Egyes fóliaházakban még javában terem a tavasszal kiültetett paprika, paradicsom, uborka, míg más gazdák már az őszi termesztésre ültetik a palántákat. A primőr kertészek a csökkenő haszon miatt egyre többen kényszerülnek a fóliák őszi hasznosítására, amely a kedvezőtlenebb környezeti tényezők miatt nagyobb kihívás a kertészeknek, mint a tavaszi termesztés.

Ősszel a tél felé haladva egyre kevesebb a fény, rövidebbek a nappalok, gyengébb a nap ereje. A magas páratartalom miatt fokozott mértékben jelentkeznek a gombás és a baktériumos betegségek, ezek közül csak egyet a fitoftórás betegséget megemlíteni, amely néhány nap leforgása alatt képes a paradicsomállományt elpusztítani. Szeptemberben – októberben gyakrabban tapasztalhatjuk az ödémás betegség kialakulását, amelyet nem kórokozó gomba vagy baktérium vált ki, hanem a magas páratartalom és a kevés fény. Ilyenkor a levél fonáki oldalán néhány milliméter nagyságú vízhólyagok képződnek. Ezek ugyan közvetlen veszélyt nem jelentenek a növényre, de elősegítik más fertőző betegségek nagyobb mértékű kialakulását.

Fokozódik a megnyúlás veszélye is. Ezt főleg szeptember végétől lehet tapasztalni, amikor a vékonyabb, gyengébb hajtások képződnek, a fürtkocsány ilyen esetben gyakran eltörik és a bogyók – víz és tápanyag hiányában – aprók maradnak. Célszerű ilyenkor nagyobb adagú káliumtrágyázással (20-30 %-al több mint tavasszal) az EC – szintet megemelni, ami mérsékli a fényhiány következtében jelentkező megnyúlást. A fényhiány rontja a „virágpor csíraképességét a magas páratartalom pedig a virágpor mozgását, a bibére kerülést akadályozza meg azáltal, hogy a párától megnehezült pollen nehezebben repül.

Ezért ősszel a huzal mozgatásának vibrátorozásnak, poszméhek telepítésének sokkal nagyobb jelentősége van mint tavasszal.

Egyre erősebben kell védekezni az éjszakai lehülések ellen is. Nem csak attól kell tartani, hogy elfagy a növény, a túl nagy hőmérsékletingadozás rontja a megtermékenyülést és  fokozza a bogyók felrepedését. Kezdetben csak a szellőzők zárásával és nyitásával, később fűtéssel is próbáljuk az enyhe nagyobb nappali és az éjszakai hőmérséklet-különbséget mérsékelni.

Néhány fokos éjszakai-nappali hőingadozás kifejezetten kedvező hatású, de ha meghaladja a 7-8⁰C-ot rontja a megtermékenyülést, elősegíti a  párakicsapódást és ezzel a betegségek felszaporodását.

A gyakran tapasztalható bogyórepedés is a hőingadozásra vezethető vissza. A hideg, merev bogyók nem képesek hajnalban a gyökerek által továbbított víz fogadását és ennek következtében a bogyó s kocsány környékén megreped. A jelenség megelőzhető kttős takarással, vagy később a nagyobb hidegek esetén, a hajnali órában fűtéssel.

A magas páratartalom következtében – ha nappal nem elég intenzíven szellőztetünk – leállhat a tápanyagfelvétel. Ugyanis a növények csak akkor tudnak a talajból tápanyagokat felvenni, ha párologtatnak is. Magas páratartalom esetén hiába van a talaj tápanyagokkal jól ellátva, azokat a növény nem tudja hasznosítani, s így a levelek jellegzetes tápanyaghiány tüneteit mutatják.

A kedvezőtlen klimatikus tényezők és a rövidebb hajtatási időszak miatt nem csak ízetlenebb a paradicsom, de lényegesen kevesebbet is terem. Ezt a költségeknél és a várható hosszan kalkulálásánál messzemenően figyelembe kell venni.

Az őszi hajtatásnál különösen oda kell figyelni a botritiszre és a szklerotiniára (szürke és fehér penész). Mint mindig a betegség kialakulását meg kell előzni. Meg kell előzni a páralecsapódást szellőztetés fűtés segítségével. Fertőzött, beteg töveket, növényi részeket távolítsuk el. Fertőzésveszélyes körülmények esetén a vegyszeres védekezést nagy permetlémennyiséggel végezzük.

Felhasználható készítmények:

Ronilan FL                 1,0 kg/ha

Roval 25 FW              2,0 l/ha

Sumilex 50 WP          0,8 kg/ha

Míg télen mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló kevés fényt a legjobban kihasználjuk, addig május végétől a jobb minőség érdekében és a tűző napsütéstől kell a növényeinket védeni.

Az erős naptól gyakran jelentkezik a paradicsomon, az uborkán és az érzékenyebb paprikafajtákon napégés, amit úgy lehet bíztosan megkülönböztetni más perzseléses tünetektől, hogy a világos színű felületi szövetelhalás mindig a nap felőli oldalon alakul ki a paradicsomon és az uborkán a termés kocsány felőli részén. A levelek is károsodhatnak a tűző napsütésben, az erős fényből adódó fokozott felmelegedés, a virágok és a termések elrúgását is okozhatja. A karfiol rózsója megbarnul meglilul a naptól és a nyáron ültetett palánták is megperzselődnek, ha nem gondoskodunk védelműkről. Az egyre igényesebb piac körülményeinek úgy tudunk elejét tenni, ha a hajtatott paradicsomot és paprikát óvjuk az erős naptól, ellenkező esetben a termések nem fognak jól színeződni, nem lesznek fényesek, amit ma a piac elvár.

Az említett gondok árnyékolással megoldhatók, az erős fény okozta minőségi hibák kiküszöbölhetők. Több megoldás is kínálkozik, amelyet hatásfokuk kivitelezhetőségük és költségük alapján kell értékelnünk.

Jól beváltal a könnyen mozgatható, hosszú élettartamú raschel hálók. Támrendszeres szabadföldi uborkánál és paradicsomnál nagy előnye a hálónak, hogy a jégveréssel szemben is jelentős védelmet nyújt.

Gyorsan felkarolhatók és tetszés szerint változtathatók a különféle festékek, meszes oldatok. Jól bevált receptúra: 3 kg oltott mész + 3 l felezett tej + víz szükség szerint egy 14 l- s

permetezőtartályba a legnagyobb lyukú permetezéscsúccsal felhorva a fóliaház palástjára 200 m² alapterületre számolva egy permetezővel. A fent említett mennyiségű tej helyett lehet 0,5 kg tejport is használni.

Sokan vannak a hajtató kertészek, akik a klimaszabályozás alatt csupán a hőmérséklet változtatását értik, a levegő páratartalom szabályozásának nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Ennek aztán olyan következményei vannak a termesztési gyakorlatban mint a rossz terméskötődés felszaporodnak a gombás és baktériumos betegségek, fénytelen, opálos lessz a termés, megrepedezhet a termés felülete, vagy barna, nekrotikus foltok jelennek meg a levélen és a termésen.

A fóliaházakban a jelentős hőmérsékleti különbségből adódóan a páratartalom is jelentős mértékben ingadozik, sokkal nagyobb mértékben, mint amennyivé az a növények számára kedvező lenne. Ezért a termésmennyiség és a minőség miatt is fontos lenne a szélsőséges értékek megszüntetése és a növény igényeihez igazított páratartalom szabályozása.

Míg a korai és az őszi hajtatásban a nagyon magas páratartalom okoz gondot, aminek következtében rossz a kötődés, gyakoriak a fertőző gombás és baktériumos betegségek, lassú a tápanyagfelvétel, addig nyáron az ellenkezőjével a száraz levegő káros következményeivel találkozhatunk. Kora tavasszal nagyon nehéz a páratartalmat csökkenteni, mert a borús, párás napokon a szabadban is közel 100%-s a levegő nedvességtartalma, legfeljebb drágán, szellőztetéssel egybekötött fűtéssel lehetséges mérsékelni. Nyáron viszont a száraz levegőtől szenvednek a hajtatott növényeink.

