A legveszélyesebb kártevő hernyók a bagolylepkék lárvái, mindegyik fajuk több zöldségfélén károsít. A hernyók egy része a növények levelét (káposzta-bagolylepke, gamma-bagolylepke), míg más része a növények termését (gyapottok- bagolylepke) károsítja.

Ott, ahol tömegesen megjelennek, rendszerint súlyos károkat okoznak. A bagolylepkék mellett a fehérlepkék közé tartozó káposztalepke lárvái a káposztafélék levelének megrágásával számottevő károk okozói.

A káposzta-bagolylepke soktápnövényű, általánosan elterjedt kártevő. A káposztaféléken kívül számos lágyszárú zöldségfélén  is károsit, de vitathatatlanul a legjelentősebb tápnövénye a káposzta. A fiatal növényeken a levelek lyuggatásával, megrágásával azok fejlődését akadályozza. Az idősebb hernyók fénykerülővé válnak és amennyiben már a káposzta fejesedik, behúzódnak a fej belsejébe. A károsított káposztafej gyakran rothadásnak indul.

Évente két nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék imágói május második felében, illetve június elején, majd a második nemzedék imágói, július végén augusztusban rajzanak. A levélre lerakott tojásokból kikelt lárvák kezdetben a külső leveleken károsítanak, majd miután fénykerülővé váltak a fejbe, vagy nappal a talajrögök közé húzódnak. A kifejlődött lárvák a talajban bábozódnak.

A gyapottok-bagolylepke soktápnövényű kártevő. Legkedveltebb tápnövényei a kukorica, a zöldbab, a szegfű, a gerbera, a krizantén, a paradicsom és a paprika. A növények generatív részeit részeit károsítja. A paprikánál és paradicsomnál a bogyóba lyukat rágnak, a károsított termés gyakran elrothad. A másodvetésű zöldbabon a hüvelyen okozott kár szintén jelentős. Az utóbbi esztendőben a mediterán területekről felhúzódva a takarmány és csemegekukoricán, zöldbabon, paradicsomon, paprikán augusztus és szeptember hónapokban okozott károkat.

Védekezés

A lepkék repülését követően néhány nap elteltével történik meg a tojások lerakása, majd egy hét elteltével a lárvák kelése. A növényállomány tüzetes átnézésével a kikelt lárvák jelenléte megfigyelhető. Áttelelése növényházi körülmények és szabadföldön is lehetséges. Táblaszintű előrejelzés nélkül a gyapotok bagolylepke elleni hatékony védelem nem valósítható meg. Növényházban viszont az elhúzódó rajzás miatt csak többszöri permetezés nyújt védelmet. A védekezést nehezíti az a körülmény, hogy a károsítás időszaka többnyire a termésszedés időszakára esik, így az élelmiszer-várakozási idő betartására figyelemmel kell lenni.

A védekezés hatékonyságát meghatározza a kezelés időben történő elvégzése. Ehhez ismernünk kell a lárvák tömeges megjelenésének idejét. A kezelés akkor eredményes ha a fiatal hernyók a rovarölőszerrel még a növénybehatolás előtt találkoznak.

A bagolylepke hernyók ellen felhasználható készítmények:

Készítmény                           Dózis

Bi 58 EC                                0,6-0,1 l/ha

Sherpa                                    0,2 l/ha

Decis 2,5 EC                          0,4 l/ha

Karate 5 EC                           0,4-,6 l/ha

Bancol 50 WP                        0,6 kg/ha

Unifosz 50 EC                        0,1 %

Nomolt 15 SC                        0,4 l/ha

A káposztalepke hernyója a káposztaféléken károsít. A fiatal és az idősebb lárvák egyaránt a leveleket károsítják. Gyakran nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a levélen és nem ritka, hogy csak a vastag levélerek maradnak meg. Mivel a hernyók nem fénykerülők, így észlelésük és a védekezés könnyebb, mint a káposzta-bagolylepke esetében.

Fiatal hernyók ellen hatásosak a fenti készítmények.

Az 1990 években Ukrajnában beindult egyfajta földreform, aminek az volt a lényege, hogy a gazdálkodáshoz kedvet érzők földhöz juthattak. Ez az időszak egybeesett a kolhozok szétzilálásával, amelyek nagy tömegben állítottak elő egykor – zöldségféléket, többek között káposztaféléket. A frissen földhöz jutott farmerek nagy kedvel kesdtek káposztaféléket termeszteni, gyakran az egész földterületükön. Ami a monokultúrában termesztett káposzta évről évre kissebb termést adott, mígnem a termesztése vesztességessé vált. Ennek az oka egyrészt az egyoldalú termesztésből adódó talajuntság, másrészt a káposztafélék plazmodiofórás gyökérgolyválya, amely a káposztafélék vitathatatlanul legsúlyosabb betegsége.

