Meszezéssel a gyökérgolyva ellen

Az 1990 években Ukrajnában beindult egyfajta földreform, aminek az volt a lényege, hogy a gazdálkodáshoz kedvet érzők földhöz juthattak. Ez az időszak egybeesett a kolhozok szétzilálásával, amelyek nagy tömegben állítottak elő egykor – zöldségféléket, többek között káposztaféléket. A frissen földhöz jutott farmerek nagy kedvel kesdtek káposztaféléket termeszteni, gyakran az egész földterületükön. Ami a monokultúrában termesztett káposzta évről évre kissebb termést adott, mígnem a termesztése vesztességessé vált. Ennek az oka egyrészt az egyoldalú termesztésből adódó talajuntság, másrészt a káposztafélék plazmodiofórás gyökérgolyválya, amely a káposztafélék vitathatatlanul legsúlyosabb betegsége.

A fertőzött növény kezdetben csak a déli órákban hervad, kókadozik, később az esti órákban is a vízhiány tüneteit mutatja. A talajból kihúzva azt látjuk, hogy a gyökéren a gyökérnyak közelében jól látható sárgás színű daganat képződött. A daganat belseje tömör, egynemű, húsos állományú, nem tévesztendő ossze a gubacsormányos kártételével, amelynek a belseje üveges. Az ilyen növény már kezelés után sem képes tovább növekedni, fejlődni, gyorsan elhervad és elpusztul.  A daganat a gyökéren a tenyészidő második felében alakul ki. A káposzta talajigénye és a betegség előfordulásának gyakorisága között ellentmondás van. A káposztafélék a semleges, enyhén savanyú talajokat kedveli, hasonlóan a gyökérgolyvás betegséghez. Ezért azon a talajon, ahol a káposzta jól érzi magát, ott nagyobb a valószínűsége a betegség megjelenésének.

A káposztafélék közül a betegség gyakran jelentkezik a karalábén, a karfiolon és a fejes káposztán, a fajták közötti érzékenység tekintetében kevés tapasztalat van.

A védekezésre kétféle módszert javaslunk ott ahol mód van rá, váltsunk területet minél gyakrabban. Ideális egy olyan vetésforgó kialakítása, ahová a káposztafélék legkorábban 3-4 évenként térnek vissza.

A másik módszer lényege, hogy a kórokozónak olyan kedvezőtlen  életfeltételeket teremtsünk, ahol nem képes elszaporodni tekintettel, hogy csak a savanyú talajon érzi jól magát, lúgosabb kémhatású talajon termesszük, vagy ha erre nincs lehetőség, meszezzük a talajt.

Erre legalkalmasabb időpont az őszi talajművelés, amikor a szerves és a műtrágyákkal együtt nagyobb mennyiségű meszet is a talajba dolgozhatunk. Az így kijuttatott mész a talaj kötöttségétől és a kémhatéstól függően 1-2 t/ha.

A fertőzött parcellákon csak előnevelt földlabdás palántákat ültessünk ki és ne közvetlenül magról termesszük.

Érdekes, hogy területünkön az ilosvai, nagyszőlősi járás egyes körzeteiben monokultúrában termesztenek korai káposztát sikerrel!

A magyarázat az, hogy a gyökérgolyva kórokozója magas hőmérséklet-igényű (=25⁰C) így a fentebb elmondottak figyelembevételével a korán tavasszal kiültettetett káposzta kinő „úgy mond” a betegség foga alál és így sikerrel termeszthető.