Igaz az alacsony páratartalom nem kedvez a betegségek felszaporodásának, de a növények számára is nehezen elviselhető a száraz levegő. A nyári kánikulában gyakran tapasztalható 40-50% körüli légnedvesség hatására leáll az asszimiláció mert a növény-védekezve az erős párologtatástól és a kiszáradástól-bezárja légzőnyílásait nem tud párologtatni, így vizet sem vesz fel és víz hiányában tápanyagok sem kerülnek a szervezetébe. Ugyanaz a jelenség játszódik le, mint télen a magas páratartalom hatására. Vagyis a legnagyobb melegben intenzív napsütés mellett, amikor azt gondolnánk, hogy a legjobban növekszik a növény, leállaz asszimiláció. Ez a jelenség a páraigényesebb uborkánál hamarabb, a szárazságot jobban tűrő paradicsomnál később következik be.

A rossz kötődést is okozhatja a száraz levegő. A bibe felülete a párahiány következtében száraz s a pollen nem képes megtapadni rajta.

A hajtatási szezonra való felkészülést a gondos termelő már az előző szezon végén kezdi. Első teendő a hajtató létesítmény gondos kitakarítása. Ha fagyveszély vagy egyébb ok miatt elhatároztuk az állomány (uborka, paradicsom stb) felszámolását, ajánlatos előtte gondos fertőtlenítés végzése pld. kén elégetésével. Egy légköbméterre számítva 1-1,5g kénpor elégetése javallott, az adott növény szintjénél magasabban, mivel a képződő kéndioxid nehezebb a levegőnél, így lefelé áramlik. 4-5 napműlva a növény csörgővé szárad, s minden kártevő elpusztul és hozzá lehet kezdeni a növényi maradványok kihordásához, eltávolítva a talajtakaró fóliát, a lehulott termés – és levéldarabkákat, hogy úgy nézzen ki a fóliasátor mint nagyszüleink tisztaszobája. A vázat, a nehezen tisztítható zúgokat 2%-os formalinoldattal bepermetezve is jó fertőtlenítő hatást érhetünk el.

A következő teendő a talajmintavétel lenne a felső 25-30cm talajrétegből tőbb helyről és egy átlagminta elkészítésével. Ennek alapján szakszerűen elkészíthető a következő termesztési szezon trágyázási terve. Sajnos kevés termelő igényli ezt az igazán nem drága vizsgálatot.

Ennek hiányában valószínűsíthető, hogy ha a gazda  kellő intenzitással fejtrágyázott, csepegtető csöveket és több éves fóliapalástot használ, akkor olyan magas sókoncentráció alakulhat ki a létesítmény talajának felső szintjén, hogy mindenképpen indokolt ennek csökkentése nagy adagú öntözővíz (150l/m²) kijuttatásával. Ellenkező esetben azt tapasztaljuk, hogy az előveteményként vetett hónapos retek, újburgonya darabosan fog kikelni, fejlődésben pedig jelentősen visszamarad.

Az átmosató víz jobb befogadásához a talajfelszínt meg kell szaggatni, pld. ratációs kapával megjáratni. Ha a víz leszállt  a felszín megszáradt annyira, hogy járhatóvá vállik, lehet hozzákezdeni a szervestrágya kijuttatásához. A talaj felszáradását elősegíthetjük a szellőzők, ajtók akár hetekig tartó nyitvatartásával. Különösen előnyös a talaj szerkezete és higiéniai szempontból ha a leghidegebb téli éjszakákon jól kifagyhat a föld. Bezárva a szellőzőket pár nap múlva úgyis fagymentessé válik a fóliaház talaja.

Érdemes tudni, hogy a sókimosásnál a talajban lévő tápanyagok szinte eltérően változik meg. A nitrogén és a kálcium csaknem teljes mennyisége amig a kálium, magnézium, akén fele és a foszfor kisebb része mosódik ki. Nagydobrony környékén a szervestrágyát leginkább az elővetemény (retek,hagyma stb.) és a főkultúrát jelentő növény között juttatják ki, emiatt is fontos, hogy az elővetemény számára a szükséges tápanyagokat pótoljuk.

Fontos ismernünk a talajunk kémhatását (PH). A gyökérközeg kémhatása közismerten meghatározza a gyökérzet növekedését, működését és a tápelemek felvehetőségét is. Az általunk termesztett zöldségnövények szinte egységesen gyengén savanyú kémhatást 6,5 körüli PH-t igényelnek. Kárpátalja síkvidéki részein a talaj kémhatása savanyú, vagy jó esetben gyengén savanyú. Ellenben, az öntözővízeink minősége olyan, hogy huzamosabb ideig való intenzív termesztés esetén a talaj kémhatása lúgos irányba (> 7 PH) mozdul el, és így a közeg savanyítása a kívánatos. A termesztés előkészítésének ellentmondásos része, hogy gyakran magas a kémhatás és ugyanakkor kémhatást emelő mésztrágyázást is kell végezni (pótolni a növényi részekkel és az átmosatáskor kivitt menyiséget). A PH csökkentéséhez savanyító anyagokkal lehet dolgozni, vagy amelyek áttételesen csökkentik a talaj kémhatását. Savanyú tőzeg 15-20 l/m² ledolgozásával egyrészt nagyban javítható a talajszerkezet, másrészt néhány tized PH-csökkenést is elérhetünk. Alátrágyaként pedig használhatunk szulfatrágyákat – amóniumszulfát, káliunszulfát, magnéziumszulfát stb.

Általában, kálciumpótló meszezésre is szükség van a talaj előkészítésekor. A meszező anyagok többsége – a gipszet kivéve – lúgosító hatású, így a savanyítást ennek ellensúlyozására is alkalmazni kell. A meszezéskor tehát cél, hogy felvehető kalcium tápanyagot adjunk, de ne emeljük tulságosan a PH-t. A mészpor adagja hajtatásban 5-10 dkg/m² – gyorsan hat.

A gipsz lasúbb feltáródású kalciumot szolgáltat, de nem emeli a PH-t. Nagy előnye, hogy átmenetileg csökkenti a szikesedést is. Adagja 5-15 dkg/m² lehet hajtatásban.

A következő teendőnk az alaptrágyázással beálítani az induló biztonsági tápanyagszintet, megteremtve a fő tápelemek megfelelő összhangját. Talajos intenzív termesztésben az alaptrágya menyisége 20-40% a teljes tápanyagszükségletnek. Egy közepes tápanyagszint középkötött talajon megfelelően  N 20-30, P₂O₅ – 40-60, K₂O – 20-30 mg/100g. Törekedjünk jó minőségű érett istálótrágya felhasználására legalább 20 kg/m² mennyiségben. Az istállótrágya tápanyagszolgáltató képessége tonnánként: N – 4 kg, P₂O_{5 –} 15 – 4 kg, K₂O – 2 -3kg. Így a kijuttatott szervestrágya hatóanyagát könnyen visszaszámolhatjuk az adott területre annak fügvényében, hogy a trágya a talaj felső 30cm rétegébe kerül. Mivel a fóliaház talajviszonyai a hőmérséklet és a nedvesség viszonylatában hasonlítanak a trópusi esőerdőkhöz, számíthatunk arra, hogy a kiszórt szervestrágya hatóanyagai már az első évben hasznosulnak.

Ha szükséges, számítások alapján a tápanyagszintet a fentebb említett savanyító hatású alapműtrágyákkal állítsuk be.

A helytelen vízellátás nagyon sok gondot okoz palántaneveléskor. Talán elég arra emlékezni, hogy a palántakori gombás és baktériumos betegségek gyors terjedésének a nedvesség és a magas páratartalom a legfontosabb feltétele.

A növények vízigényét általában két értékkel szoktuk jellemezni: a talaj nedvességtartalmával és az elpárologtatott vízmennyiséggel (transpirációs együtható).

Palántaneveléskor a talajnedvesség iránti igény változó. Magvetéskor a kelésig s nedves talajt szereti a növény, csak akkor gyors és lendületes a csírázás, ha a talaj víztartalma megközelítí a vízkapacitás 100% értékét. Jó szerkezetű közegnél (pl. a tőzeg) azonban ez nem jelenti a levegőtlenséget. Szikleveles korban nagyon hátrányos az erősen nedves talaj a megnyúlás és a palántadőlés miatt.