A fertőzött növény kezdetben csak a déli órákban hervad, kókadozik, később az esti órákban is a vízhiány tüneteit mutatja. A talajból kihúzva azt látjuk, hogy a gyökéren a gyökérnyak közelében jól látható sárgás színű daganat képződött. A daganat belseje tömör, egynemű, húsos állományú, nem tévesztendő ossze a gubacsormányos kártételével, amelynek a belseje üveges. Az ilyen növény már kezelés után sem képes tovább növekedni, fejlődni, gyorsan elhervad és elpusztul.  A daganat a gyökéren a tenyészidő második felében alakul ki. A káposzta talajigénye és a betegség előfordulásának gyakorisága között ellentmondás van. A káposztafélék a semleges, enyhén savanyú talajokat kedveli, hasonlóan a gyökérgolyvás betegséghez. Ezért azon a talajon, ahol a káposzta jól érzi magát, ott nagyobb a valószínűsége a betegség megjelenésének.

A káposztafélék közül a betegség gyakran jelentkezik a karalábén, a karfiolon és a fejes káposztán, a fajták közötti érzékenység tekintetében kevés tapasztalat van.

A védekezésre kétféle módszert javaslunk ott ahol mód van rá, váltsunk területet minél gyakrabban. Ideális egy olyan vetésforgó kialakítása, ahová a káposztafélék legkorábban 3-4 évenként térnek vissza.

A másik módszer lényege, hogy a kórokozónak olyan kedvezőtlen  életfeltételeket teremtsünk, ahol nem képes elszaporodni tekintettel, hogy csak a savanyú talajon érzi jól magát, lúgosabb kémhatású talajon termesszük, vagy ha erre nincs lehetőség, meszezzük a talajt.

Erre legalkalmasabb időpont az őszi talajművelés, amikor a szerves és a műtrágyákkal együtt nagyobb mennyiségű meszet is a talajba dolgozhatunk. Az így kijuttatott mész a talaj kötöttségétől és a kémhatéstól függően 1-2 t/ha.

A fertőzött parcellákon csak előnevelt földlabdás palántákat ültessünk ki és ne közvetlenül magról termesszük.

Érdekes, hogy területünkön az ilosvai, nagyszőlősi járás egyes körzeteiben monokultúrában termesztenek korai káposztát sikerrel!

A magyarázat az, hogy a gyökérgolyva kórokozója magas hőmérséklet-igényű (=25⁰C) így a fentebb elmondottak figyelembevételével a korán tavasszal kiültettetett káposzta kinő „úgy mond” a betegség foga alál és így sikerrel termeszthető.

A zöldségféléken több levéltetűfaj is károsít. Közzülük a leggyakoribb fajok a zöld őszibarack levéltetű, az uborka levéltetű, a zöldfoltos burgonya levéltetű és a fekete répa levéltetű. A felsorolt fajok hajtatásban és szabadföldön egyaránt károsítanak.

Kártételük kérféle, részben közvetlen kár, amely a növények szívogatásából adódik, másrésztt közvetett a vírusos betegségek terjesztése.

A levéltetvek elsősorban a növény fiatal növekvő hajtását szívogatják. Szívogatásuk nyomán a növény hajtása rendellenesen növekszik, a levelek torzulnak. A levéltetvek a növényből felvett tápanyag egy részét ragadós anyag, mézharmat formájában űrítik a növény felületére. A hajtatásban kertészkedők számára ismerős látvány a fekete talajtakaró fólián a csillogó folt, mintha cukros vízzel volna beszórva. Innen már tudható, hogy a felette lévő levélfonákon tetűkolónia található. A mézharmaton megtelepedő gomba, a korompenész. A korompenész erőssen csökkenti a levéllemez asszimilációs felületét, rontja a termés árúértékét. A tünet a levéltetvek tömeges elszaporodásakor jelentkezik. A levéltetvek azokat a növényeket ahol a hajtásnövekedés lelassult rendszerint elhagyják és új, táperős növényt keresnek. A levéltetvek  vándorlását, nagyobb távolságra való repülését a szárnyas alakok kialakulása teszi lehetővé. A beteg növényen szívogató levéltetvek a vírusos növénybetegségek terjesztői.  A levéltetvek gyorsan szaporodó állatok. Szabadföldön a telet tojásalakban, rendszerint fás szárú gazdag növényeken vagy növénymaradványokon vészelik át. Fejlődésük rendkívűl gyors. Egy két hét alatt a lárvából szaporodóképes egyed fejlődik.

