Uborkapalánta nevelése oltással

A legtöbb uborkát hajtató gazda  előbb-utóbb találkozik vagy fog azzal a problémával, hogy a szépen megindult állománya egyszer cask fonnyad, hervad, pedig kellően nedves a talaj, idejében szellőztet s mégis az egyik szál uborka után szépen sorban leengedi a levelét a többi is.

Kihúzva a földből megfigyelhető hogy a gyökérzet fejletlen, barna, kevés hajszálgyökérrel, a szártő pedig puha, szétvágva látszik hogy a szállító szövetek barnák stb. A hozzáértők tudják, hogy Verticillium vagy Fuzarium fertőzéssel van dolguk. Az arra érzékeny fajoknál, fajtáknál gyakorlatilag gyógyíthatatlan betegség. Pár év alatt a fóliaház talajában úgy feldúsulhatnak a kórokozók, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszi az üzemszerű termesztést, fúzárium verisztens fajták jelenleg ugyanis nem ismertek a vetőmag piacon. A bajt szokta még tetézni némi sókártétel esetleg fonélféregfertőzéssel kombinálva.

Mit lehet tenni, ha folytatni akarjuk az uborka hajtatást:

- ki lehet cserélni a fóliaház talaját (drága, visszafertőződik);

- két kúltúra között totális talajfertőtlenítést végezni (drága, visszafertőződik, nem megoldás a sókártételre);

- szalmabálás termesztési mód steril takaróföldel (koratavasszal járható út csak);

- vízkultúrás, kőgyapotos vagy konténeres termesztés (nagy szakértelmet, felszereltséget kíván);

- oltott palánták használata.

Az említett megoldások terjedelme miatt nem részletezhető, ökonómiai vizsgálata azt mutatja, hogy az oltott palánta használata kínálja a legolcsóbb megoldást a termelők jelenlegi tőke- és képzettségi szintjén. Az oltás ugyan nagy szakértelmet kíván ,el kell sajátítani a fogásait, költségesebb, mint a sima magvetés, de maga a termesztés már a jól begyakorolt módon folytatható a kellő technológia  fegyelem betartásával. Az oltás célja a betegség-, ellenállóképesség fokozása és a nagyobb terméshozam elérése.

Az oltással szaporítás előnyei a következők: az alany jóval nagyobb gyökérzetet fejleszt (pl: a tökalany) ezáltal több vizet, tápanyagot képes szolgáltatni a nemesnek. Következmény: 30-40%-al nagyobb terméseredmény, továbbá elhagyható a talajfertőtlenítés egy része, mert a tökalanyt a fuzárium- és verticilliumgomba nem képes megtámadni. Egyes alanyként használt tökfajták a  fonálféregnek is képesek ellenálni, ezen túl jobban tűrik a hideg talajt, kevésbé érzékenyek a talaj magas sótartalmára (a magasabb EC-vel lehet tápoldatozni) és alacsonyabb tőszámmal szükséges ültetni- ez így is költséget csökkent. A szóba jövő alanyok az uborka esetében – laskatök, lopótök vagy kolbásztök.

Milyen oltási módszerek alkalmazhatóak?

A csúcs vagy ékoltásnál az alanynövény magját tépkockába vetjük. A nemes magját pedig szaporítóládába 3-8 nappal korábban mint az alanyét. Az oltást tiszta körülmények között steril pengével végezzük, amikor az első lomblevél 50 kopekes nagyságot elér. Az alany növekedési pontját kivágjuk, a két sziklevél között 1-2cm hosszú hasítékot vágunk, a nemest a sziklevél alatt 2-5cm-el lemetszük és ék alakúra vádjuk úgy hogy a sziklevél átellenesen helyezkedjen el. A nemes részt az alany hasítékába illesztjük, majd oltócsipesszel vagy oltószalaggal rögzitjük. A friss oltványokat párakamrába helyezzük és 4-5 napon keresztül 25-28⁰C-ot és 90%-os páratartalmat biztosítunk számukra (a párakamra a fóliában egy lekerített rész vagy asztal ahol a fenti értékek tarthatók).

Az erős napsütéstől árnyékolással védjük. Az oltást követő 2naptól kezdve szellőztetni szükséges. A takarást az összeforradást követően fokozatosan eltávolítjuk és az oltványokat hasonlóan neveljük, mint az oltatlan palántákat. Az alanyból fakadó hajtásokat eltávolítjuk.

Működik az a megoldás is amikor a frissen beoltott palánta alanyrészét a gyökérnyaknál elvágjuk, gyökeresztető porba mártjuk, majd cserepezzük, a többi megegyezik a fentebb elmondottakkal, mire megtörténik a forradás a palántánk új gyökereket nevel.

A közelítő vagy hasítékoló oltás abból áll, hogy két azonos szárvastagságú növényt (alany nemes) összeillesztünk. Az összeillesztést akkor végezzük, amikor a növényeken a második lomblevél megjelenik. Ehhez az alanyt és a nemest külön vetjük el szaporítótálcába ügyelve arra, hogy a nemest 3-8 nappal hamarabb vessük el, mint az alanyt. Az oltás kezdetekor az alany növekedési pontját kivágjuk, majd az alany és a nemes szárán a sziklevél alatt kb. 2-3 cm-el 45⁰ szögben az alanyt felülről lefelé a nemest alulról felfelé a szár 1/2  - 1/3-d részéig bemetszük (0,5-1,0cm) ügyelve arra, hogy a sziklevelek párhuzamosak legyenek. Ezt követően a nemest és az alanyt a metszett felületeknél egymásba toljuk, és oltócsipesszel rögzitjük. Ezután becserepezzük, majd 4-5 napra párakamrába helyezzük. A 2 naptól fokozatosan szellőztetünk, az 5-6 napon a fóliát levesszük. A 8-10 napon a nemes szárát a gyökértől levágjuk.

Az oltás megkezdése előtt 1-2 nappal megelőző módon permetezzünk fehér és szürkepenészes és baktériumos megbetegedés ellen (Amistar, Kasumin).

Jó eredést!