Abban az időszakban vissza kell fogni a vizet csak nagyon indokolt esetben szabad öntözni, de lehetőleg a délelőtti órákban, hogy a növény mielőtt felszáradjon. A talaj felületét hagyhatjuk teljesen kiszáradni. A szikleveleket figyeljük és csak akkor adjunk vizet, ha azok enyhén pöndörödni kezdenek. Ez ugyanis a vízhiány jele. A talaj teljes kiszáradása viszont nagyon visszavetheti a palánták fejlődését, megbarnulnak, súlyosabb esetben elhalnak a gyökerek és csak akkor indul meg a fejlődés, ha újabb gyökerek képződnek. Különösen ott kell vigyázni ahol a palánták alatt fűtés van, vagy a szaporítóládákat a fűtőcsövek fölé helyezik.

A lomblevelek megjelenésével fokozatosan erősődik a párologtatás és a palánták korával és a javuló fényviszonyokkal arányosan növekszik. Idővel mind több vízre van szüksége a növénynek, fokozatosan növelni kell a talaj víztartalmát. Tűzdeléskor újból közel 100%-s vízkapacitásra kell a talajt feltölteni, a vízes sárszerű talajból kitépett és hasonló nedvességtartalmú talajba ültetett növények gyökerei kevésbé sérülnek meg és így gyorsabban növekednek a tápkockában. A tűzdelést követően már nincsen szükség ilyen magas nedvességtartalomra de az öntözésre jobban kell figyelni, mint a szikleveles korban, mert a megváltozott körülmények következtében (nagyobb lombfelület, hosszabb nappalok, erősebb fény) gyorsabb a párologtatás, gyorsabban kiszárad a talaj.

A zöldségpalánták vízigénye a kifejlett növényekénél sokkal kisebb, különösen ha azt vesszük figyelembe, hogy a téli fényszegény hónapokban egyébként is a töredékét párologtatják a növények, mint nyáron (a nyári 2l/növény értékkel szemben 1-3l/növény). Télen, kora tavasszal tehát mindössze napi egy-két liter vizet kell kijuttatni az elpárologtatott nedvesség pótlására. A kijuttatott víz hőmérséklete lehetőleg egyezen a palántanevelő léghőmérsékletével.

A páratartalom pontos szabályozása is nagyon fontos. Rendszerint nem az alacsony hanem a túl magas páratartalom okoz gondot a tél végi hónapokban, annál is inkább, mert a páratartalom csökkentése, a külső magas, gyakran 95% fölötti érték miatt meglehetősen magas. A kedvező, 70-80% érték közötti érték tartása sokszor nehezen megoldható. Drága, de a leghatásosabb módszer, ha egyszerre szellőztetnek és fűtenek a kertészek.

Július közepén a „Terra Dei” munkatársai (köztük én is) – egy meghívásnak tettek eleget,  egy paprikafajta – és technológia bemutatón vettünk részt Dél-Magyarországon, Balástyán. Tóth József termelő kertészetében tekintettük meg a Duna-R Kft fajtáit (Etele F1, Bóbita F1), a fejlesztések legújabb eredményeit és irányait, különös tekintettel az oltott paprikák termesztésére. A több száz honi és külföldi érdeklődőt egész napos program várta, helyszíni fajtabemutató, a csomagoló- válogató gépeket, talajvizsgálat eszközeit, a legkorszerűbb fóliás talaj- és növényvédelem gépeit felvonultató cégek kiállítását tekinthettük meg.

De  emellett láthatott az érdeklődő arra a termesztő tájra jelemző szerkezeteket is, amely ott hagyományosnak tekinthető – a kárpátaljai gazda számára viszont újdonságnak hat. Ezeket a kis- légterű fóliákat ott vándorfóliának nevezik. Ennek a fóliasátornak a lényeges paraméterei – hosszúsága kb. 25-30m, szélessége 5m, belmagassága kb. 180-200m. Úgy használják, hogy az ősszel előkészített területre, tavasszal korai burgonyát vetnek, amikor rá lehet menni a területre (tiszta homok). Majd az elvetett sorokra rárakják a vázat úgy, hogy a ¾ colos csöveket csak a talajba szúrják, kb.1,2-1,5m-enként, összekötő futócső nincs csak a két szélső keret van kitámasztva, a felső futó helyett csak az esőztető öntözést biztosító gerincvezeték van felrakva. Ajtaja sincs, csak egy kivehető félkör ívű keret van fóliával bevonva, ennek a nyitásával vagy eltávolításával biztosítható a kellő szellőzés, vagy zárásával a hideg elleni védekezés. A vázat borító fóliapalást széle sincs beásva, csak a talajfelszínen egy földréteggel rögzítve.

Az  ilyen jellegű szerkezetnek az a haszna, hogy a kislégtér miatt tavasszal könnyen melegszik, a rövidsége miatt jól átszellőzik, könnyen kivitelezhető, hisz hegesztés sincs benne. Az újburgonya betakarítása után azon a vidéken jellemzően gyenge növekedési erélyű étkezési paprikát ültetnek bele. Amikor a paprika kellően meglombosodott, az első kötések szedésre érettek (július eleje) a sátrat, a vázat 2 ember egy óra alatt szétszedi és áttelepíti a következő előkészített területre – amely azon a vidéken őszi hajtatásra kiültetett étkezési paprika.

Láttam olyan telepet, amelyen akár ötven ilyen kislégterű fóliasátor állott, egymás melett – a haszna nyilvánvaló, dupla területet hajtatásra hasznosítani viszonylag csekély tőke – és munkaerő ráfordítással. Meglepett a szerkezet egyszerűsége – gondolom emiatt terjedhetett el ilyen tömegesen.

Kárpátalja vonatkozásában elképzelhető, akár a megismert korai burgonya-, paprika-paprika párosítás, vagy hónapos retek-, paprika-, determinált paradicsom, sárgarépa-paprika-paprika, vagy zöldhagyma (korai káposzta)-paradicsom-paradicsom párosítások vagy más, amit a termelői fantázia ki tud találni. A lényeg, olcsó eszközökkel minőségi tömegárut előállítani a terület maximális kihasználásával.

Ennek az eljárásnak az a módja, hogy a növényeket 2-6 hétig takarjuk és amikor beköszönt a kellő felmelegedés, akkor eltávolítjuk a takarót.

Ez a változat átmenetet képez a szabadföldi termesztés és a hajtatás között.

Az átmeneti takarásnak két fő változata terjed el:

- a váz nélküli fóliatakarás

- a síkfóliás takarás

Váz nélküli fóliatakarás

E módszernek az a lényege, hogy a fóliát a földből kialakított bakhátaknak terítjük, így a fólia és a növény között pár centiméteres légrés alakul ki.

Egyik változat szerint az ágyás szélein 25-30 cm-s bakhátat készítenek és a bakhátak közé kerülnek a növények, majd az ágyást fóliával leterítjük a két szélén kellően megfeszítve és rögzítve. Az ágyás hasznos szélessége 18-20mm fóliaszélesség esetén 80-100cm.

Megfigyelések szerint a bakhát melletti növények jobban fejlődnek mint az ágyás közepén találhatók. Ezt használja ki a javitott váz nélküli fóliaágy, amikor csak egy bakhátat húznak és a bakhát két oldalára a barázdába kerülnek a növények és így takarják.

A barázdás váz nélküli fóliás termesztéssel először barázdát húznak, majd ebbe vetnek vagy ültetnek és ezután takarják a növényeket. Ez a módszer használatos pdl. A csemegekukoricánál, amikor a barázdát később feltöltik.

A síkfóliás takarás

Ebben az esetben a takaróanyag közvetlenül a növényekre terítik. A síkfóliás takaráshoz leginkább polietilénfóliát és fátyolfóliát használnak.

