Fóliás paradicsom

A paradicsom zöldmunkái

A fóliás paradicsom intenzív növekedésének időszakában kezdetét veszi egy folyamatos elfoglaltság a gazdák számára: a rendszeres koccsolás levelezés. Most megpróbáljuk megtárgyalni, hogyan is kell (-ene) ezeket szakszerűen elvégezni.

Koccsolás.

A koccsolás tulajdonképpen a levélhónaljakból előtörő oldalhajtások eltávolítását jelenti. Mivel a fóliás paradicsomnál csak a főszáron (ez lehet 2 is) nevelünk termést, ezek az oldalhajtások teljesen feleslegesek a számunkra. Meg hagyásuk az állomány túlzott besűrűsödéséhez, a termés elaprósodásához vezet.

Ezt a műveletet lehetőleg a reggeli órákban ajánlatos elvégezni, amikor még nagy a növények „turbornyomása”, így a koccsok, ha tőben le-fel meghajlítjuk, könnyen kitörnek, „lepattannak”. Ajánlatos legalább hetente egyszer végigkoccsolni az állományunkat. Így elkerülhetjük a túl nagy koccsok kialakulását, amelyek kitörése már nagy sebet hagy maga után. Mivel ezek a sebek potenciális befertőzési lehetőségek több gombás és baktériumos betegség számára, ajánlatos fokozottan figyelni ebben az időszakban a növényvédelmi permetezésekre.

Több gazda is a feldeterminált fajtákat termeszt hosszúkultúrában, azaz folytonnövőként kezelik őket. Ehhez azonban az kell, hogy mielőtt a főszár betetőzne, meghagyunk egy koccsot, amit a főszár helyett fogunk tovább nevelni. Ugyanúgy járhatunk el, ha valamilyen okból letörik a főszár hajtáscsúcsa, vagy a magas talaj EC miatt túl hamar ledeterminált a paradicsomtő.

A determinált („törpe”) fajtáknál néha ajánljuk a két ágban történő nevelést. Ilyenkor a legalsó koccsot meghagyunk, s a továbbiakban ugyan úgy koccsoljuk, mint a főszárat. Fajtától függően általában a főágon 3 virágfürtöt, míg a mellékágon 2 virágfürtöt hagyunk.

Levelezés.

A gazdák ugyan gyakran a két véglet egyikébe esnek: vagy túl sok levelet távolítanak el, vagy egyáltalán nem leveleznek. Mind a két esetnek meg van a maga hátránya. Ha nem végezzük ezt a műveletet, a növényeinket feleslegesen leterheljük. Ugyanis az alsó levelek általában árnyékban vannak, így a fény hiányában nem tudnak fotoszintetizálni. Viszont az    „életben tartásuk” a növények számára sok energiába kerül. A betegségektől, kártevőktől való megvédésük viszont a gazdáknak kerül felesleges munkába és pénzbe.

Ha túl sok levelet távolítunk el, akkor viszont túlságosan lecsökken az aktív levélfelület is, ami terméskieséshez, stresszhez, a termés ízének romlásához vezet.

Az első levél eltávolításokat általában a kiültetéskor szoktuk elvégezni, amikor is a földre lehajló, esetleg besározódott 1-2 levelet távolítjuk el. A determinált („törpe”) fajtákról aztán több levelet nem is szoktunk letörni. A folytonnövő és feldeterminált fajtáknál az alsó levelek rendszeres eltávolítását akkor kezdjük, amikor a növények magassága meghaladja az 1m-t. Ugyanis a levelezésnél ügyelni kell arra, hogy mindig maradjon egy kb. 0,8-1m-nyi érintetlen lombfelület, ami kb. 8-10 levelet jelent. Ezt a műveletet szintén a reggeli órákban kell elvégezni, hogy minél kisebb sebet okozzunk. Alkalmanként 1-2 levélnél többet nem ajánlatos letörni. Ezt a műveletet úgy kell időzíteni, hogy az érés kezdetére utolérjük a legalsó fürtöt. Pontosabban mindig a legalsó érésben lévő fürt fölötti egy levelet még le kell törni, így az több fényt kap, s a szedést is megkönnyíti. Azonban a főszabálynak, a 80-100 cm-es érintetlen lombfelületnek minden képen meg kell maradnia!

Gál István

     Terra Dei.