Fóliás paradicsom

A paradicsom palántanevelése

Az idei évben a korai zöldségek palántanevelésében több termelőnél is gondok voltak, ebben a cikkben megpróbáljuk megosztani önökkel a tapasztalatainkat, felhívni a figyelmet néhány fontos mozzanatra.

A tőzeg dicsérete.

A palántaneveléshez a termelőknek olyan palántanevelő közegre van szükségük, amely megfelel az alábbi kritériumoknak:

1. Megfelel laza szerkezetű s, ezt a laza szerkezetet meg is tartja.
2. Jó nedvszívó és víztartó képességű
3. Megfelelő kémhatású (PH) legyen.
4. Tartalmazza a megfelelő mennyiségű tápanyagokat (EC)
5. Steril legyen, az-az ne tartalmazzon növényi betegségeket, kiváltó spórákat és mikrobákat.

Évszázadokon keresztül erre a célra az istállótrágya komposztján alapuló keverékeket használták a gazdák, több-kevesebb sikerrel. Azonban a felsorolt 5 pontból csak az első 2-nek felelt meg tökéletesen, a második kettőnek esetlegesen, míg az utolsó pontnak egyáltalán nem.

Ezeknek a hiányosságnak a kiküszöbölésére kezdték el használni a tőzeg alapú palántanevelő közegeket. Azonban a tőzegről tudni kell, hogy „nyers” formában alkalmatlan erre a célra. Ugyanis a tőzeg általában igen savanyú kémhatású. Ennek a savanyú kémhatásnak köszönheti a sterilitást, hisz a gombák és mikrobák ezt nem bírják. Ezen kívűl közvetlenül hasznosítható tápanyagokban is igen szegény.

Tehát a tőzeget alkalmassá kell tenni a fent említett célra. Megfelelő mennyiségű mész hozzáadásával be kell állítani egy semlegeshez közeli kémhatást (6,5 PH ), valamint a lassan lebomló műtrágyák hozzáadásával biztosítani kell a megfelelő tápanyagszintet.

A gazdák többségének csak 1-2 m3 magházföldre van szüksége, ők készen is megvásárolhatják az un. „szubsztrat”-ot, a gazdaboltokban. Csak figyeljünk oda, hogy mit is vásárolunk!

Használjunk „koktélokat”

Az egyik leggyakoribb probléma évről – évre a palántadőlés. Mivel ezt a tünetet több féle kórokozó is kiválthatja, nem elegendő a palántaneveléshez használt magházföldet egy féle gombaölőszerrel fertőtleníteni. Lehet, hogy a 2-3 féle „méregdrága” szer együttes használata pazarlásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük az esetleges károkat, amit elkerülhetünk, nagyon megéri. Nálunk jól bevált a Previcur 20 ml + Fundazol 10 gr + Dithane 20 gr keverék 10 liter vízhez. Ez kb. 3-4 m2 palántanevelő felület egyszeri beöntözésére elegendő. Fontos, hogy a talaj előzőleg nedves legyen, mert különben a vegyszerünket a talaj felső (vékony) rétege magába szippantja, s így az nem tudja kifejteni a hatását az alsóbb rétegekben.

A túl jó se jó!

Ügyeljünk a magházföld EC értékére. A magas sótartalom ugyanis gátolja a mag csirázását. Az egyik gazdánál megtörtént, hogy a magházföld megműtrágyázása miatt a kelés addig nem indult be, míg bő vízzel át nem mosattuk azt.

Inkább legyen egy kicsit „sovány”, tápanyagokban kevésbé, gazdag a földkeverékünk. A későbbiekben az esetlegesen hiányzó tápanyagokat tápoldat formájában pótolhatjuk. A tápoldatozásnál ügyeljünk a megfelelő töménységre: 10 liter vízbe 2,5 dkg műtrágyánál ne tegyünk többet, uborka esetében pedig 1,5-2 dkg a felső határ.

Perzseléses tünetek.

Sajnos, más veszélyek is leselkednek a palántáinkra. Az egyik ezek közül az ammónia-perzselés. A melegágyakhoz felhasznált istállótrágyából ammónia gáz képződik, ami leperzselheti a palánták leveleit. Mostanában ez azért gyakori, mert elfelejtkeztünk nagyapáink módszeréről, akik az istállótrágyára 15-20 cm vastagon anyaföldet (kerti földet) tettek, s csak e fölé terítették a magházföldet. Ez az alsó réteg megkötötte a felszabaduló ammóniát.