A fátyolfóliák szálasszerkezetűek, ezért átengedik a levegőt, vizet és a fényt. Hosszanti irányban nagy a szakítószikárdságuk az időjárás viszontagságainak jól ellenállnak (pdl. szél). Ha széle jól rögzitett a legerősebb szél is csak jellegzetes hullámmozást idéz elő a fátyolfólián.

A fátyolfólia hosszabb ideig tartható a növényen mint a síkfólia.

Mivel a műanyag fólia vízhatlan és a levegő sem tudja átjárni, felhasználás előtt perforálni kell. Ezeken a lyukakon keresztül jut be a nedvesség és bonyolódik a levegő cseréje, amelyek elengedhetetlen a sikeres termesztés szempontjából.

Az átmeneti növénytakarással a növények közvetlen közelében biztosítjuk számukra kedvezőbb hőmérsékleti és páraviszonyokat. A takarás következtében nappal felmelegszik a talaj, a növény és a levegő, és így elraktározott hő éjszakai kisugárzását a takaróanyag részben megakadályozza.

Ezáltal megvédi a növényeket akár a kisebb talajmenti fagyoktól is. A levegő hőmérsékletének csökkenésével a fólia, illetve a fátyolfólia talaj felőli oldala párás lesz. A fátyolfólia a hőátbocsátás szempontjából üvegszerűen viselkedik. Ezért is nagyon fontos, hogy a takarás alatt a talaj mindig nedves legyen.

Fagyos éjszakán előfordulhat, hogy a takaróanyag külső és belső oldalán a pára jéggé fagy.

A fólián a lyukaknál akkor is van minimális szellőzés, de ez csekély mértékű. Megfigyelések szerint a síkfóliás takarás minusz 4-5⁰C esetén még kellő védelmet nyújt a zöldségnövények számára a fagy ellen. Azok a levelek, amelyek a jeges takaróhoz hozzáérnek természetesen megfagynak, de jól beállt növényi állomány esetén a többi rész nem károsodik és így hamar kiheveri a növény ezeket a sérüléseket.

Átlagban, hajnalban 2-3⁰C, napközben  borús időben 4-6⁰C-l, napos időben 8-12⁰C-l is magasabb lehet az ágyásokban a léghőmérséklet a szabadföldhöz képest.

Ebből következik, hogy takarás hatására 2-3 hét koraiság érhető el a zöldségnövényeknél.

Nagydobronyba így termesztik a korai burgonya csaknem 100%-t.

Fóliás növénytakaráshoz  a fóliát perforálni kell. A lyukakon cserélődik a levegő, jut be a csapadék, az esőszerűen kijuttatott víz. A légcsere kettős célt szolgál, egyrészt az elhasznált CO² pótlását, másrészt napközben a túlzott felmelegedés mérséklését.

A fólia lyukasztását tekercsben lassú fordulatszámú (600 ford./min) villanyfúróval végzik. A fúró átmérője leginkább 10 mm. A fúró hegyét 2-3 szor ki kell venni és vízbe lehűteni, különben a felmelegedés következtében a lyukak mentén összeolvad a fólia és letekerés közben szétszakad. Minden második lyuksort csak a tekercs sugarának feléig kell kifúrni, így az egész fólián egyenletesebb lesz a lyukak elhelyezkedése.

A lyuksűrűség függ az adott zöldségfajtól. A hidegtűrő zöldségfajok esetében 3-5 hetes takarási időt feltételezve a 300 lyuk/m² perforáció javasolható. A melegigényes zöldségfajok esetében (paprika, paradicsom, uborka, korai krumpli stb.) 500 lyuk/m² nyitottságú fólia javasolható.

Fajtaválasztás és palántanevelés

A takarásos korai termesztéshez a legkorábbi, legrövidebb tenyészidejű fajtákat érdemes vállasztani. A palántázással történő szaporításnál fejlett tápkockás vagy kazettás palánta felhasználása indokolt. A növényeket a takarás alá korábban kell kihelyezni mint a korai szabadföldi termesztésnél, erre oda kell figyelni a palántanevelés kezdeti időpontjának megválasztásánál.

Javasolt ültetési időpontok:

- március 01-15 – káposztafélék, fejes saláta, előcsáváztatott korai burgonya, zöldhagyma;

- április 05-15 – paradicsom;

- április 20-25 – uborka, tök, dinnyefélék;

- május 05-10 – paprika, padlizsán;

amennyiben helyrevetést alkalmaznak

- március 01-10 – hónapos retek;

- április 05-10 – uborka, tök félék, dinnyefélék; csemegekukorica, paprika.

Vegyszeres gyomírtás, ápolási munkák

A korai takarásos termesztésnél nagyon fontos az ültetés előtti vagyszeres gyomírtás alkalmazása. A takás hatására ugyanis a gyomok gyorsabban fejlődnek. A káposztaféléknél ajánlatos az ültetést megelőzően preemergens gyomírtást alkalmazni. Erre alkalmas szerek az Olitrof és a Devrinol.

A takaróanyag levétele után egyszíkű gyomok ellen lehet Fusilade szerrel védekezni.

A paprikánál és a paraducsomnál is alkalmazható preemergens gyomírtás, valamint kitakarás után posztemergens szer egyszíkűek ellen.

A hagyományos termesztéshez viszonyítva addig van eltérés, amíg takarva van a növény. Ha valamilyen oknál fogva nem sikerőlt a vegyszeres gyomírtás, akkor a növényt ki kell takarni időlegesen és kézzel gyomtalanítani. Ilyenkor védekezhetünk a kórokozók és kártevők ellen is. Az ápolási munkát, ha lehet lélelőtt végezzük, hogy a visszatakart állomány a délutáni napsütésből kellő energiát tudjon tárolni.

A takarás első felében, míg a növények nem emelik meg nagyon a fóliát, akár esőztető öntözést is alkalmazhatunk. Ennél hasznosabb, ha kitakart állományban öntözünk, majd ismét visszatakarjuk. Persze a csepegtető csövek alkalmazása a legkorszerűbb számos előnye miatt. Alkalmanként 10-15 mm víz kijuttatása indokolt.

A fólia leszedése

A kitakarás akkor időszerű, amikor az adott növényfaj fejlődéséhez a szabadföldi hőmérsékleti viszonyok is kielégítőek. A túl hosszú idejű takarás következtében a magas hőmérséklet káros lehet: pdl. Ha a fejes káposztát nem takarjuk ki idejében laza fejeket, értékesíthetetlen káposztát kapunk, a hónapos retek levele óriásira nő, a gumó viszont kicsi marad.

A fólia leszedésének van néhány általános szabálya. Úgy kell a kitakarást végezni, hogy a növényt minél kisebb stressz érje. Ezért ha lehet a késő délutáni vagy az esti órákban végezzük, amikor viszonylag magas a levegő páratartalma. Feltétlenül kerüljük a szeles időt, mert a takarás alatt a párás mikroklímához szokott növényt nagyon megviseli kitakarításkor a szél.

Kellő elővigyázattal felszedett,összetűrt, árnyékos, hűvös helyen tárolt fólia több évig használható.

Milyen fóliaházat építsűnk?

A cél szabja meg az eszközt!

Mielőtt eldöntenénk, hogy milyen alakú, milyen méretű, milyen szerkezetű fóliasátrat építünk, meg kell határozni, hogy mit, milyen időszakban és milyen technológiával szeretnénk benne termeszteni. Mert ha például zöldhagymát szeretnénk április végére időzíteni, mert akkor van rá igény, nincs szükségünk egy ultramodern, nagy teherbirású, nagylégterű fóliasátorra. De ha uborkát szeretnénk folyamatosan, egész évben termeszteni, akkor bizony már egy komolyabb szerkezetű, nagy teherbírású (hóálló) vázra lesz szükség, megfelelő bellmagassággal. Nem felesleges tehát, ha sorba vesszük a hajtató berendezések típusait, alkalmazási körüket.

A legelterjedtebb fóliaház típusok

1. Hajtatóágyak vagy alagutak.

A legegyszerűbb, legkisebb befektetést igényel a fóliaborítású hajtatóágy. Ennek szélessége 2-3 m  között változhat, magassága 70-90cm, hossza tetszőleges. Az „alagutak” vázát félkör alakban meghajlított, 8-10 mm átmérőjű vashuzalok, csövek, de akár megfelelő hosszúságú vesszők is alkothatják. Ezek általában egymástól 1m-re vannak a földbe szúrva.

