A fűszerpaprika szedése és feldolgozása

Az idejében kiültetett fűszerpaprika – Nagydobrony pirosaranya – augusztus végén – szeptember elején kezd érni. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszerpaprika minőségét meghatározó vegyületek festékanyagok, illó olajok, cukor, vitaminok, ásványi anyagok.

A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, hogy a fűszerező hatás szempontjából lényeges vegyűletek minnél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben.

A minőségi értékek magas szintű kialakulása két fázisban történik:

1. a kertben, (szántóföldön) levő növényen szedésig;

2. szedés után a termés utóérlelésének időszakában.

Az érés látható jele a termés piros színeződése. Érés kezdetén a sárga festék aránya magasabb, az érés előrehaladtával, a teljesen bepirosodott termésben a vörös festékkonponensek aránya nő, utóérés során éri el a legmagasabb értéket.

A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők a következők:

- nagy biológiai értékű vetőmag használata, ezáltal erőteljesebb a kelés, a növényfejlődés zavartalan;

- fejlett (6-8 lombleveles) palánta optimális időbe (május 15-25) történő kiültetése;

- a megfelelő növénysűrűség kialakítása;

- optimális tápanyagszint és vízellátás;

- megelőző növényvédelem.

A kézi szedés a fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termés mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 3-4-szer lehet (kell) megszedni. Az első szedés átlagos évjárat esetén szeptember elején kezelhetjük. Szedéskor a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.

A félérett kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartózkodjunk. A szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés penészedik, szotyósodik. A pirosra érett termést utólérlelés szükséges. Különböző módszerek terjedtek el a gyakorlatban.

Háztájiba kisüzemben használható hagyományos távolabbi-utóérlelési módszer a füzéses tárolás, amelynek során a legkissebb romlási veszteség és a legjobb minőség érhető el.

Szedés után a termést 2-3 napig szilárd padozaton 25-30 cm-es rétegvastagságban szikkasztják, majd zsinórra fűzik.A fűzérek hossza 2-2,5 m ezek végét összekötik, felakasztják. Egy fűzér tömege 6-8 kg. A fűzárek ágasokon, pajtákban, házereszek alatt 5-6 hétig utóérlelik. Ennek a módszernek nagy a munkaerőigénye.

A fűzéres tároláshoz képest kevesebb munkaerőt igényel hatékonyabb módszer a zsákolós tárolás. A válogatott, nyers fűszerpaprikát ritka szövésű 18-20 cm átmérőjű műanyag hálóba töltjük az erre a célra kialakított adagoló tölcsérrel. Ez a módszer a füzés tároláshoz hasonló minőséget eredményez. A zsákhálók hossza 120-150 cm, tömege – 6-10 kg.

Szedés után a nyers termést ritka lécezésű „almás” ládában is tárolhatjuk. E tárolási mód előnye, hogy szedés után megoldja a termés elhelyezését 2-3 hétig, viszont hosszú ideig (8-10) hét tárolás esetén a termés romlásnak indul. Ilyen körülmények között a kívánt utóérlelési folyamat csupán részbeni.

A ládákat lehetőleg fedett, szellős helyen, egymáshoz lazán illesztve kell elhelyezni.

Rövid idejű (max. 1 hét) tároláshoz Rascheh-zsákos tárolás elképzelhető. A zsákot nem szabad talajra, fűre rakni, mert jelentősen károsodhat a bogyók. Ezt a módszert átmeneti tárolásnak kell tekinteni.

Folyamatos feldolgozás esetén a nyers fűszerpaprika ömlesztve lehetőleg szilárd padozaton 80-100 cm magas pszizmábanpszizmábanprizmában 4-5 napig tárolható nagyobb károsodás nélkül.

A fűszerpaprikát tárolás és utóérlelés alatt különböző penészek és baktériumok károsítják. Az egészséges ép termésekbe kevésbé tudnak behatolni, de sérült, repedt termésfal esetén nagy kárt tehetnek. Ezért tárolni és utóérlelni gondosan szedett, egészséges termést szabad.