Az idei enyhe tél miatt a fóliaházakban már május elején találtunk levéltetű fertőzést. A kártétel elkerőlése végett a növényállományban megjelenő levéltetvek ellen haladéktalanul védekezni szükséges. A levéltetvek megjelenésekor Pirimor 50 DP, Decisz 5 EC, Judo készítményekkel védekezhetünk. Ha a levéltetvek a már a besodródott levelek fonákán szívogatnak, akkor Chess 2 WP, Mospilan 20 SP, Bi 58 EC, Lamate 20L készítmények eredményesen használhatók.

Növényházban a levéltetvek természetes ellenségeinek felhasználásával biológiai úton is védekezhetünk.

A levéltetvek ellen, ahol lehet nagy permetnyomással, áztatásszerűen 1000-2000 l/ha vízmennyiséggel védekezzünk.

A levéltetvek ellen felhasználható készítmények.

A molytetvek 1-2 mm nagyságú szúró – szívó szájszervű rovarok. Bár zöldségféléken  több fajuk is előfordul, közülük a legjelentősebb faj az üvegházi molytetű. A meleg igényes hajtatott zöldségfélék és disznövények legjelentősebb levélkártevője tipikusan sok tápnövényű faj, de néhány tápnövényét, mint az uborkát, a paradicsomot, a padlizsánt, a gerberát, a muskátlit, a krizantémot stb. előnyben részesíti. Számos gyomnövény is a tápnövényei közé tartozik.

Növényházakban egész évben, a szabadban a nyári hónapokban károsít. Az üvegházi molytetű táplálkozó egyedei a leveleket szívogatják. A károsított növények visszamaradnak a növekedésben, csökken a termés mennyisége. A kártevő a növényből elvont tápanyag egy részét mézharmat formájában üriti a levelekre és a termésre. A mézharmaton megjelenő korompenész jelentősen rontja a termés minőségét, csökkenti az aszimilációs felületet. Az üvegházi molytetű veszélyességét a vírusterjesztő tevékenysége fokozza.

Az üvegházi molytetű imágói a fiatal levelek fonákán szívogatnak és a tojásaikat is oda helyezik el. A lerakott tojások száma a tápnövénytől függ, akár a több százat is elérheti. A hajtatott zöldségfélék közül legtöbb tojást az uborkára, kevesebbet a paradicsomra és még kevesebbet a paprikára rakja. A lárvák 25⁰C-on egy hét alatt kelnek ki, majd a levél fonákán alkalmas helyet keresnek és egy-két nap alatt letelepszenek. A továbbiakban a lárvák helyhez kötötten viaszburok védelmében szívogatják a növény leveleit. A lárvák többszöri vedlést követően nem táplálkozó nimfává, majd ismét táplálkozó imágóvá alakulnak. Egy nemzedék kifejlődési ideje 3-4 hét.

A kémiai védekezésnél figyelembe kell venni, hogy a rovarölő szerek elsősorban a mozgó lárvák és az imágók ellen várhatunk jó eredményt. A vegyi védekezést egy nemzedék kifejlődési ideje alatt több alkalommal is meg kell ismételni. A készítményeket a rezisztencia kialakulása elkerülése végett úgy válasszuk meg, hogy azok több hatóanyagcsoportból kerüljenek ki. Ha az üvegházi molytetű, elleni védekezés, permetezés formájában történik, azt úgy végezzük el, hogy a növényvédőszer a kártevő előhelyére, a levelek fonákára kerüljön. Ez különösen a kizárólag a lárvák elleni védelemre javasolt Appland 25WP és a Nomolt 15SC hatóanyagok esetében fontos. Az említett szerek a lárvák elleni hatásukat mintegy 3 hétig megőrzik, így gyakori használatuk felesleges. A védekezés eredménnyességét további szisztemikus Mospilan 20 SP, Chess 25 WP vagy mélyhatású Lamate 20 L kiegészítő kezelésekkel növelhetjük.

Az üvegházi molytetű elleni védekezés a fürkész darazsak kibocsátásával biológiai úton is eredményes.

Molytetű ellen használható készítmények:

Az atkák szúró-szívó szájszerű gyorsan fejlődő kártevők. Nagyságuk 0,5mm és 0,2mm közé esik. A zöldségféléken elsősorban a takácsatka okoz károkat. A takácsatka mellett növényházi paprikatermesz-

tésben a szélesatka is veszélyes kártevő lehet.