Előnyük ezeknek a szerkezeteknek az olcsóságuk, valamint a gyors felálíthatóság és szétszedhetőség.

Hátrányuk a rossz mikroklíma. Megfelelő szellőztetés nélkül már a koratavaszi időszakban is az elviselhető szint fölé emelkedhet benne a légtér hőmérséklete.

Vidékünkön inkább csak a korai káposztafélék, a retek, zölhagyma hajtatására használják.

2. Favázas (háztető típusu) fóliaházak.

Jelenleg vidékünkön a leginkább elterjedt hajtatóház típusa. Előnyük (volt eddig) a faanyag viszonylagos olcsósága, valamint hogy a felállításuk nem igényel különösebb szaktudást. De több hátrányuk is van:

- Rövid élettartam (5-10év);

- A favázon a fóliaborítás élettartalma is rövidebb.

- Téli hasznosításuk szinte lehetetlen. A gyenge vázszerkezet nem bírja ki a hó nyomáást, ezért télére le kell venni roluk a füliaborítást.

- Aerodinamikai szempontból előnytelen az alakjuk, csapkodja a szél a fóliaborítást. A háztető – típusú fóliaházak általában 5-8 m szélesek, 2,5-3m magasak és 20-30m hosszuak. Ezekben a berendezésekben szinte minden féle primőr zöldséget hajtatnak a gazdák: paradicsomot, uborkát, káposztát, retket, stb.

3. Boltíves-vasvázas fóliaházak.

Ezek méretei nagyjából megegyeznek a háztető típusu fóliaházakéval. A leggyakoribb méretek: szélessége 7,5m, magasság 3m, hossza 25-30m. Ennek megfelelően megmarad a kis légtérből adódó viszonylag rossz mikroklíma. Azonban több előnye is van az ilyen szerkezeteknek:

- élettartalmuk sokkal hosszabb, töbszöröse a fa szerkezeteknek;

- aerodinamikai szempontból stabilabbak;

- nincs szükség középső ágassorra;

- a fóliapalást élettartalma hosszabb;

- a jü statikai tulajdonságok lehetővé teszik a téli hasznosítást is.

4. Nagylégterű fóliaházak.

Vidékünkön ez a fóliaházak legújabb generációja. Alakjuk hasonlít a boltíves fóliaházakéra, de a nagy légtérből adódóan lényegileg különbüzik tőle. Az ilyen fóliaházak váza 2 colos (50mm átmérőjű)  vascsőből készül, félkörívben meghajlítva.

Tipikus méretei: - szélessége kb. 10m

- magassága kb. 4,5m

- hossza 40-100 méter között tetszőleges.

A lényegesen megnövekedett légtér sokkal jobb mikroklímát biztosít, mert:

- a nagy légtömeg miatt kisebb a hőingadozás; (Nappal nem forrósodik fel, éjjel nem hül le hirtelen).

- a magas vázszerkezet elegendő helyet biztosít a növények fölött a felszálló forró levegőnek. (Igy a növények magasságában nincs nagy meleg);

- könnyebb a szellőztetés, mert a növények fölötti szabad légtérben már lehet huzat, ami gyorsan kiviszi az ott felgyülemlő forró levegőt;

A nagy alapterület és a magas beltér megkönyítí a talajmunkák gépesítését is.

Természetesen ezeken az alaptípusokon kívűl több variáció és hibridmegoldás létezik. Például építenek már favázas fóliasátrat boltíves tetőszerkezettel, vagy háztető- tipusút vasból is.

A fütési szint kiválasztása.

Minden fóliás(primőr)zöldségtermesztő vágya,hogy a többieket megelőzve jelenjen meg a piacon,s minnél magasabb áron tudja értékesiteni a termését.Ez érthető is ,hisz a fóliás zöldségtermesztés nem olcsó muletság,s a minnél előbbi „fris pénz” mindig jól jön a családi kasszába.Azonban a termesztési időszak előrehozásához újabb befektetésre ,a fóliaházak fütésére van szükség.

A fütési szintek fogalma.

A fóliaházak fűtésével kapcsolatban a szakirodalomban mindig a fűtési szint fogalma kerül először tárgyalásra.Kezdjük hát mi is ezzel.

A termelők  a növények hőigényét 3 különböző szinten (fokozatban)valósithatják meg:

1.Vészfűtés

2.Mérsékelt fűtés

3.Fiziológiailag optimális fűtés

Vészfűtés.

Ez egy olyan fűtési szint,amikor csak éppen annyit és akkor fűtünk,amikor és amennyit feltétlenül szükséges ahhoz,hogy a növények el ne pusztuljanak.A gyakorlatban ez azt jelenti,hogy például a paradicsom esetében nem engedjük a hőmérsékletet a fóliasátorban 0⁰C alá ,az uborka esetében  pedig -5⁰ C alá,stb.Ez a legolcsóbb ,legkisebb beruházást igénylő fűtési szint.Nagy hátránya azonban a tervezhetetlenség ,hisz a kritikus időszakban a növényekfejlődése leáll,s csak az időjárás jobbra fordulása esetén folytatódik tovább.Az ilyen fűtés esetében a piacra jutás időpontjában akár 2-3 hetes csúszások is lehetségesek.Ennyi idő alatt bizony a korai zöldségek ára nagyot tud zuhanni,akár felére ,harmadára is.

S ,ahogy az egyik barátom mondta :”ez nagyon tud fájni!”

Mérsékelt fűtési szint.

A következő  lépcsőfok a mérsékelt fűtési szint .Ez azt jelenti ,hogy a fóliasátorban a levegő hőmérsékletét olyan szinten tartjuk,hogy a túl alacsony hőmérséklet ne okozon nagy streszt a növényeknek.Ennek eredményeképpen hamarább termőre fordul  az állományunk ,s a piacra jutás időpontjában is csak 5-7 napos eltérések lehetnek.Ez már sokkal biztonságosabbá ,tervezhetőbbé ,gazdaságosabbá teheti a zöldségtermesztést.A gyakorlatban ez azt jelenti ,hogy a paradicsom esetében éjjel is biztositjuk a +10⁰ C,az uborka esetében +15⁰ C,a retek ,káposzta esetében a fagymentességet ,stb.

Természetesen ez a fűtési szint már sokkal nagyobb befektetést igényel,de a korábbi termés magasabb ára ,valamint a várható magasabb termésátlag bővenfedezi a fűtési költségeket.

Fiziológiailag optimális fűtési szint.

A fóliaházak fűtésében a csúcsot ez a szint jelenti.Ilyenkor folyamatosan olyan szinten tartjuk a levegő (és talaj)hőmérsékletét,amilyet a nagykönyv az adott időszakra előir.Az ilyen fűtési szintnél tudjuk a lehető legkorábban a maximális termést kapni,ami maximális árbevételt jelent .ez azonban már komoly tőkebefektetést igényel,hisz nagy teljesitményü,jó hatásfoku fűtőberendezésekre van szükség,amit szinte folyamatosan üzemeltetni kell.Ennek ellenére az esetek többségében a fóliasátrak jobb kihasználhatósága,a napra pontosan időzithető piacra jutás (például a Húsvét –icsúcsárak megcélzása ),valamint a maximális termésátlagok bőven fedezik az ilyen fűtési szint költségeit is ,sőt jelentős profitot is biztosit.

Vidékünkön ,a fiziológiailag optimális fűtést csak a palántanevelésben használják.A palánták ugyanis rendkivül érzékenyek a hőmérsékletre ,különösen a csirázási –kelési időszakban.Ha ilyenkor nem tudjuk biztositani az optimális hőmérsékletet,akkor ez nem csak időveszteséget okozhat,de akár a méregdrága vetőmag tönkremenéséhez is vezethet.mivel a palántanavelő létesitmények viszonylag kis területet foglalnak el ,nincs szükség nagyon nagy fűtőberendezésekre,s ezek hatásfoka sem annyira „zsebbevágó”kérdés,mint esetleg egy nagyobb fóliasátor esetében.

