Tápanyag visszapótlás a paprika példáján

A tél, a kora tavasz a gazdálkodó számára a felkészülés ideje – a vetőmagok, input anyagok, vegyszerek, műtrágyák, gépek beszerzésének időszaka. És annak az ideje, hogy megtervezve az elérendő termésmennyiséget, a piacról is gondoskodjunk, az árú értékesítésének módjáról is legyen elképzelése. Az értékarányos eladásnak elengedhetetlen a feltétele a termelvényünk piacos megjelenése, hogy színben, formában, nagyságban, csomagolásban kívánatos legyen a vevő számára. Ezeket a követelményeket a termesztett növény csak megfelelő tápanyagutánpótlással tudja teljesíteni kellő agrotechnikával párosítva. A „Terra Dei” téli kurzusain gyakran hallani a gazdáktól azt a véleményt, hogy szántóföldön nem adunk 1t műtrágyát, Xt szervestrágyát, mondjuk a paprika alá, mert drága, mert nitrátos lesz, mert attól rossz ízű lesz, mert a termés rohadni fog stb.

Az alábbi cikk azért született, hogy a kijuttatandó, talajtáp mennyiséget figyelembe véve az elérendő terméseredményt, termőhelyet – kiszámítható a szívemnek olyan kedves növény, a paprika példáján vezetem le, hogy egy 20t paprika termés eléréséhez mennyi tápanyag kijuttatása szükséges időben a talajműveléshez és a paprika fenológiai állapotához igazítva. De a többi termesztett növényünk számára is elvégezhető az alábbi számtani művelet a burgonya, káposzta, uborka stb. fajlagos tápanyagigényét behelyettesítve a megfelelő helyre. Az alapelv az, hogy annyi tápanyagot vigyünk be a talajba, amennyit a termesztett növény termésével, szárával, gyökérzetével betakarítunk róla – így fentartható termőföldünk termőképessége a környezet terhelése nélkül.

A trágyázás fő feladata, hogy elősegítse a növény optimális fejlődését és a legjövedelmezőbb termesztési színten a lehető legtöbb termés betakarítását tegye lehetővé. A jövedelmezőségi optimum felett nem érdemes több anyag – és munkaköltséget a termesztésre fordítani, mert ez a ráfordítás ugyan még lehet termésnövelő hatású, de már csökkenő jövedelmezőségű. Gazdaságos tápanyagutánpótlás csak előte tervezett rendszer szerint lehetséges. Ennek kidolgozásához számos a tápanyagigényt befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni. Ennek alapján lehet a trágyázást érintő négy alapkérdésre választ adni, hogy mennyi tápanyagot, mit, mikor és hogyan adjunk a növénynek.

Annak megállapítására, hogy mennyi tápanyag szükséges a paprika kedvező fejlődéséhez, alapvetően a talaj minősége és tápanyagkészlete és a paprika tápanyagigénye határozza meg. E fontos szempontok mellett még számos módosító tényezőt kell figyelembe venni, amelyek plusz – minusz irányban kismértékben módosíthatják a tápanyagszükségletet.

A paprikatermesztésre alkalmas talajok három csoportba sorolhatók:

- a kedvező tápanyag-, víz-, levegő gazdálkodású, könnyen melegedő csernozjomokra és barna erdőtalajokra;

- a jó tápanyagkészletű, de rossz tápanyag-, víz-, levegő-, hőgazdálkodású és nehezen művelhető, kötött réti talajokra;

- a humuszban gazdag homoktalajokra.

A tápanyag - utánpótlási rendszer kidolgozásának első lépéseként meg kell vizsgálni a termesztésre kiválasztott talaj tápanyag tartalmát és agrokémiai jellemzőit. Az egyik, hogy ennek alapján tudjuk a talaj kultúrállapotát a termesztés kedvező színvonalát meghatározó módon tartani. A másik, hogy ezzel okkszerűbb és gazdaságosabb tápanyaggazdálkodás valósítható meg. Ugyanis a közepesnél magassabb humusz- és P-, K- tartalmú talajok esetében jelentős mennyiségű műtrágya takarítható meg. A talaj kedvező kultúrállapotának vagy termékenységéhez el kell érni a megfelelő humusz és tápanyagszintet. A jó humuszellátotság középkötött talajban - 3,5%, homokon – 2%. Arra kell törekedni hogy az adott talajban a stabil humuszszint kialakuljon, mert növekedésével arányosan javul a talaj kémiai és fizikai állapota és a műtrágyák is jobban érvényesülnek.

A felvehető nitrogén mennyisége a talajban állandóan változik, értéke csak egy adott időpontban érvényes, ezért a talaj nitrogén ellátottságának mértékének megállapítása a felvehető nitrogén alapján nem indokolt.

A foszfor és a kálium esetében 200 ezrelék (ppm) P₂O₅ és 200 ppm K₂O jelzi a talaj jó tápanyagellátottságát. Ilyen tápanyagszintnél a termesztés során csak a termés kineveléséhez szükséges foszfor – és káliummennyiséget kell pótolni.

