fóliás uborkatermesztés (8)

A másodvetésű uborkáról

Vidékünkön egyre népszerűbb a másodvetésű uborkatermesztés a fóliasátrakban. Ennek oka, hogy az utóbbi években meg növekedett az őszi időszakban is az igény a salátaméretű uborkára, jó áron lehet értékesíteni azt. Ehhez jön még a nyár közepi pangó időszak, amikor csak a berakó méretű uborkát keresik. Ilyen méretben viszont nem igazán kifizetődő a fóliás uborka szedése. A másodvetésű uborka termesztésének azonban meg vannak a maga buktatói.

„Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?”

Pontosabban, ahhoz hogy teremjen. De miről is van szó? Nagyon gyakori jelenség, hogy a nyár közepén kiültetett uborkapalánta túlságosan is szépen (intenzíven) fejlődik, hatalmas leveleket növeszt, s szinte hetek alatt fölfut a felső huzalig. Igen ám, csak hogy eközben „elfelejt” termést nevelni. A gazda gyönyörködhet a buja lombozatban, de nem a nagy termésben. Ennek oka a vegetatív-generatív egyensúly felborulásában keresendő. Mivel erről, az intenzív zöldségtermesztésben alapvető fontosságú fogalomról korábban már részletesen írtunk, most csak konkrét jelenséggel foglalkozunk.

A talajban felgyülemlett nagy mennyiségű nitrogén, az igen magas hőmérséklet, a bőséges vízellátás valamint a tűző naptól védő mésztejes vagy raselhálós árnyékolás együttesen vegetatív, az-az a lombozat növekedésének irányába viszi az uborka fejlődését. Ehhez jöhet még a termés viszonylag apró méretben történő szedése, ami szintén ebbe az irányba hat. Mindez együtt egy hatalmas lombtömeghez vezet, ami szinte már kezelhetetlenné teszi az állományt, miközben a termés mennyisége mélyen a várakozásokon alul alakul.

Mit tehetünk?

Ahhoz, hogy irányítani tudjuk ezt a folyamatot, minden a rendelkezésünkre álló eszközt igénybe kell vennünk. Először is, bármennyire is „macerás” ez a nyár közepén, viszonylag hosszú ideig kell a palántákat nevelnünk a poharakban. Egy kicsit készakarva el kell „rontanunk” a palántanevelést, s kissé megvénített,4-5 lombleveles uborkát kellene kiültetnünk. A kiültetés utáni első két hétben ne sajnáljuk a magas foszfor tartalmú „starter”-műtrágyát az uborkától. Ez nem csak egy nagyobb, erősebb gyökérzet kifejlődését segíti elő, de a növény fejlődését is a generatív, az-az a termésképzés irányába viszi. A termőre fordulásig csak nagyon indokolt esetben adjunk pótlólagos nitrogént a tápoldatba. A tapasztalatom szerint az esetek többségében ez az időszak tisztán káliumnitrátos tápoldatot igényel, 1kg/1000L víz töménységben. A termőre fordulástól aztán fokozatosan áttérhetünk egy nitrogéndús tápoldatra a hajtáscsúcs vastagságának és a kisuborkák esetleges lesárgulásának függvényében. Ebben az időszakban az esetleg még mindig fennálló buja növekedést a termés nagy méretben történő szedésével is visszafoghatjuk.

Ha mindezek az erőfeszítések mégsem vezettek eredményre, akkor bevethetjük a legdrasztikusabb, ám kétélű fegyverünket, a vízmegvonást. Ha néhány  napig megvonjuk az uborkától a vizet az szinte biztosan a generatív fejlődési irányba billenti az állományunkat. Azonban, ha túllövünk a célon, az erős stressz a termések lesárgulásához, a talaj EC-jének (sókoncentrációjának) megnövekedése pedig a hajszálgyökerek elpusztulásához vezethet. Ez nagy terméskiesést eredményezhet, valamint a hajszálgyökerek leperzselődése után a sérült gyökérzet könnyen befertőződhet különböző hervadásos tüneteket okozó gombabetegségekkel.

Egyéb veszélyek

A kezdeti időszakban más veszélyek is leselkednek az uborkaállományunkra. Ezek közül a legjelentősebb a peronoszpóra-veszély, valamint a különböző kártevők-atkák, levéltetvek, ripszek-várható támadása felszaporodása. A fiatal, zsenge levelek szinte vonzzák ezeket a kórokozókat, valamint kártevőket.

A peronoszpóra ellen ebben az időszakban az intenzív növekedés miatt előtérbe kell helyezni a felszívódó (szisztematikus) szerek használatát, valamint egy sűrített akár 3-4 napos permetezési menetrend alkalmazását. Az élősködő atkák, ripszek, levéltetvek ellen is a felszívódó hatóanyagú szerek használatát tartom indokoltnak. A későbbi, őszi időszakban aztán előtérbe kerülnek a rossz klímaszabályozásból eredő gombabetegségek- a szürkepenész (botritisz), valamint a fehérpenész (szklerotinia).