A különböző fűtési szintek más-más fűtőberendezéseket ,esetleg fűtési rendszereket igényelnek.azonban ezekkel a cikksorozatunk következő cikkeiben foglalkozunk.

,

A fűtőberendezések tipusai

Miből választhatunk?

A fóliasátrak fűtésére a leg különbözőbb fűtőberendezéseket, fűtési rendszereket használják. Kezdetben felsoroljuk a leg elterjedtebb tipusait, majd egyenként megtárgyaljuk azok előnyeit és hátrányait:

1. „Fűrészporos kályhák”;

2. Ventilátoros hőlégbefúvók („teplogenerátor”);

3. Melegvizes fűtőberendezések;

a) „nagy körgyűrű”

b) talajfűtés

c) vegetációs fűtés.

4. Ezek kombinációi;

Fűrészporos kályhák

A vészfűtéses fóliaházak tipikus fűtőberendezése. A legtöbbször már csak nevében „fűrészporos”, hisz fűtőanyagként már egyre ritkábban használnak fűrészport, hanem egyre inkább tüzifát. A szerkezete nagyon egyszerű, hisz tűztérként egy kimustrált vashordő szolgál. A keletkező hő nagy részét a hordó falának külsö oldala, a maradékot a hosszú vízszintes kürtőcső adja le. Az ilyen fűtőberendezés előnye az egyszerűség, olcsóság. Bárhol könnyen felállítható és üzemeltethető, hisz nincs szüksége elektromos energiára, vezetékes gázra stb.

Azonban több hátránya is van.

- Viszonylag rosz hatásfokkal üzemelnek.

- Nagyon egyenetlen a hőeloszlás a fóliaház légterében. Míg a fűtőtest környékén a hősugárzástól perzselődnek a növények, addig néhány méternyire tőle akár fagykár is lehet.

A felmelegített levegő felfelé áramlik, majd a fóliaborítás mentén fokozatosan lehülve áramlik lefelé, majd vissza a fűtőtesthez. Tehát a növények alig profitálnak a fűtésből, tényleg csak a pusztulástól védi meg őket.

- A talaj hőmérsékletére gyakorlatilag nincs hatással.

Hőlégbefúvók (teplogenerátorok)

Ezek a „túlméretezett hajszárítók” a mérsékelt fűtési szint tipikus fűtőberendezései. A tűzteret és a hőleadó felületet árnyékoló köpeny veszi körbe, ezért nincs a hősugárzásból eredő perzselés. A hőt teljes egészében a berendezésen keresztül ventillátorokkal áramoltatott levegő veszi fel. Megfelelően perforált fóliatömlőkkel ezt a felmelegített levegőt aztán viszonylag egyenletesen el lehet osztani a fóliasátor egész területén.

Nagy hátránya, hogy ez sem oldja meg a hideg talaj problémáját, valamint hogy néha túlságosan is lecsökkenti a levegő páratartalmát.

„Nagy körgyűrű”. Ennek a melegvízes fűtési rendszernek a lényege, hogy a kazánok által felmelegített vizet a fóliaház fala mentén elhelyezett fűtőcsövekben cirkuláltatják. A megfelelő lejtés nincs szükség keringtető szivattyukra, tehát elektromos áramra sem. Vészfűtésre és mérsékelt fűtésre használható, mivel viszonylag rosz a hatásfokuk. Ez abból ered, hogy a csövek a fóliaház falánál futnak, így a hőenergia nagy része anélkül hagyja el a fóliaházat, hogy a növényeknek csak a közelébe is ért volna.

Az, hogy elég nagy részen leszárítják a párát a fóliaborításról, ami további hőveszteséget eredményez. A rossz hatásfokon kívül a fiziológiailag optimális fűtésre ez a fűtőberendezés sem használható, hisz a hideg talaj problémáját nem oldja meg.

Talajfűtés

A talaj hőmérsékletének szabályozására találták ki, de a palántanevelésen kívül gyakorlatilag sehol sem alkalmazzák. Ennek oka a rendkívül rossz hatásfok, nagy beruházási költségek, valamint a fonálférgek felszaporodásának veszélye.

Vegetéciós fűtés

A legenergiatakarékosabb, leguniverzálisabb fűtési rendszer. Az árán kívül szinte csak jót lehet mondani róla. A fiziológiailag optimális fűtési szint kizárólagos fűtőberendezése. Lényege, hogy a fűtőcsöveket közvetlenül a talaj felszíne fölött helyezik el a sorok mentén. A hősugárzás álltal közvetlenül melegíti a talajt és a növényeket. (Innen ered a neve is). A felmelegített és felfelé áramló levegő tovább melegíti a növényeket, szárazon tartva annak lombozatát. Ez a betegségek megelőzésében játszik nagy szerepet.

Kombinált fűtési rendszerek.

A beruházási költségek csökkentése, valamint a termesztés biztonságának növelésére gyakran kombinálják a különböző fűtési rendszereket. Ilyenkor az egyik rendszer folyamatosan üzemel, míg a másikat csak szükség esetén indítják be. Igen gyakori például, amikor a melegvizes fűtési rendszereket kiegészítik hőlég-befúvókkal, vagy fűrészporos kályhákkal.

Egy praktikus fűtőeszköz: a ventillátoros kazán

A pataki gazdák kb. 90-es évek közepén kezdték kifejleszteni a maguk fűtőberendezéseiket a fóliaházak fűtésére. Egy többéves, folyamatos tökéletesítés eredményeképpen többféle variációt is kidolgoztak. Most egy kisebb teljesítményű, főleg a palántanevelők, vagy kisebb fóliasátrak fűtésére alkalmas, úgynevezett belső tűzterű fekvő ventilátoros kazánt mutatunk be önöknek.

Rövid visszatekintés

A nyolcvanas években, amikor megkezdődött Feketepatakon a fóliasátrak tömeges elterjedése, a gazdák többsége úgynevezett fűrészporos kályhát használtak a fóliasátrak vészfűtésére. Ez tulajdonképpen egy 200 literes vashordó, felül egy többé-kevésbé jól záródó fedéllel, alul pedig egy kb. 10cm átmérőjű szelelőnyílással, szabályozható retesszel. A füstelvezető kürtöt a hordó oldalának felső részére hegesztették. Itt a tűztér a hordó belseje, a hőleadó felület pedig a vashordó fala, valamint a hosszú, csaknem vízszintesen elhelyezkedő kürtőcső. Ezek a fűtőalkalmatosságok nagyon rossz hatásfokkal üzemelnek. Közvetlenül fölöttük a fólia szinte megolvad, míg néhány méterre tőlük már nagyon hideg van. Az áttüzesedett hordó közelében viszont a közvetlen hősugárzástól perzselődnek meg a növények. Azonban, amíg a fűtésre csak egy rövid időre, főleg a palántanevelésben volt szükség, ez is megfelelt a célnak, a hiányosságai ellenére is.

A kolhozok felbomlásával a fóliás zöldségtermesztés a gazdák egyik fő megélhetési forrása lett. A koraiság fokozása, a termelés biztonsága szükségessé tette a fóliasátrak megfelelő fűtését jó hatásfokú, praktikus és olcsó fűtőberendezésekkel. Ekkor léptek színre az ügyes kezű ezermesterek.

A konstrukció lényege

Hogy kiküszöböljék a kályhák fent említett hátrányait, hiányosságait, a gazdák alaposan átalakították. Először is, a tűztérként szolgáló 100 literes vashordót lefektették, az egyik végére ajtót vágtak, így bármikor, folyamatosan lehet pótolni a fűtőanyagot. Az ajtóval átellenben hegesztették fel a kürtőcsőhöz csatlakozó füstelvezető csőcsonkot. Ahhoz, hogy az átizzott tűztér ne perzselje meg a közeli növényeket, az egészet belehelyezték egy köpenyként szolgáló 200 literes, szintén fémhordóba. A folyamatos, jó hatásfokú hőleadás biztosítása a köpeny oldalára kerek rést vágtak, amin át folyamatosan levegőt fuvatnak a két vashordó – a köpeny és tűztér közzé, egy ventilátorral. A levegő itt felmelegszik, átvéve a tűztér falától a tüzelőanyag égéshőjét, majd a köpeny két végére vágott réseken keresztül nagy nyomással kiáramlik. Jó esetben a kifúvott meleg levegő mindkét irányban, 5-6 méternyi távolságra egyenletesen szétáramlik. Így kb. 10-12m hosszan, egyenletesen fel tudjuk fűteni a fóliasátrunk légterét, ami tökéletesen megfelel egy szokásos palántanevelő esetében. A leginkább elterjedt 20-25 méteres fóliasátrak felfűtésére 2 ilyen fűtőalkalmatosságra van szükség.