A takácsatka sík tápnövényű kártevő. Az uborka, a görögdinnye, a paprika, a bab, a padlizsán, a takácsatka kedvenc tápnövényei. A termesztett növényeken kívül a gyomnövényeken is elszaporodhat. A levélzet fonáki részén a takácsatkák számára rendkívül kedvező feltételek alakulnak ki. A levelek fonákán pókhálóvá emlékeztető, de annál finomabb szövedék védelmében szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnő, a teljesítőképessége csökken. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak majd elszáradnak.

A takácsatka szárazság-  és melegkedvelő állat. A fűtött növényházakban télen is folyamatosan szaporodik. A kályha vagy egyébb fütőberendezés környékén szokott megjelenni először. Alacsony hőmérsékleten (15-20)⁰C fejlődése 3-4 hétig is eltart. Magassabb hőmérsékleten 25-30⁰C közötti hőmérsékleten akár két hét alatt is kifejlődhet egy nemzedék. Az egyed fejlődése során a tojásból kekelt lárvát mozgó és nyugvó nimfa állapotok követik. A mozgó stádiumban az állat táplálkozik, ilyenkor érzékenyebb a növényvédő szerekre is.

Az uborkán a szívásnyomok először a levelek alapi részén jelennek meg, csupán tűszúrásszerű világos foltok formájában, majd a folyamatos károsítás nyomán az egész levél márványosodik, később elszárad. A lombozat elpusztítása után a terméseket is megtámadják, amelyek parásodnak.

A paradicsomon csak az alsóbb leveleken károsítanak, a kártétek általában nem terjedfeljebb. Az utóbbi időben megjelent egy vörös színárnyalatú takácsatka-változat, amelynek a szívogatása nyomán a paradicsom lombozata nekrotikusan elszárad.

A takácsatkák megjelenését követően a védekezés nem tűr halasztást. Kémiai védekezésre a speciális atkaölők és atkaölő-mellékhatású rovarölők használhatók. Mivel az atkaölő készítmények többsége az atkánál csak bizonyos fejlődési alakjai ellen hat, a permetezést a várakozási idő figyelembevételével 7-10 napos időközzel, 2-3 alkalommal indokolt megismételni. A vegyszeres védekezésen kívűl a fóliaház páratartalmának a növelése is visszafogja az atkák elszaporodását.

Speciális atkaölő szerek:

Mitak 20 EC               2,4 l/ha

Nissorun 10 WP         0,4 kg/ha

Omite 57E                  1,0 – 1,5 l/ha

Torgne 50 WP            0,5-0,6 kg/ha

Atkaölő-mellékhatású szerek

Bi 58 EC                    0,6-1,0 l/ha

Danitol                       0,3-1,0 l/ha

Sanmite 20 WP          0,75-1,0 kg/ha

Talstar 10 EC             0,2 l/ha

Unifosz 50 EC           0,1 %

Vertimec 1,8 EC        0,025%

A permetezéseket nagy vízmennyiséggel, áztatásszerűen végezzük.

A szélesatka a hajtatott zöldségfélék közül egyedül a paprikán okozhat jelentős károkat. A szélesatka tömegesen csak a legfiatalabb növényi részeken táplálkozik, így a fiatal leveleken, hajtásokon, a virágkocsányon, a terméskezdeményeken és a fiatal bogyókon. A károsított levél kanálasodik, torzul, idősebb korban a fonáki rész sokszor ólomfényűvé válik. A hajtások a fejlődésben visszamaradnak, a növekedésük szinte teljesen leáll. Legszenbetűnőbb a paprikatermésen okozott kártétel. A bogyókon hálószerű, barnás, parásodás keletkezik, amely torzulássokkal jár együtt. A göcsörtös formátlan termés sokszor felreped és előtűnik a magház.

A szélesatka védekezés nélkül a paprika százszázalékos pusztulását okozza. A legerősebb fertőzési gócok mindig a növényházak legmagasabb páratartalmú szészén alakultak ki.

Felhasználható készítmények:

Appland 25 WP         0,5-1,0 kg/ha

Lamate 20 L              1,2-3,6 l/ha

Mitac 20 EC              2,4-3,0 l/ha

Sanmite 20 WP          0,75-1,0 kg/ha

Talstar 10 ECV          0,2-0,4 l/ha

Torgne 50 WP           0,5-0,6 kg/ha

Unifosz 50 EC           0,1%

Vortimec 1,8 EC        0,025 %

A felhasználható vízmennyiség 1000-2500 l/ha, 5-7 naponként, 2-3 alkalommal meg kell ismételni a kezelést.

