Fóliasátor 3

Szelőztetők nélkül nem megy!

A fóliaházak építéséről szóló tanulmányunkban elérkeztünk egy olyan részhez, ami hasonlít egy kicsit a focihoz: mindenki ért hozzá, de amikor a tettekre kerül a sor, nagyon kevesek csinálják jól. Ez a szellőztetők kérdése. Többé-kevésbé tisztában vagyunk a szükségességével, de amikor a kezünkbe vesszük az ollót, hogy lyukat vágjunk a vadonatúj méregdrága fóliára -megremeg a kezünk. A holland mentorunk szerint viszont el kell döntenünk, hogy „ép” fóliaborításra, vagy termésre van szükségünk.

Miért van rá szükség?

A szellőztetés a fóliasátrak klímaszabályozásának legfontosabb eszköze. Általában a növények fejlődéséhez szükséges életfeltételekből hármat is szabályozhatunk.

1. Hőmérséklet. Ennek szabályozása talán a legnyilvánvalóbb. Erre a kérdésre nem is szeretnék sok időt fecsérelni. Lényege, hogy kiengedjük a forró levegőt, s hideget engedjünk be helyette. Mivel a meleg levegő fölfelé száll ezért kézenfekvő, hogy a szellőztetőket is a fóliasátor legmagasabb pontjára tesszük.

2. Páratartalom. A hőmérséklettel ellentétben a páratartalom csökkentése hűvös-erős időben is indokolja a rendszeres szellőztetést. A folyamat lényege az, hogy a szabadból beengedett hideg levegő a fóliasátorban még borús időben is néhány fokkal felmelegszik. Ezáltal lecsökken annak relatív páratartalma, mivel a meleg levegő több vízpárát képes magában tartani, mint a hidegebb.

3. Széndioxid. Szerepét a gazdák többsége, sajnos alábecsüli. Pedig a fotoszintézis nélküle elképzelhetetlen. A vízen kívül ebből az anyagból használ fel a növény a legtöbbet. Hiányában a növények fejlődése leáll.

Hová, hányat, mekkorát?

Mint már szóltunk róla, a szellőztetőket célszerű minél magasabbra helyezni, hogy a fölfelé szálló forró levegőt a legkönnyebben ki tudjuk engedni a fóliasátorból. A következő szempont, hogy a növényeket lehetőleg közvetlen huzat ne érje. A harmadik feltétele az optimális szellőztetésnek a megfelelő számú és méretű szellőztető felület (ablak).

A fóliasátor két végéről történő szellőztetése igen népszerű megoldás. Ezt akkor alkalmazhatjuk eredményesen, ha a fóliasátrunk elég magas, és nem túl hosszú. Mit is jelent ez valójában? A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen módon az olyan fóliaházakat tudjuk kiszellőztetni, amelyeknél a fóliaház hossza nem haladja meg a növények fölötti szabad légtér magasságának a 20-szorosát. Tehát egy kb. 3m magas fóliaház, amelyben az uborka kb. 2m magasra nő legfeljebb (3m-2m)x 20 = 20m hosszú lehet. Ugyan ez az érték egy nagylégterű csővázas fóliasátor esetében (magassága = 4,3m, növényzet = 2m ) : (4,3m-2m)x 20 = 45m.

Mi van akkor, ha a fóliasátrunk ennél jóval hosszabb? Akkor bizony nem szabad sajnálni a fólia-borítást, szellőztetőket kell rá vágni! Mivel az ilyen „tetőablakok”-nál már nem érvényesül az erős huzathatás, ezért ezek egymástól a szabad légtér legfeljebb 10-szeresére lehetnek egymástól. Ez az érték az alacsonyabb fóliaház esetében kb. 1m x 10m = 10m, amíg a nagylégterű fóliasátor esetében 2,3m x 10 = 23m.

Még egy fontos kérdés maradt hátra, mégpedig a szellőztetők mérete. A „Nagykönyv” szerint a szellőztetők összfelületének el kell érnie a fóliasátor alapterületének 20%-át. Ez egy 400 m²-es fóliaház esetében 80m²-t jelent! A mi körülményeink között már az is dicséretes, ha ez az érték eléri a 10%-ot, az-az esetünkben a 40m²-t.

Végül vegyünk egy példát a fenti követelmények alkalmazására. Képzeljük el egy tipikusnak mondható favázas fóliasátrat, amelynek szélessége 7m, magassága 3m, hossza pedig a tekercs fólia méretéhez igazodva kb. 60m. A fóliaház alapterülete 60m x 7m = 420m². A minimális szellőztetési felület 420 x 10% = 42m². A fóliasátorban a szabad légtér magassága kb. 1m. ennek megfelelően a fóliasátor tetejére szerelt szellőztetőknek maximum 10m-re kell egymástól lenniük, ami alapján legalább 5 db „tetőablakra” valamint a két végén lévő szellőztetőkre lesz szükség. A 7db

( 5+2) szellőztetőnek egyenként 42m² : 7 = 6m² területűnek kell lennie. Mivel egy ekkora szellőztetőt igen nehézkes lenne nyitni –zárni, célszerű két részre osztani azt, s a gerinc két oldalára tenni őket. Így két kisebb szárnyat kapunk, amit már sokkal könnyebb kezelni.