Néhány praktikus tanács

A ventilátor általában a teherautók hűtőventilátora. A”készletek kifogyása” arra kényszeríttette újabban a gazdákat, hogy egy szabályos kör alakú vaslemezből maguk készítsék el azt. A ventilátorokat általában az elnyűtt mosógépekből kiszerelt villanymotrok (6) hajtják. Kis fagyasztásuk (180 Watt) és jó hűtésük tökéletesen alkalmassá teszi őket erre a feladatra. Az elektromos hálózatba történő bekötésüknél ügyelni kell arra, hogy közöttük kondenzátoros és segédfázisos is. A kellő ismeretek és gyakorlat hiányában az elektromos részt inkább bízzuk szakemberre (villanyszerelőre). A segédfázisos villanymotroknál ajánlanám az úgynevezett indítórelék beiktatását, ugyanis ez a kis szerkezet az esetleges áramkimaradások után megakadályozza a villanymotrok kiégését.

A ventilátorokat mindenképpen egy köpennyel (7) kell körbevenni. Ez nem csak balesetvédelmi okokból nagyon fontos, de a ventilátor hatásfokát is nagymértékben növeli. Semmi esetre sem használjunk műanyag ventilátorokat, mert volt rá példa, hogy a közvetlen hősugárzástól egyszerűen megolvadtak.

A forró füstgázok maradék hőjének a leadására szolgál a kb. 6-8 méter hosszú, 15-20 cm átmérőjű csaknem vízszintesen elhelyezkedő kürtőcső. Hosszabb vagy véknyabb kürtőcsövet nem ajánlatos használni, mivel az már nagymértékben rontaná a huzatot. A megfelelő huzathatás eléréséhez a kéménynek a fóliaházaktól legalább 1-1,5 méterrel magasabb kell hogy legyen, valamint nem lehet alacsonyabb a közvetlen közelében lévő épületektől sem.

Egy ilyen kazán fűtőteljesítménye elérheti a 15-20 kwt-ot, amihez óránként kb. 8-10 kg tűzifát kell benne elégetni. A gyakorlatban egy tankolásnál 20-25 kg tűzifát raknak bele, ami a huzattól függően 2-3 órára elegendő.

A vegetációs fűtés

Az energiahordozók, ezen belül a tüzelőanyagok árának rohamos emelkedése válaszút elé állítja a fúliás zöldségtermesztőket. El kell döntenünk, hogy fűtsék-e vagy sem a fóliasátrukat. Véleményem szerint ebből a helyzetből a termelők csak előre menekülhetnek. Ez az jelenti, hogy áldozniuk kell a jelenleg leg korszerűbb, s egyben leg energiatakarékosabb fűtési rendszerre – a vegetációs fűtésre.

Mitől más?

A vegetációs fűtés lényege benne rejlik a nevében: a növényzet fűtése. A mérnökök ugyanis megoldották azt, hogy a kazánokban termelt hő egy részét hősugárzás formájában juttatják el közvetlenül a növényekhez. Önmagában ez a tény már kb. 20-30%-os energiamegtakarítást jelent. Miből adódik ez ? A klasszikus légtérfűtés a hőt a növényekhez a levegő közvetítésével juttatja el. Csakhogy az a „buta” levegő nem tudja, mi is lenne a fő feladata, ezért a hőt a minél nagyobb és minél hidegebb felületeknek adja át. Jelen esetben ez a fáliaház fala, az-az a fóliaborításon keresztül a kinti légtér.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a kora tavaszi időszakban a kiültetett palántáknak még nagyon kicsi a lombozatuk. Mivel a lombozat felülete jóval kisebb, mint a fóliaborításé, ezért az effektív (hasznos) hő is elenyésző. S mindez akkor, amikor a legjobban kell fűteni!

A „kegyelemdöfést” a növények számára aztán az a körülmény jelenti, hogy a meleg levegő, szintén a fizika törvényeinek megfelelően fölfelé igyekszik. Ezzel egy időben a talaj közelében a növényekre a fólia palástján (falán) lehűlt levegő rúdul. Ennek megfelelően aztán a talaj is igen hideg marad, ami nagyon megnehezíti a melegigényes kultúrák korai termesztését légtérfűtéssel.

Hogy van ez a vegetációs fűtésnél? Nos, itt a fűtőcsövek a talaj felszínén, a sorok mentén futnak. A hő egy része (mint már említettük) hősugárzás formájában közvetlenül, a levegő közvetítő szerepének kikerülésével jut el a növényekhez. Ugyan ez a hősugárzás melegíti fel a talajt is.

Ez a jelenség, folyamat nem egy új találmány. A Nap már évmilliárdok óta így melegíti a Földet, hisz a világűrben nincs is levegő. De a tábortüzek körül ülő embereket is hősugarak formájában melegíti a tűz, hisz a levegő hőmérséklete gyakorlatilag nem emelkedik. A népi bölcsesség szerint is csak az melegszik, aki közel ül a tűzhöz. A mögöttük ülőkhöz ugyanis a hősugarak már nem tudnak eljutni.

Természetesen a vegetációs fűtőcsövek felmelegítik a levegőt is. Azonban ez a felfelé áramló meleg levegő előbb a növények lombozatával találkozik, s a hője nagy részét annak adja át. Eközben folyamatosan szárazon tartja a leveleket, ami a betegségek megelőzésében játszik döntő szerepet.

A fűtőcsövek elhelyezése és bekötése

A vegetációs fűtés fűtőcsövei a talaj közelében, a sorok mentén helyezkednek el. A csövek átmérőjétől és a biztosítani kivánt fűtési szinttől függően soronként egy vagy két szál is futhat. Kifejezetten a téli termesztésnél alkalmazzák még a hajtáscsúcs fűtésére szolgáló plusz fűtőcsövet, amit a növények fejlődéséhez igazodva mindig a hajtáscsúcs magasságára emelnek.

A fűtőcsövek rendszerbe kötésére 3 féle megoldás is létezik.

A kisebb, 100-150m²-es fóliaházakban, ahol a fűtőcsövek hossza nem haladja meg a 200-250 fm-et sikeresen alkalmazzák a „kigyó” elrendezést. Mint a neve is mutatja, a fűtőcsövek úgy vannak összekötve, hogy a kazántól kiindulva cikk-cakk vonalban, elágazások nélkül „végigkígyózik” a sorok mentén, majd visszatér a kazánhoz.

A legelterjedtebb rendszer a „hajtű” elrendezés. Ilyenkor a fűtőcsövek párosával egyik végükön össze vannak kapcsolva, egy „hajtű” formát alkotva. A szabad végükkel az egyik cső a „kimenő” fővezetékre, míg a másik cső a „visszatérő” fővezetékre van rákapcsolva. Ez a rendszer biztosítja a legegyenletesebb hőleadást, hisz a „hajtű” egyik csöve, amelyik még melegebb közvetlenül a másik mellett fut, amelyik már valamelyest hidegebb.

Magyarországon, Szeged környékén alkalmazzák az un. „fésű” rendszert. A két fővezeték itt is a fóliaház elején, egymás mellett fut. A „kimenő” fővezetékről a fóliaház két oldalán egy-egy vastagabb, 100-150 mm átmérőjű vascső ágazik le. Ez a hó leolvasztására és a szélhatás csökkentésére szolgál. Ez a két cső a fóliaház túlsó végén össze vannak kötve. Erről az összekötő csőről ágaznak le aztán a véknyabb, vegetációs fűtőcsövek, amelyek a másik végükkel a „visszatérő” fővezetékre kapcsolódnak.

