Fóliás uborkatermesztés!(7)

Az uborka tápanyagellátásáról

„ A börtönkosztól a lakodalmi asztalig”

A különbözö termesztési technológiák szinvonalát a tápanyagellátási szint (ide értve a vízet is) határozza meg. A legalsó lépcsőfok ezen a skálán az extenzív (külterjes) növénytermesztés.

Ezt általában a takarmánynövények termesztésénél alkalmazzuk.A tápanyagellátás gyakorlatilag mindenféle szakszerűség nélkül, kap – ami van alapon történik. Ez általában csak egyszeri ammóniumnitrátos fejtrágyázásból áll.Olyan ez ,mint az alcímben szereplő ”börtönkoszt, hisz itt is – ott is az életbentartás,valamint a minimális produktivitás fentartása a cél.

A második lépcsőfok ezen a skálán a félintenzív növénytermesztés. Ezzel a technológiával termesztik vidékünkön például az ipari paradicsomot, a káposztát, stb. Itt már tápanyagellátást alaptrágyázással, indítótrágyázással, valamint többszöri fejtrágyázással biztosítjuk. Szükség szerint néhány öntözésről is gondoskodunk. Ilyenkor már igyekszünk figyelembe venni a növények pillanatnyi tápanyagigényét, de azért a lehető legolcsóbb műtrágyákkal.

Az összehasonlítási példánál maradva ez hasonlít a „házi koszt”-ra, ahol is a gazdasszony igyekszik figyelembe venni a család igényeit, de azért a tegnapi maradék is felmelegítésre kerül.

A harmadik, legfelső lépcsőfok ezen a képzeletbeli skálán az intenziv zöldségtermesztés. Ezzel a technológiával termesszük a hajtatási (fóliás) zöldségeket, de például a kordonos konzervuborkát is.

Ilyenkor már nem az optimális tápanyagellátás, hanem a maximális termésátlag a lényeg.

Kerül – amibe kerül alapon igyekszünk biztosítani azt, hogy a növényeink soha semmiben sem szenvedjenek hiányt. Akár csak a lakodalmi asztalnál, ahol már nem az a lényeg, hogy a vendégek mennyire laknak jól, hanem hogy mindig legyen az asztalon böségesen minden, amit a vendég csak megkívánhat. Természetesen annak a reményében, hogy a menyasszonytáncnál ezt a vendégek majd bőségesen honorálják.

A tápanyg- arányokról.

Mint a fentiekből kiderült, az intenziv uborkatermesztésben a tápanyagellátás mennyiségileg akár többszörösen is meghaladhatja az igényeket. A tápoldat töménységével és a tápanyagok arányával a vegetatív-generatív egyensúly szabályozása a célunk, esetleg néhány más speciális szempont.

- A begyökeresedés időszakában a tápanyagigény minimális, a foszfordús tápoldat a gyökérzet fejlődését segíti elő.

- A termőre fordulásig az N: K=1:1 aránnyal  az egyenletes lombozatnövekedést  és termésképződést tudjuk elérni. A tápoldat mennyiségét a napi 1-1,5 liter/fm-ről fokozatosan emelve jutunk el a termőre forduláskor szükséges kb. 3 liter/fm-ig.

- A termőre fordulás után a tápoldatban a tápanyagarányokat megváltoztatjuk. A N : K arány 2:1-re módosúl , hogy ezzel ellensúlyozzuk a termések által kiváltott leterhelést, s folyamatosan növekedésben tartsuk a lombozatot is. A hetenként kiadott kalciumnitrát a hajtás-, valamint gyökércsúcsok megerősítését  szolgálja.

A tápoldat mennyiségét is folyamatosan növeljük hetente kb  0,5 l/fm-rel, egész addig, míg el nem érjük az 5 l/fm-t.

-A megújítás időszakában a tápanyagarányokat a növényzet (uborkaállomány) pillanatnyi állapotához kell igazítani. Jó fényellátás esetén általában nincs gond az újabb és újabb terméskezdemények (virágok) előtörésével a már letermett részeken. Ezt a folyamatot a N : K = 1: 1 arányú tápoldattal tovább fokozhatjuk. Amennyiben a fényhiány vagy a gombás fertőzések miatt ez a megújulás nem történik meg, akkor a másodlagos koccsok előcsalogatásával, megerősítésével tudjuk ujból termőre fogni az állományunkat. Ehhez jól bevált a 0,5 kg ammónium-nitrát+0,5 kg kalciumnitrát 1000 liter vizhez összetételű tápoldat, amiből kb. 3,5-4 litert juttatunk ki folyóméterenként, 10-14 napon keresztül. Ezután visszatérhetünk a termőre fordulás utáni tápoldatozáskor.

Természetesen a fent leírt általános szabályok nem kőtáblába vésett törvények. A gazdának folyamatosan figyelembe kell az állományt, s az aktuálísan fellépő tüneteknek megfelelően kell módosítania a kijuttatandó tápoldat összetételét és mennyiségét.