Egyszerre szellőztetni és fűteni

A helytelen vízellátás nagyon sok gondot okoz palántaneveléskor. Talán elég arra emlékezni, hogy a palántakori gombás és baktériumos betegségek gyors terjedésének a nedvesség és a magas páratartalom a legfontosabb feltétele.

A növények vízigényét általában két értékkel szoktuk jellemezni: a talaj nedvességtartalmával és az elpárologtatott vízmennyiséggel (transpirációs együtható).

Palántaneveléskor a talajnedvesség iránti igény változó. Magvetéskor a kelésig s nedves talajt szereti a növény, csak akkor gyors és lendületes a csírázás, ha a talaj víztartalma megközelítí a vízkapacitás 100% értékét. Jó szerkezetű közegnél (pl. a tőzeg) azonban ez nem jelenti a levegőtlenséget. Szikleveles korban nagyon hátrányos az erősen nedves talaj a megnyúlás és a palántadőlés miatt.

Abban az időszakban vissza kell fogni a vizet csak nagyon indokolt esetben szabad öntözni, de lehetőleg a délelőtti órákban, hogy a növény mielőtt felszáradjon. A talaj felületét hagyhatjuk teljesen kiszáradni. A szikleveleket figyeljük és csak akkor adjunk vizet, ha azok enyhén pöndörödni kezdenek. Ez ugyanis a vízhiány jele. A talaj teljes kiszáradása viszont nagyon visszavetheti a palánták fejlődését, megbarnulnak, súlyosabb esetben elhalnak a gyökerek és csak akkor indul meg a fejlődés, ha újabb gyökerek képződnek. Különösen ott kell vigyázni ahol a palánták alatt fűtés van, vagy a szaporítóládákat a fűtőcsövek fölé helyezik.

A lomblevelek megjelenésével fokozatosan erősődik a párologtatás és a palánták korával és a javuló fényviszonyokkal arányosan növekszik. Idővel mind több vízre van szüksége a növénynek, fokozatosan növelni kell a talaj víztartalmát. Tűzdeléskor újból közel 100%-s vízkapacitásra kell a talajt feltölteni, a vízes sárszerű talajból kitépett és hasonló nedvességtartalmú talajba ültetett növények gyökerei kevésbé sérülnek meg és így gyorsabban növekednek a tápkockában. A tűzdelést követően már nincsen szükség ilyen magas nedvességtartalomra de az öntözésre jobban kell figyelni, mint a szikleveles korban, mert a megváltozott körülmények következtében (nagyobb lombfelület, hosszabb nappalok, erősebb fény) gyorsabb a párologtatás, gyorsabban kiszárad a talaj.

A zöldségpalánták vízigénye a kifejlett növényekénél sokkal kisebb, különösen ha azt vesszük figyelembe, hogy a téli fényszegény hónapokban egyébként is a töredékét párologtatják a növények, mint nyáron (a nyári 2l/növény értékkel szemben 1-3l/növény). Télen, kora tavasszal tehát mindössze napi egy-két liter vizet kell kijuttatni az elpárologtatott nedvesség pótlására. A kijuttatott víz hőmérséklete lehetőleg egyezen a palántanevelő léghőmérsékletével.

A páratartalom pontos szabályozása is nagyon fontos. Rendszerint nem az alacsony hanem a túl magas páratartalom okoz gondot a tél végi hónapokban, annál is inkább, mert a páratartalom csökkentése, a külső magas, gyakran 95% fölötti érték miatt meglehetősen magas. A kedvező, 70-80% érték közötti érték tartása sokszor nehezen megoldható. Drága, de a leghatásosabb módszer, ha egyszerre szellőztetnek és fűtenek a kertészek.