Ha már kiválasztottuk a számunkra megfelelő fűtési rendszert, a következő fejezetben megtárgyaljuk, hogy ehhez mekkora kazánra és mennyi fűtőanyagra lesz szükség.

Kazán és tüzelőanyag

A szükséges kazán-hőteljesítmény.

Az egyik legfontosabb teendőnk a fűtőberendezés teljesítményének megválasztása. Ehhez figyelembe kell venni, hogy mekkora hőlépcsőt szükséges biztosítani a fóliaházunkban. A hőlépcső nem más, mint a várható legalacsonyabb kinti hőmérséklet és az ilyenkor is biztosítani kívánt benti hőmérséklet közti különbség. Például egy márciusi kiültetésnél akár –10⁰C külső hőmérséklettel kell számolni, de a fóliasátorban ilyenkor is +5⁰C hőmérséklet kívánunk biztosítani, akkor a hőlépcső △t = +5-(-10)= 15⁰C. A számítások azt mutatják, hogy 100 m²-nyi fóliaház esetében az ilyen hőlépcső (bármilyen körülmények közötti) fenntartásához 20-25 kW teljesítményű fűtőberendezésre, kazánra van szükség. Kétrétegű (+ 1 belső fóliaborítás), valamint a vegetációs fűtési rendszer alkalmazásával ez az érték 10 kw/100m2 –re is levihető.

Ha gyári kazánokat használunk azokon fel van tüntetve a névleges teljesítményük (номинальная мощность – квт). A házi készítésű fűtőberendezések akkor tudják biztosítani ezt a 20 kw hőteljesítményt, ha bennünk jó hatásfokkal el tudunk égetni óránként –2,5 liter gázolajat, vagy 5-6kg szenet, vagy7-8kg fát, vagy 2,5m³ földgázt, vagy 2,5 kg PB (palackos) gázt. Természetesen ahányszor nagyobb a fóliaházunk területe, annyiszor több fűtőteljesítményre van szükség.

Menyi tüzelőt vásároljunk?

A következő lépés a szükséges fűtőanyag mennyiségének kiszámítása. Mivel a különböző hajtatási növények hőigénye más-más ezért a szükséges fűtőanyag mennyiségét is kultúránként kell meghatározni. A következő táblázatban feltüntetjük az átlagos napi hőigényét 100 m²-nyi fóliasátornak. (kwh/100m²/nap) az uborka, a paprika és a paradicsom esetében.

E szerint a táblázat szerint meghatározhatjuk, hogy mekkora hőmennyiségre lesz szükség 100m²-nyi fóliaház fűtésére egy szezonban, a kiültetési időtől függően. Például az uborkatermesztéshez (optimumfűtéshez) egy március 1. kiültetésnél 18300 kwh energia szükséges. Ugyan ez a paradicsom esetében 11700 kwh.

S hogy mennyi is ez fában, szénben vagy gázban kifejezve megtudhatjuk a következő táblázatból.

KÜLÖNBÖZŐ FŰTŐANYAGOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA:

Árnyékolás és párásítás

Az előző két fejezetben megtárgyaltuk a fóliasátrak klímaszabályozásának lehetőségeit, részletesen kitértünk az egyik legfontosabb elemére, a szellőztetésre. Most megpróbálunk rámutatni a másik két szabályozási lehetőség, az árnyékolás és párásítás fontosságára.

Miért kell a sivatagban fóliasátor?

A Közelkeleten, de főleg Izraelben, a zöldségtermesztés nagy része fóliasátrakban történik – a sivatagban! Csak így tudják biztosítani a növények számára a kedvező hűvös mikroklímát árnyékolással és párásító öntözéssel. Ugyanis napfényből és hőből felesleg van, míg a levegő páratartalma túl alacsony.

A fent említett módszerekre nem csak a forróég övi országokban van szükség. A nálunk termelt zöldségfélék hőmérsékleti optimuma 20-25⁰C alatt van, az optimális páratartalom pedig 60-80% között. Ha a hőmérséklet az optimális fölé emelkedik, a növények intenzív párologtatással hűtik magukat. Ez rengeteg energiát von el tőlük, ami terméscsökkenéshez vezet. Ezt a túlzott mértékű párologtatást tovább fokozhatja a légtér nyári időszakban igen alacsony relatív páratartalma, amely néha alig éri el a 30%-ot.

Ezek a problémák igen szembetűnőek lettek az utóbbi 10-15 évben. Ugyanis a meteorológusok adatai szerint az elmúlt 100 év 10 legforróbb és legszárazabb nyarából 7 az elmúlt 10 évben volt! De, gondolom, mindenki emlékszik még a tavalyi évre, amikor április végétől nyár végéig a napi csúcshőmérséklet szinte folyamatosan 30-35⁰C fölött volt. S ez már az Izraeli éghajlatot idézi.

Az árnyékolásról

A téli időszakban a napsugárzás erőssége és hossza kevés az eredményes növénytermesztéshez. Pótmegvilágításra van szükség, különösen az uborka esetében. Február folyamán aztán eléri a szükséges szintet, majd áprilisban átlépi az optimum felső határát. Innentől kezdve a növények az energiájuk egy részét a felesleges sugárzás kivédésére fordítják, amit csak párologtatással tudnak elérni. Mint azt már említettük, ez terméscsökkenéssel jár. Főleg erre az időszakra (áprilisra) jellemző, hogy mivel a fólia sátorban a hőmérséklet még nem túl nagy, a magas páratartalom okoz gondot. A későbbiekben, ahogy növekszik a napsugárzás ereje és emelkedik a külső levegő hőmérséklete is, egyre inkább a magas hőmérséklet miatt van szükség fokozott szellőztetésre. Ilyenkor a fent említettel ellentétben, a levegő páratartalma mélyen az optimális érték alá csökken. Ekkor kókadoznak – hervadoznak az uborkalevelek, söndörödnek össze szinte „cigarettává” a paradicsomlevelek.

A fóliasátrak árnyékolásával, majd párásító öntözéssel, nagyban csökkenteni tudjuk ezeket a kedvezőtlen hatásokat. Igen elterjedt a mésztejes árnyékolás, de néhol alkalmazzák a rassel-hálós árnyékolást. Nagyon sok gazdának a mésztejes árnyékolástól azért ment el a kedve, mert a nehéz munkával felpermetezett meszes réteg az első szeles nap lepergett a fóliasátorról. Ennek kiküszöbölésére többféle módszer is van. Lehet speciális, erre a célra kifejlesztett festéket használni, de azt még Magyarországon is drágállják a gazdák. Helyette inkább különböző adalékanyagokat kevernek a mészhez.

Az egyik ilyen adalékanyag a tejpor, de lehet helyette tejszint is használni. Néhány gazda a közönséges étolajra „esküszik”, amit az oltottmész-pasztában kell „elmoncsolni”, s csak aztán kell felhígítani vízzel. A fóliasátrak árnyékolását, az időjárástól függően, célszerű még május folyamán elvégezni.

A párásító öntözésről

Egyre több gazda ismeri fel az ilyenfajta klímaszabályozás fontosságát. Ugyanis a csepegtetőcsövek alkalmazása tovább csökkenti a levegő páratartalmát, hisz ilyenkor a talaj gyakorlatilag nem párologtat el vizet, mivel a felszíne csak nagyon kis felületen nedves.

A párásító öntözést legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy heti 2-3 alkalommal locsolócsővel belocsoljuk a fóliasátor talaját (az utakat is). Természetesen ez nem váltja fel a növények rendszeres napi öntözését. A profi üvegházakban a párásító öntözést a növények fölött elhelyezett kis szórófejekkel végzik, amely a vizet szinte ködszerűen elporlasztva juttatja a légtérbe.

A párásító öntözés fontosságát az is növeli, hogy az ilyen fóliasátrakban nem csak a termés mennyisége nagyobb, hanem annak eladhatósága is sokkal jobb. Ugyanis az optimális páratartalomnál a termés (paprika, paradicsom, uborka stb.) szép fényes, tehát jobb minőségű lesz, ami igencsak fontos a nyári dömping időszakában.