Akik fűtött palántanevelő fóliasátrakban nevelik a palántákat, azoknál más okból is jelentkezhetnek a perzseléses tünetek. Ezekben a létesítményekben a fűtőberendezés többnyire egy tűztérként szolgáló vashordóból, valamint egy hosszan vezetett kürtőcsőből áll, ami általában nem hermetikus. Szeles időben gyakran előfordul, hogy füstgázok kerülnek a palántanevelő légterébe. Ilyenkor, enyhébb esetben 1-2 napig csak leeresztik a leveleiket a palánták, de súlyosabb esetben (perzseléses tüneteket mutatva) el is halhatnak. Ez ellen főképp úgy védekezhetünk, hogy a jobb huzat érdekében minél magasabb kéményt állítunk. Általános szabály, hogy a kéménynek 1,5-2 méterrel magasabbnak kell lennie a fóliasátornál, de nem lehet alacsonyabb a közeli épületeknél. Törekedjünk a kürtőcsövek hermetikus illesztésére.

Hőmérsékleti rezsim: kényeztetés vagy edzés?

A vetés után, az egyenletes és gyors kelés biztosítására, éjjel-nappal 23-24⁰C hőmérsékletet kell biztosítanunk. Ezen a hőmérsékleten kb. 5 nap alatt a paradicsommag kikel. Közvetlenül kelés után, a szikleveles állapotban fenntartandó hőmérséklettel kapcsolatban megoszlanak a tudósok véleménye.

Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a palánták felnyurgulását megelőzendő a lomblevelek megjelenéséig a hőmérsékletet az optimum alá kell csökkenteni, kb. 16-17⁰C-ig. A lomblevelek megjelenésétől aztán az optimális szintre, kb. 20-21⁰C-ra lehet növelni a nappali hőmérsékletet. A tudósok másik része viszont azon a véleményen van, hogy ez jelentősen megnyújtja a palántanevelés időtartalmát. A palánták felnyurgulását pótmegvilágítással kell visszafogni. A pótmegvilágítás hossza napi 16-18 óra, az erőssége el kell, hogy érje a 3000 luxot. Ebben az esetben mind a nappali, mind az éjszakai hőmérsékletet az optimális szinten tarthatjuk (20-21⁰C, valamint 17-19⁰C). Napsütéses időben a nappali hőmérsékletet 2-3⁰C-al növelhetjük.

Egy kissé bonyolítja a helyzetet, ha a palántákat fűtetlen vagy vészfűtéses fóliasátorba akarjuk majd kiültetni. Ilyenkor ugyanis a palántákat fokozatosan hozzá kell szoktatni a várható zord körülményekhez, miközben a fejlődésük sem lassul le számottevően. Ehhez az alábbi hőmérsékleti rezsimet tudnám ajánlani:

Tűzdelés, szétrakás

A fóliás paradicsomtermesztés igen hosszadalmas és energiaigényes folyamat. A jobb helykihasználás és energia-megtakarítás végett gyakorlatilag mindenütt a tűzdelés módszert alkalmazzák, amikor egy viszonylag sűrű vetést 3-4 hét múlva a palánták kipikirozása (tűzdelése) követi. Ilyenkor a vetési sűrűség kb. 1000-2500 mag/m² között mozog, ami egy 2x2 vagy 3x3 cm sémának felel meg. Egy sűrűbb vetés korábbi, míg egy ritkább vetés későbbi tűzdelést tesz szükségessé. Nyugaton, ahol a palántanevelés szinte gyárilag, futószalagon történik, a tűzdelést már a 7-10 napos palántánál elvégzik. Így a számítógéppel vezérelt klímaszabályozás és pótmegvilágítás révén már 5-6 hét alatt kiültetésre kész, bimbós palántákat kapnak. A mi körülményeink között egyelőre egy hosszabb palántanevelési idővel kell számolnunk, aminek hossza elérheti akár a 8-10 hetet is. Ebben a rendszerben a palánták tűzdelését kb. 3-4 hetes korban végezzük.

Az utóbbi időben már szinte egyeduralkodóvá vált a műanyag edényekben történő palántanevelés. Az edények mérete nagyban meghatározza a palántanevelést. A kisebb edény ugyan kisebb költséget, de fejletlenebb palántákat is jelent egyben. Például a 7x7 cm-es poharakban átlagosan 14-15 grammos palántákat nevelhetünk ki, míg a 10x10 cm-es poharakban ez elérheti a 28-34 grammot is! Valamelyest javíthatunk a helyzeten, ha a lombozat összeérése esetén szétrakjuk a palántákat. Első alkalommal minden második sort szedjük ki és rakjuk át. Második alkalommal, ha szükség van rá, minden második poharat a sorból. Ezzel ugyan megakadályozhatjuk a palánták felnyurgulását, de a gyökérzet fejlődéséhez nem biztosít elegendő teret.

Gál István

Szaktanácsadó

Terra Dei