A tripszek az utóbbi időben a zöldséghajtatás talán legveszélyesebb kártevőivé váltak, egyrészt a táplálkozásukból eredő közvetlen kártételükkel, másrészt a vírusos betegségeket terjesztő szerepükből adódóan.

Apró nyúlánk testű rovarok, melyeket szabad szemmel főleg gyors mozgásukról lehet felismerni.

A zöldségféléken károsító tripszfajok közül a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz, a legjelentősebb. A nyugati virágtripsz növényházakban paprikán, uborkán, disznövényeken, a dohánytripsz uborkán okoz károkat. A dohánytripsz jelenléte gyakoribb, de a kártétele nem éri el a nyugati virágtripsz által rendszeresen okozott kártétel mértékét. Veszélyessége nagyfokú növényérlő szer rezisztenciájának tulajdonítható.

A tripszek soknemzedékű faj, gyorsan szaporodó rovarok. Tojásaikat a növény bőrszövete alá sülyesztik, a néhány nap múlva kikelő lárvák a kelést követően megkezdik a táplálkozást. Fokozatos átalakulással fejlődnek. Nyugvó stádiumban a talajba húzódnak és nem táplálkoznak, majd mintegy 10 nap múlva létrejön a kifejlett rovar és a növény felületén folytatja a táplálkozást. A tripszek rejtőzködő életmódot folytatnak. A lárvák gyakran behúzódnak a bimbókba, virágokba, a paprikánál a termés és a csuma közé.

A hajtatott zöldségfélék közül a paprika és az uborka a legfontosabb tápnövényük, különösen a fehér husú paprikák károsodnak érzékenyen, kártétele értékesítésre alkalmatlanná teszi a termést. A kifejlett rovar és a lárvák károsítanak. A növény bőrszövetét felsebzik, majd a kiserkenő nedvet  felszívják. A leveleken ennek következtében apró, fehér ezüstös szívásnyomok jelennek meg szívásnyomok jelennek meg a paprikán, legtöbb kártételük a bogyók kocsány körüli szegélyének barnulása, amelyet „kozmetikai kárnak” neveznek a kertészek. A kellemetlen parás barnulás, abból adódik, hogy a kaliforniai virágtripsz a virágban tanyázik és már az apró bogyókezdeményt is támadja.

Uborkánál csak a leveleken jelentkező ezüstfehér foltok árulkodnak a jelenlétükről, de az asszimilációs felület csökkenése is számottevő lehet.

Az állatok rejtett életmódja miatt az ellenük való védekezés nagyon nehéz. Elég ha arra gondolunk, hogy a tojás a levélszövetbe van rejtve, az egyik lárva állapotában pedig a talajba vonul. Nem könnyű a helyzet a mozgó alakokkal sem, melyek a virágokban és a kocsány védelmében élnek. Innen következik, hogy egyszeri kezelés a kártevőnépesség csekély hányadát képes elpusztítani.

Eredményre akkor számíthatunk, ha a védekezést a bogarak alacsony egyedszámánál elkezdjük és egy nemzedék kifejlődése alatt a növényvédőszerek hatástartalmától függően akár többször megismételjük.

A tripszek ellen felhasználható készítmények:

Készítmény                           Dózis

Bi 58 EC                              0,1%

Danitol 10 EC                      0,3-1,0 l/ha

Decis 2,5 EC                        0,5 l/ha

Lamate 20 L                         1,2-3,6 l/ha

Mospilan 20 SP                    0,4 kg/ha

Sherpa                                  0,2 l/ha

Unifosz 50 EC                      0,1 %

Vertimec 1,8 EC                  0,05 %

Karate 5 EC                        0,4-0,6 l/ha

Spintor                                0,2 l/ha

Szabadföldön a termesztett zöldségnövények közül a vöröshagymát, a káposztát és az uborkát károsítja a dohánytripsz. Vöröshagymán a leveleken ezüstös elszíneződés alakul ki, míg a fejes káposztánál a fejet alkotó leveleken barna, parás szemölcsszerű kiemelkedések kísérik a kártételt.

Különösen a júliusban és augusztusban fejesedő káposzták szenvednek a dohánytripsz kártételétől.

Donyánytripsz elleni védekezés káposztaállományban kizárólag toleráns fajták termesztésével lehetséges.

Vöröshagymán a tripsz elleni kémia védekezés a hagymalégy elleni kezeléssel összevonható.

Mindkét kártevő ellen hatásos a  Danatox 50EC nevű készítmény permetezve kijuttatva.

A védekezés hatékonyságát nagyban fokozza a rovarölő szerek nedvesítő szerrel történő kijuttatása.