A paprika tápanyagszükségletét két dolog alapján számíthatjuk ki a termesztésre kiválasztott fajta termőképessége és a paprika fajlagos tápanyagigénye szerint.

A várható termésmennyiség kalkulálásánál nem a termeszteni kívánt fajta genetikai termőképességét kell figyelembe venni, hanem az adott terület az adott területen elérhető több évben megfigyelt – legnagyobb terméshozamot.

A paprika fajlagos tápanyagigényén azokat a tápelemmennyiségeket értjük, amelyek egy egységnyi termés előállításához szükségesek. Egy tonna termésre vonatkoztatva ez az érték 2,4kgN, 0,9kg P₂O₅ és 3,4kg K₂O hatóanyag.

A tervezett terméshozam és a fajlagos tápanyagigény szorzata adja az elméleti tápanyagszükségletett. Az összes szükséges tápanyagmennyiség a talajvizsgálati eredmény és a módosító tényezők figyelembevételével számítható ki. A különböző talajok fizikai, és biológiai állapota, a klíma, a művelési mód, a helyi adottságok stb. a tápanyag hasznosulását nagymértékben befolyásolják.

- sok nitrogén kerülhet a talajba a talajlakó mikroorganizmusok nitrogénmegkötő képessége által;

- a pillangósok után értékes N-vegyületek maradnak az utónövény számára a földben;

- a foszfor könnyen lekötődik a talajban;

- a talaj humusztartalma elősegíti az ásványi műtrágyák hasznosulását;

- a tápanyagfelvétel függ a talaj PH-jától is – legjobb a gyengén savanyú kémhatás a paprika számára;

- laza, homokos talajokon könnyen előfordulhat a tápanyagok kimosódása;

- a hőmérséklés, a besugárzás hatására változik a tápanyagfelvétel üteme;

- a nedvességtartalom nagymértékben hat a tápanyagok hasznosulására. Száraz években foszfor és káliumhiány – tünet léphet fel, melyek bő vízellátás mellett megszünnek.

- az elővetemény visszamaradt és leszántott szármaradványai az első időkben szintén tápanyagot von el a talajból.

A felsorolt tényezők egy része a növény számára több tápanyagot biztosít, a másik része azok felvehetőségét gátolja.

A kedvező és kedvezőtlen tényezők együtthatásának eredményeként a kiszórt N, P, K a következő arányban hasznosul: N – 60 – 80%;  P₂O₅ – 20 – 40%;  K₂O – 40 – 60%.

A hasznosulás értékének becslése a helyi adottságok figyelembevételével a termesztő feladata. Ha a legjobb hasznosuláshoz tartozó kevesebb tápanyagot juttat a növénynek – kevesebb az elérhető termés, ha pedig szükségtelenül a legrosszabb hasznosulást veszi figyelembe és nagyobb mennyiségű műtrágyát használ fel – a termesztési költségeket növeli.

A talajvizsgálati eredmények, a fajlagos tápanyagigény és a módosító tényezők ismeretében kiszámítható az összes tápanyagszükséglet. Ennek eredményét a következő képlet segítségével számíthatjuk ki.

N(t)+q(Nn)                     P(t) +q x P(N)                 K(t)+qK(N)

Öt=--------------------X 100 + -----------------X 100 + --------------- X 100

é% x h%                             é% x h%                        é% x h%

ahol: ön – a hektáronként összműtrágya mennyiség; N – nitrogén; P – P₂O₅; K – K₂O;

t – a talaj kedvező termőerejének fentartásához szükséges tápanyagmennyiség;

n – 1 tonna termés előállításához szükséges tápanyag;

é – a tápanyag hasznosulása %;

h – a műtrágya hatóanyaga %.

Példa: egy közepes termőképességű talajon 20t termést tervezve (N, P, K = O) a következő műtrágya mennyiség szükséges, ha a tápanyagot ammóniumnitrát (34%), szuperfoszfát (18%) és kénsavas káli (50%) formájában juttatjuk ki. A hasznosulást alacsonynak (N-60%, P-20%, K-40%) vesszük.

A képletbe behelyetesítve a következő eredményt kapjuk:

Öt = ammóniumnitrát 235 kg + szuperfoszfát 500 kg + kénsavas káli 340kg.

Összesen: 1075kg műtrágya kijutatása szükséges.

A tápanyagszükséglet egy részét istállótrágyával is kielégíthetjük. Jó hatású a 30t/ha mennyiség ősszel alászántva. A jól kezelt istállótrágya tonnánként 5kg N; 2,5kg P₂O₅; 6,0kg K₂O hatóanyagot tartalmaz amelynek = a fele az első évben hasznosul. Ezt a hatóanyagmenyiséget természetesen le kell vonni a kijuttatandó összműtrágya mennyiségből

A fenti számítást természetesen más megcélzott, az adott helyen reális termésmennyiség (15t vagy 25 -30t) esetében elvégezhető