila csíkok jelennek meg, ízben a paprikahús nem vátozik, de piaci értéke csökken, így nehezen értékesíthető – szintén a világos, fehérhusú paprikára jellemző. A jelenség oka a hideg miatt a foszfor felvételében zavar támad, ha az idő kijavul a jelenség a többi bogyón már nem fog jelentkezni. Védekezni az optimális hőmérséklet tartásával megfelelő foszforellátással és mivel a jelenség fajtafüggő is, megfelelő fajtavállasztással lehet.

4. A fehér husú paprikák termesztőinél évről évre előfordul, hogy növekvő a bogyó csúcsa környékén barna foltok, a szövetek elhalása tapasztalható. Leginkább az első, így a legdrágább bogyóknál jelentkezik ez a tünet. Az oka – relatív kálciumhiány. A kálcium nehezen mozog a növényben és hogy eljusson a fejlődő bogyóba, fejlett gyökérrendszer optimális hőmérséklet és vízellátás, valamint páratartalom szükséges.

A későbbi őszi időszak az összegzés és az új szezonra való felkészülés időszaka. Az elmúlt termesztési időszak nem volt egyszerű. A rengeteg csapadék, a napfényes órák száma, a termeléshez szükséges anyagok, a napszám megdrágulása, a vásárlóképes kereslet csökkenése olyan tényezők, amelyek feltétlenül figyelembe veendők a következő évi termesztés megtervezésekor, hogy olyan zöldséget delítsünk elő, olyan fajtát válasszunk, amelyik bírja a szélsőséges időjárást, viszonylag olcsón termeszthető, keresik a piacon

A továbbiakban számba vesszük azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák a termesztendő fajták kiválasztását.

A paprika

- a jó fajta feleljen meg a piaci kereslet szempontjainak. A paprika, mint növény, csodálatos színe – és alakváltozatokban található a nagyvilágban. A kárpátaljai vagy nyugat – ukrán piac szereti a u. n. magyar paprikát, amelynek fehéres a színe, kúp alakú – tölteni valónak is nevezik. Az utóbbi években feljövőben a van az u. n. blocky típus, jellemzően szintén fehér vagy halványzöld színben. Ezek a típusok a teljes termesztési időben keresettek. Jól értékesíthetőek a júliustól a piacon megjelenő a több színű kaliforniai típusú paprikák, a bogyók nagyságát, a vastag, roppanó húsát, az élénkpíros vagy sárga színét jókora felárral értékeli a vásárló. A nyár második felében jól eladható a paradicsom és az almapaprika is. A csípős fajták közül a sötétzöld, kb. 15cm hosszú, 2-2,5cm széles méregerős paprika a keresett. A fent említett fajták jellemzően hibridek, a bizonyos keresletnek örvendő Podarok Moldovi jellegű tájfajták az alacsony termésátlag, a nyári elaprósodás miatt lassan kikopnak a termesztésből.

A tőlünk  nyugatabbra vagy délebre fekvő országokban nagy népszerűségnek örvendő kápia paprikák a folyamatos próbálkozások ellenére nálunk még nem hódították meg a háziasszonyokat.

Tehát melyek is a piaci igények, a közkedvelt fajták az év megszokott időszakában legyenek nagy tömegben, választékban, megfizethető áron folyamatosan elérhetőek.

Persze a termesztés során, a fajta kiválasztásánál megjelennek a termelő szempontjai is; a jó paprika fajta tehát:

- passzoljon a termesztőberendezéshez, a termesztési módhoz;

- jól kössön, tavasszal és a nyári forróságban is;

- kevés zöld munkát igényeljen;

- ne liluljon;

- ne legyen érzékeny a kalciumhiányra;

- a tripszek károkozása legyen kevésbé érzékelhető;

- a kórokozókkal (vírusok, gombák) szembeni ellenállóság, minnél magasabb foka;

      - a vetőmagja legyen olcsó.